A főhős közben a szabolcsi Tuzsértól, Budapesten át, Bécsig végigjárja a korabeli Monarchiát. Miközben úgy gondolja, hogy képzelt, vagy valóságos szerelmét védi. Összefut többször is Krúdy Gyulával, akivel misztikus beszélgetéseket folytat, és egy régi barátjával elszív furcsa ízű „virzsínia” szivarokat kétes pincékben? Ki ölte meg a lányt, lesz-e újabb áldozat? Ki tudja? Esetleg önmaga a nyomozó is áldozattá válik?
Menetrendszerűen érkezik az újabb haláleset, amely körül kevesebb a rejtély. Még akkor is, amikor éppen a hipnózisos szeánsz szervezőjének a helyszínen tartózkodó, Neukom Ferencnek börtönben, egy másik településen kellene lennie.
Földvári-Oláh Csaba egyszer már csavart nagyot egy regényével (Centrál), most semmi ilyet nem csinál, viszont meglepetést okoz. Klasszikus krimit épít fel.
Nem tudok amellett elmenni szó nélkül, hogy a szerző imádja a korabeli Budapestet. Természetesen, a központi(!), állandóan visszatérő helyszín a Central kávéház. Mi is lehetne más, az írót ismerve? Elviszi az olvasót az Ó-Budavárához, majdnem a lágymányosi, alig létezett „Konstantinápoly”-hoz, azon túl, hogy kiderül, mi a konflis és a fiaker közötti különbség vagy, hogy milyen kövek voltak a Kerepesi úton (ma Rákóczi út). De például részt vehetünk Kossuth Lajos halálának egy éves évfordulóján tartott meneten, a nyomozó önös érdekéből. A XIX-XX. század fordulójának pezsgő, épülő metropoliszát, a maga bulvárhíreivel együtt mutatja be a szerző. Tobzódik abban, hogy leírja, milyen volt a város akkoriban. A mulatók, a kávéházak, milyen lapok működtek az általa bemutatott időben. Sőt, egy bírósági tárgyalásnak is sok időt szentel – végül kiderül, nem véletlenül.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!