Öreg Göcsej

Az alig százhúsz lakost számláló Ormándlak boltosnője-alpolgármestere összeírja, kinek milyen gyógyszerre van szüksége, aztán megtelefonálja a háziorvosnak, aki nagylengyeli kézipatikájából kiszállítja. Gombosszegről, Petrikeresztúrról sem kell orvosságért a távoli Zalaegerszegre utazni.

Lennie kellene egy átfogó igényű adatsornak a falusi magyar lakosság egészségi állapotáról, de mindeddig hiányzik. Akad viszont kezdeményező, a Alapellátók Országos Szövetsége (régebbi nevén: Falusi Körzeti Orvosok Országos Szövetsége), amelynek tizenhat munkatársa ez év elején kisebb mintavételű felmérést készített a falusi és városi szociális helyzet összehasonlítására (740 falusi, 860 városi megkérdezett lakos). A feldolgozásból kitűnik, hogy a falun élők a városiaknál betegebbnek érzik magukat. Jóval nagyobb arányban jelezték, hogy azon a gondjukon túl, amellyel orvoshoz fordultak, más egészségügyi panaszaik is vannak (amelyeket nem kezeltetnek).
A falusi rendelőben megkérdezett betegek egy főre jutó nettó átlagjövedelme 30 ezer forint volt, városon ugyanez 45–60 ezer forint. A nem városiaknak nyolc óránál sokkal többet kell dolgozniuk a megélhetéshez, náluk emiatt fordulhat elő gyakrabban a mozgásszervi vagy szív- és érrendszeri panasz. Vidéken a felmérés szerint kevesebb az autó, kevesebb a telefon, a mobilkészülék, kísért tehát az elszigeteltség, és csekélyebb az érvényesülési esély. Alighanem ez a létbizonytalanságban gyökerező feszültség okozza a kérdőíveken sűrűn megvallott neurotikus panaszokat. A vidéki lakosság ma is az elvándorlásban látja a megoldást. Míg a városokban az átlagéletkor a munkaképes korosztály irányába tolódik, a kistelepülések népességének zöme nemsokára 60 éven felüli lesz.
A felmérést vezető Simek Ágnes garai (Bács-Kiskun megye) családorvos, a szövetség elnökhelyettese azt szeretné, ha a szövetség kicsiben már megvalósított ötlete elvezetne egy mértékadó országos felméréshez. A vizsgálatnak ki kellene terjednie a 6700 egészségügyi alapellátó egytizedére, ugyanakkor célszerű volna, ha az eredményeket egybevetnék a helyi körorvosok tapasztalataival.
Igazi aprófalvas háziorvosi körzet található Zalaegerszegtől délnyugatra. Nagylengyel (a körzetszékhely) és Petrikeresztúr lélekszáma egyaránt négyszázötven, Ormándlaké százhúsz, míg Gombosszeg, a „falvak Luxemburgja” mindössze harmincnégy lakosú. Óvoda csak két településen van, az általános iskola mind a négy faluból hiányzik. Az ilyen, az elvándorlás miatt tovább zsugorodó aprófalvak sokasága teszi, hogy Zala megye népességének korösszetétele a legkedvezőtlenebb. Vasútvonal nem érinti a körzetet, viszont az autó, amelyen az orvos asszisztensei kalauzolnak, jó aszfaltutakon kerülgetheti Göcsej „göcseit”, vagyis dombjait. A sok aszfaltburkolat a zalai olajmezőkkel összefüggő egykori fellendülésről maradt emlék.
Ormándlakon ugyanabban az épületben van az önkormányzat, az élelmiszerbolt és a helyi orvosi rendelő. A boltosnő (egyben alpolgármester) előveszi a kulcsot. Hat négyzetméteres helyiségre tárul az ajtó. Íróasztal, telefon és két szék a berendezés. Nyilvánvaló, hogy itt csak a legegyszerűbb ügyek jöhetnek számításba.
– Receptírás, beutaló?
– Az is csak úgy, ha hozzuk Nagylengyelből a hordozható számítógépet és nyomtatót – felel Csilla, az egyik asszisztens.
Sok ebben a körzetben az alapellátási többletfeladat. A orvosra és alkalmazottjaira vár a terhes- és csecsemőgondozás, az iskolaorvosi munka, a kézigyógyszertár működtetése, a beteglátogatás, a baleseti ellátás. A havi harmincezer forintot kereső ápolónők – a szakrendelés pótlására – olykor este tízkor, otthonukban kötözik a sebeket. De itt még a élelmiszerárus is kiveszi a részét a munkából.
– Úgy maradt ez a gyógyszer rendelés-leadás szegény Marira, mint szamárra a füle – nevet Csilla. – Régebben csak a boltban volt telefon. Három éve megtörtént a „nagy bekötés”, de sok embernek azóta sem jut eszébe, hogy otthonról hívja az orvost.
