Az elmúlt években a hazai MI-ökoszisztéma nemcsak intézményi és szabályozási kereteket kapott, hanem gyakorlati tartalommal való feltöltése is elindult. Megalakult a Mesterséges Intelligencia Koalíció, nemzeti laboratóriumok nyelvi modelleket fejlesztenek, közigazgatási és egészségügyi bevezetőprojektek indultak el. A kezdeményezések azonban jelenleg még szigetszerűek, nem alkotnak olyan integrált, geopolitikailag értelmezhető ökoszisztémát, amely stratégiai erőforrásként pozicionálhatná az MI-t a kül- és gazdaságpolitikai térben. A következő lépés tehát nem pusztán technológiai, hanem rendszerépítési kérdés is, ahol szektorális fejlesztések összekapcsolására van szükség egy olyan nemzeti struktúrában, amely egyszerre szolgálja a gazdasági önrendelkezést, az innovációs potenciált és a nemzetközi versenyképességet.
A mesterséges intelligencia a XXI. század egyik szuverenitási próbája, ahol a kisebb államok sikere gyakran nem a technológiai kapacitásukon, hanem diplomáciai manőverezőképességükön múlik.
A siker kulcsa olyan partnerségek kialakítása, amelyek biztosítják a technológiához való hozzáférést anélkül, hogy feladnák a nemzeti döntéshozatal autonómiáját. Ehhez többpólusú technológiai egyensúly-politikára van szükség. Olyan stratégiára, amely képes lavírozni Washington, Brüsszel és Peking érdekszférái között.
A szerző kutató, Magyar Külügyi Intézet
