Operaház

A XIX. század második fele világszerte a nagy operaházak építésének korszaka. Egyre népszerűbbé válik a dalmű, és a polgárság is most jut el olyan szintre, hogy az azt megelőzőkben mindössze az arisztokrácia sajátjának tekintett szórakozást, a színdarabok, operák megtekintését kikövetelje. Magyarországon az Operaház megnyitása előtt a Nemzeti Színház adott otthont az opera-előadásoknak. Erkel Ferenc, a Nemzeti Színház főigazgatójának köszönhetően 1837 óta játszottak itt operákat. A budapesti Operaház építésének gondolatát 1872-ben Orczy Bódog, a Nemzeti Színház akkori igazgatója veti fel. Több helyszín után végül az akkori Hermina tér mellett döntenek. Az 1863-ban kiírt pályázaton a neves magyar és külföldi építészek közül Ybl Miklós terveit fogadják el. Az Operaház a történeti stílusok újjászületésének idején készült, tervezője a reneszánsz stílus mellett barokk elemekkel keverte. Főhomlokzatán kiugró, árkádnyílásos kocsifelhajtóhoz lépcsők vezetnek, mellette két oldalt Stróbl Alajos alkotása, Liszt Ferenc és Erkel Ferenc ülőszobra látható. Fölötte, az első emelten kiugró középrészben négy oszloppal keretezett öt árkádnyílás, két oldalt a falpillérek között szoborfülke található. A főhomlokzat második emeletén szobrokkal díszített tetőterasz, a harmadik emelet pedig magas manzárdtetővel fedett. A tetőteraszon híres zeneszerzők, valamint négy múzsa szobra áll. Az oldalhomlokzatok négyemeletesek, három- árkádos kocsifelhajtókkal, a bal oldali a királyi lépcsőházhoz, a jobb oldali a művészbejáróhoz vezet. A hátsó homlokzatot három óriás, félköríves kapu díszíti.

Az Operaház belső tere is rendkívül aprólékos művészi igényességgel készült. A földszint dór oszlopai fölé az első emeleten kompozitoszlopok kerültek. Az előcsarnok két végén a főlépcső egy-egy ága vezet a nézőtér földszinti bejáratához, majd az emeleti nagycsarnokba és a páholyok folyosójára. A patkó alakú, háromemeletes nézőtér az épület legdíszesebb, legjellegzetesebb része, közepét a díszpáholy kazettás félköríve töri meg. Mennyezetét Lotz Károly festménye díszíti, az épület többi termeiben pedig többek között Than Mór, Lotz Károly, Székely Bertalan és Feszty Árpád képei láthatók. Az építkezés 1875 októberében kezdődött és 1884 szeptemberében ért véget. Az épület több része külföldön készült, mint például a harmincmázsás bronzcsillár. Az ünnepélyes megnyitó 1884. szeptember 27-én, I. Ferenc József jelenlétében zajlott le, a díszelőadáson Erkel Bánk bánjának első felvonásán kívül Hunyadi Lászlójának nyitánya és Wagner Lohengrinjének első felvonása hangzott el.