– Idősek, nehezen betűzgetnek – egészíti ki a kolléganője, Helga. – Hozzák a dobozkát, s ez a jobb. Emlékezetből furcsa nevek születnek: sandaxin a Seduxenből és az Andaxinból.
Gombosszegen, néhány hétvégi házat nem számítva, csak tizennégy épületben laknak. „Kétoldali zsákfalu”; keresztben bekötőút szeli át, az vezet a 2,5 kilométerre lévő főútvonalhoz.
A hetvenéves Lapat Pálnak forgókopástól megrövidült a fél lába. Bottal lép ki a kis boltból, amely egy héten háromszor nyit ki, akkor is egy órára. Egyéni gazda volt, a téeszesítés után huszonhárom évig Egerszegen kényszerült dolgozni a bútorgyárban. Ha a becsvölgyi busz kimaradt, mindig futni kellett a völgyön át, fagyban is, a messzi útelágazáshoz.
Időskori önkíméletről szó sincs. Van két hízója, huszonkilenc „majorsága” („abból egy kakas”) és „hegye” (vagyis szőleje). Négy éve özvegy. Vidám alkat, de dunántúli zamatot és keserű depressziót egyszerre érezni a beszédén.
– Elmegyek a hegyre, ott a szomszédom német, azzal csak annyit lehet beszélni, hogy jó napot, meg hogy van. Ilyenkor nincs baj, csak mikor megjön a tél, és semmi elfoglaltság! Megetetem az állatot meg magamat, és azt veszem észre, senkit nem láttam még ma. Erről a székről ide, amarról oda, kinézek, esik a hó, „kotty” egyet. Most elég egy liter bor, de télen kettő kell. Megy a „mozigép”, jön elő minden: az emlékek. Hull a könnyem.
Nem csak ő szenved a körzetben a magány depreszsziójától és a kemény, dolgos élet siettette gerontológiai panaszoktól.
A szintén idős Dömök Lászlónét, a minifalu polgármesterét viszont elkerüli a tartós rossz közérzet. Felfénylik az arca, mert „krumplimálija” gyorsan fogy a tálcáról. Itt szinte csak a súlyadó a helyi bevétel. A faluházban két szoba áll a turisták rendelkezésére, de az idén nem jöttek. A polgármester elismeri, hogy csak akkor megy orvoshoz, ha nagy baj van. (Nem mindig veszi be a vérnyomáscsökkentő gyógyszerét – mondják később az asszisztensek.)
Az egyik fiatal lakossal, a kétgyermekes Józsival is sikerül megismerkedni. Látható fáradtsága majdnem maszk az arcán, a beszéd lassan eltünteti róla. Eredetileg nyírbátori. Autóbalesete miatt ülőmunkát keresett, és Zalaegerszegen talált egy elektronikai multicéget. Az 1100 négyszögölnyi ingatlant, amelybe kukoricát, babot, krumplit vetett, 450 ezer forintért vette két éve. Javító műszerészként több műszakban dolgozik, ingázik.
– Nem okoz ez a hajsza kezelni való panaszokat?
– Az majd később jön – vágja rá tárgyilagosan.
Rendszeres vendége viszont a doktornak az 1921-es születésű nagylengyeli, hajdan világháborút, orosz hadifogságot megjárt Nemes István. Ismeri a több mint húsz feltárt betegségére használt szakszót: „polymorbid”.
– Elégedett az orvosi ellátással?
– A doktor úr és a nővérkék nagyon készségesek. Nem ők tehetnek róla, hogy Egerszegen sokat kell várni a szakrendelésekre.
– Ultrahangra sürgősség nélkül egy hónapot! – toldja meg Csilla.
A nagylengyeli körzeti rendelő csinos házban, korszerű feltételek között működik. Érthető, hiszen a falu környékén 1951 óta működnek az olajkutak. Az olajoscégeken kívül tekintélyes iparűzési adót fizetnek a téeszutód kft.-k is.
– A négy falu rendelői közül csak a nagylengyeliben van meg a tb által meghatározott minimális felszerelés. Igaz, a körzetszékhely működéséhez a társközségek is hozzájárulnak – mondja a 41 éves tokaj-hegyaljai Literáti Nagy Ferenc, aki tizenkét éve háziorvosa e zalai körzetnek, mellette Lenti város és környéke szakfelügyelő főorvosa.
– A falusi ellátottak nagyon hátrányos helyzetben vannak, főleg az aprófalvas, várostól távoli, átlag alatti létszámú praxisokban – magyarázza a doktor később a petrikeresztúri rendelőben, ahol kevés a felszerelés, zsebkendőnyi a váróterem. – Az ehhez hasonló, 1100 lakosú, elaprózott körzetekért nem kapkodnak az orvosok.
