Egyre kritikusabb helyzetbe manőverezik magukat a német Zöldek a Bundeswehr afganisztáni bevetése kapcsán. A parlamenti frakció heves vitáját idő előtt elhagyó Joschka Fischer külügyminiszter – továbbra is a párt meghatározó személyisége, a német közvélemény legnépszerűbb politikusa – távozása előtt figyelmeztetően kijelentette: „Nem ragaszkodom a pozíciómhoz.” A frakción belül azt követően csaptak magasra az érzelmek hullámai, hogy Antje Vollmer, a parlament helyettes elnöke közölte: tekintettel az amerikai bombázásokra, kifogásai vannak a német hadsereg bevetése ellen, sőt a kancellárba vetett bizalma is megrendült. Ebben a pillanatban jött a külügyminiszter fenyegetése: „Nem ragasztottak rá a székemre. Schröder elé állhatok és közölhetem vele, hogy vége.”
Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy felismerjük: a szövetségi külügyminiszter kilátásba helyezte lemondását, amennyiben a Zöldek nem támogatják a kancellár politikáját, amellyel ő maradéktalanul egyetért. Mindketten attól tartanak, hogy ha a Bundeswehr előirányzott részvételét a terrorizmus elleni küzdelemben kizárólag az ellenzéki liberálisok és a kereszténydemokraták támogatásával tudják parlamenti többséghez segíteni, akkor kétségessé válik Berlin külpolitikai szavahihetősége. Amennyiben a Bundestag által elfogadott „korlátlan szolidaritás” elve az Egyesült Államok iránt üres szólamnak bizonyul és az első tettek során érvényét veszti, akkor Németország izolálja önmagát – nemcsak Washingtonnal szemben, hanem Európában is.
Tele volt fordulatokkal a US Open női döntője, bő egy évtizede nem történt ilyen
