n Pál Gábor
Taktikai vagy egyéb okai voltak annak, hogy csak az utolsó pillanatban döntötték el, támogatják a kormány által beterjesztett zárszámadási törvényjavaslatot?
– A MIÉP-frakció egy hosszas és alapos vizsgálatnak vetette alá a költségvetési zárszámadást. Miután a kérdéseinkre és az elvárásainkra a megfelelő válaszokat megkaptuk, azt követően lettünk csak döntési helyzetben.
– Mi volt az a lényeges elem, amely miatt végül is így döntöttek?
– A Fidesz-kormány 2000. évi zárszámadási törvényjavaslata azért lényeges elmozdulást jelent az MSZP–SZDSZ népnyúzó gazdaságpolitikájától, a hazai vállalkozókat, családokat és önkormányzatokat sanyargató, sőt megsarcoló pénzügyi intézkedésektől. Adott gazdaságpolitikai körben, amit lehetett, a Fidesz-kormány megtett. Az előző szociálliberális kormány lefagyasztotta a kisvállalkozások, a mezőgazdasági termelők és a családok esélyeit. Az a körülmény, hogy 283 milliárd forint többletbevétel és nem újabb 283 milliárd forint mínusz van a zárszámadásban, már önmagáért beszél. A MIÉP arra mondott igent, hogy a 283 milliárdból a nyugdíjasok 92 milliárdot, a köztisztviselők 33 milliárdot, a három műszakban dolgozó egészségügyi dolgozók pedig több mint 10 milliárd támogatást kapjanak. Fontos elvárásunk volt, hogy a Széchenyi-terv keretei között a kis- és középvállalkozások újabb támogatásokat kapjanak, a nemzeti tulajdonban lévő stratégiai cégek pedig költségvetési támogatásban részesüljenek. Ezek megvalósultak. A szerencsejáték-piac privatizációjától megmentettük a hazai kis- és középvállalkozókat, ugyanakkor a korábbinál szigorúbb felügyeleti, ellenőrzési szabályokra vonatkozó elvárásainkat is keresztül tudtuk vinni.
– Támogatták volna ugyanezt a törvénytervezetet, ha egy szocialista vezetésű kormány terjesztette volna elő?
– Az MSZP-kormány a Bokros-csomaggal rukkolt elő 1995-ben. Ennek a következményeit még most is megtapasztaljuk. Az MSZP alatt aztán eladták az energiaszektort, a pénzintézeteket. A bécsi CW Bank és Postabank veszteségeit, és az ott folyó pénzügyi visszaéléseket leplezték. Tőlük idegen lenne, hogy a kisemberek és a kisvállalkozók érdekeit képviseljék, sőt inkább megsarcolták őket. A nyugdíjasoktól 12 százalékot vettek el. A hazai vállalkozókra pedig „ráengedték” a multikat.
– A MIÉP, illetve konkrétan ön számos pontját kifogásolta az előterjesztésnek. Többek között nehezményezte a millenniumi városközpont beruházójának nyújtandó 52 milliárd forintos garanciavállalást. Most hogyan vélekedik erről?
– A millenniumi városközpont az MSZP–SZDSZ-kormány által lemondott világkiállítás úgynevezett expótelkein épül fel. A terület célszerű hasznosítása valósul meg. A magyar nemzeti kultúra megőrzésére, a magyar identitástudat fejlesztésére hivatott létesítmények megépítésére egy magát nemzeti radikális pártnak valló politikai erő hogyan mondhatna nemet?
– Teljes mértékben elégedettek? Hiszen ön kevesellte a kis- és középvállalkozóknak jutó támogatást, a nemzetközi pénzintézetektől való erőteljes függőséget is.
– Nem állítom azt, hogy teljes mértékben már rendben lennének a dolgok, de egyfajta olvadás, egyfajta enyhülés, egy, a magyar társadalom kibontakozását lefagyasztó, sőt letaglózó MSZP– SZDSZ-kormányzás után azért elindultak a társadalmi felemelkedést segítő folyamatok. A Fidesz-kormány gazdaságpolitikai intézkedései jó alapot teremtenek arra, hogy 2002-től egy radikálisabb, a valódi, igazságos arány szerinti közteherviselést, az államadósság átütemezését, kamatterheinek csökkentését és a privatizáció egyes tételeinek felülvizsgálatát megvalósító gazdaságpolitika megvalósuljon. Ennek sok akadályát a Fidesz-kormány eltávolította, mondhatnám, hogy a havat letolta a radikális nemzeti gazdaságpolitika érvényesítése előtt. Jobbak lesznek induló pozícióink 2002 májusától.
origo.hu
Lakatos Márkot utolérte a végzete, Wellor a céltáblájára tűzte