A „továbbküldési mutatókra” terelődik a szó. Literáti doktor számítógépes nyilvántartása szerint 2000-ben a nagylengyeli körzetből kórházba utaltak aránya a betegellátás során 0,4 százalék, a szakellátásra küldöttek aránya 5-6 százalék. Városon az arányszámok ezek másfélszeresei.
– Netán mégiscsak egészségesebbek a falusiak?
– Inkább kevesebb időt és gondot fordítanak az egészségükre. Ha a beteg nem akar 15-20 kilométert utazni a szakrendelésre, vállalnom kell a felelősséget, hogy helyben lássam el. A kezelési döntés ilyenkor gyengébb vizsgálati módszer alapján születik.
– Mennyit rendel egy aprófalvas családorvos?
– Én akkor is három órával többet rendelek az előírtnál, ha nem számolom a hétköznap rám háruló 16 órás készenléti állapotokat. Bár azt mondják, a beteglátogatás az, ami „fizet”, számomra megnyugtatóbb, hogy a rendelőben ápolónők, eszközök, nyomban előkereshető előzményi adatok állnak rendelkezésre.
A háziorvos Fordja szőlőhegyen, különös falunyúlványon, olajkút mellett, erdős völgyben hordoz. Ki irigyelheti a nagylengyeli körorvost? Ki szeret 35-40 ezer kilométert vezetni évente? Ki cserélne vele, mikor a tb által az önkormányzatnak nem előírt, ám az orvostól elvárt felszereléseket a saját pénzéből kell megvennie, fenntartania, mikor ingyenesen kell időt szorítania a szűrésekre?
Nagylengyelbe visszatérve megmutatja az itteni lakosság egészségi állapotáról gyűjtött adatait. Figyelmeztet: csalóka volna az alacsony esetszám miatt a helyi jelenségeknél többet keresni a körzet adataiban. Az 1100 lelkes körzetben évente 20-25 a haláleset, míg az újszülöttek száma 10-15. A korfára tekintve: az egy és hat év közötti korosztály létszáma igen alacsony. Ötven év felett lényegesen kevesebb a férfiak száma, nyolcvanéves kort egyetlen férfi ért meg az elmúlt hat évben. A bejelentkezettek 23 százaléka hatvan év feletti. A hét és húsz év közöttiek teszik ki a lakosság ötödét, így 5-10 év múlva várható – esetleg – demográfiai hullám.
Göcsejnek ebben a körzetében növekszik a daganatos betegségekben meghaltak aránya. Tavaly a nagylengyeli körzetben huszonnégyen haltak meg: tizenöten szív- és érrendszeri betegség következtében, kilencen daganatos megbetegedés miatt; egy esetben közvetlenül okolható az alkohol. Az alapbetegségek közül errefelé a keringési, mozgásszervi, endokrin- és anyagcsere-betegségek (cukorbaj, magas vérzsírszint, pajzsmirigy stb.) vezetnek, de a nyomukban vannak a pszichiátriai és az emésztőszervi betegségek is. Örvendetes viszont, hogy az elmúlt években kevesebb szövődménnyel jártak az idült betegségek, nőtt a jó egészségi állapotban töltött évek száma. Ez még magasabb is lehetne, hangzik el közbevetőleg, ha komolyodna a gyógyszerbeszedési fegyelem, csökkenne az alkoholfogyasztás, és ha a falusi ifjúság többet mozogna!
– Az itteni emberek zárkózottabbak az átlagnál – mondja Literáti Nagy Ferenc. – A zsírszegény ételek és a párolt zöldségek tekintetében talán hozott valami kis változást a helyi főzőcskeklub. Viszont a zalai szőlőtermesztés félig-meddig zsákutca. Az idősebbek esetében az agyagos talajjal való szüntelen küzdelem, a fizikai munka mellett fogyasztott, gyengébb minőségű bor sajnos más fiziológiai következménnyel jár, mint a sport. Biztató viszont, hogy itt-ott már kialakult az igény a gyógyfürdők felkeresésére.
A gyűjtött benyomások közül kár volna kifelejteni, hogy vannak, akik éppenséggel az egészségük védelme érdekében költöztek ki városról Göcsejbe. Például miskolci származású szállásadóm Gombosszegen tíz éve „tömésházat”, azaz vályogházat újított fel, bővített ki családja számára és falusi turizmus fogadására. Közel került a természethez, városi munkája mellett kertet gondoz, de azt is bevallja, hogy jövedelmének nem kis részét viszi el az autófenntartás, a benzin. Egyelőre kétli, hogy utódai is meggyökereznek itt, de azzal eldicsekedhet, hogy ő még most, 53 évesen is „rossz kuncsaftja” a doktornak...