Mágia a Kossuth téren

Szép, enyhe őszünk van, demonstrációra való idő. Ha már a parlamenti demokrácia keretein belül nem megy, talán az utcán sikerül: szemmel láthatóan erre megy ki a „legnagyobb ellenzéki” játék. A „nagy októberi” évfordulója táján még időszerű is. A Kossuth téren tüntető tűzoltók tegnap felállították a veszélyességi pótlék ravatalát, amit három napon át díszőrség vigyáz. Az arra járó gyanútlan turista még azt hiheti, valami kacifántos mágikus operáció tanúja. És ami a legmeglepőbb: tényleg az.
A tüntetés közelében, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium előtt a búzaégető battonyai gazda, Karsai József demonstrált. Hiába, az élet a legjobb dramaturg, ha most tiltakozásul éppen a kukoricát akarta volna felgyújtani a rettenthetetlen érdekvédő, kéznél lenne az elhárítóapparátus. A fecskendőzésért viszont járna a veszélyességi pótlék is, az éppen azt reklamáló tűzoltóknak. De Karsai ezúttal nem gyújtogatott, hanem – vélhetően levonva korábbi barbár tettének tanulságát – a megvételre felajánlott öt tonna kukoricával inkább az állatkert lakóit boldogította. Karsai nem ügyetlen gazda. Az állam tizennyolcezer forintos tonnánkénti áron veszi át a kukoricát, a felvásárlók korábbi tizennégyezer forintos átvételi árával szemben. Karsai most azt követeli, kártalanítsák azokat, akik olcsóbban adták el terményüket, és e hónapban kezdjék meg a felvásárlást. Talán azt hiszi, az államkincstár is olyan, mint a (valamikor általa is üzemeltetett) nyerőgépek: az ember beállítja a kocsmába, aztán havonta egyszer kiszedi belőle a lét. Ha nem ad ki eleget, belerúg egy nagyot.
A tűzoltók is nehezen tudják távol tartani maguktól a napi politikát, a sűrű rajokban körülöttük dongó közéleti személyiségeket. Gálos Imre, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének (HTFSZ) elnök-ügyvivője a jelek szerint eredménytelenül hívta fel a figyelmet arra, hogy „egyes állításokkal szemben nem politikai, hanem kizárólag szakmai és jogi kérdések miatt” tüntetnek, az MSZP-s Nagy Sándor vezette MSZOSZ mellett a Cser Ágnes-féle Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete is rögtön megragadta az alkalmat, hogy kifejezze szolidaritását.
„Az EDDSZ szolidáris a közszolgálati feladatot végző tűzoltókkal! Kormányzati nyilatkozatok helyett pénzt az állampolgárok életéért és vagyonáért a saját életüket kockáztató tűzoltóknak!” – olvasható a keresetlenül egyszerűre sikeredett, az igazi mozgalmi időket idéző közleményükben. Más kérdés, hogy az EDDSZ vajon miért nem száll síkra ilyen vehemensen – amint korábban megírtuk – a saját társszakszervezete, az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége mellett? A tűzoltókat az Új Baloldal is megpróbálta feltüzelni, az érdekvédők alig bírtak elmenekülni a fogadatlan prókátorok elől. A tűzoltók sérelmeinek képviselete remek politikai belépő lett volna, de nem jött össze: a HTFSZ, megköszönve a jóindulatot, közleményben határolódott el a kéretlen politikai segítségtől.
A kultúrantropológia szerint az ősember egyik fontos, mágikus praktikája volt előre eljátszani azt az eseményt, amit a valóságban bekövetkezni remélt. Valami ilyesmi történik most is, amikor Medgyessy Péterről, a szocialisták miniszterelnök-jelöltjéről már úgy beszélnek egyes helyeken, mint a soron következő kormányfőről. A közvélemény-kutatások szerint viszont a bevésés így sem sikerült. Az analogikus helyett marad tehát a ceremonális mágia: ajándék battonyai kukorica a fővárosi állatkertnek, fekete koporsó a Kossuth téren, és célzatos szolidaritás az enyhe őszben.