Pesti kanálisok, nádasok és vadvizek nyomában

A Duna szeszélyes árvizei Pestet, a síkra települt várost gyakran látogatták, míg a hegyekre épült Budát nemigen érték el. Nem is lehetett másképp, hiszen a pesti síkság eredetileg a Duna ártere volt, melyet a régebbi időkben mocsaras rétek borítottak. A tavaszi zöldár ezeket vízzel lepte el, amikor pedig az áradás elvonult, hátrahagyott a maga vigasztalan emlékére különféle lápos tavakat, vízfolyásokat és holtágakat – régi nevükön morotvákat. Még a XVIII. század végén is iszapos, nádas medrek és láprétek kuszálják össze a balparti várost.
Ott, ahol ma házak rengetege torlódik fel, még Csokonai és Kazinczy boldogult korában is mocsarak és szittyós rétek húzódnak, ahol récék, gémek és szárcsák fészkelnek, a közeli szárazulatokon pedig disznókondák és birkanyájak legelésznek.
Időbe telt, amíg a mai városkép kialakult. Pest legfontosabb útvonala, a Nagykörút úgy kapta mai formáját, hogy feltöltötték a Duna holtágát, mely itt húzódott, szigetként ölelve körül a Belvárost. Igaz ugyan, hogy ez a morotva a XIX. század elejére már jórészt kiszáradt, de azért csak elöntötték a tavaszi zöldár vadvizei és a szúnyogokat is bőven ontotta. De nádasok ide, szúnyogok oda, a tény tény: ez a bizonytalan vonalú, hol kiszáradó, hol vizek lepte öreg csatorna igencsak gátolta a terebélyesülő város fejlődését, ambíciózus terjeszkedését.
Pest még a XIX. század közepén is csak a mai Belváros területére korlátozódott. Összefüggő házegyüttesek csak itt álltak. Ám még ez a rész is sokhelyütt „lyukas” volt, ligetes rétek, békástavak és legelők tarkították. A Körúton túli részek csak az Üllői út meg a Király utca vonalán, illetve a Ferencváros táján épültek ki. Kertészetek és gyárak, malmok, kaszárnyák, gazdaságok és ligeterdők karéjozták amúgy a várost.
A XIX. század hetvenes éveire aztán felgyorsult az urbanizálódás, és a városatyák rendezni kívánták az öreg kanális környékét is. Pályázatot írtak ki, melyre kétféle megoldást javasoltak a mérnökök. Az elsőt fölösleges részleteznünk: ez a körút mai képét álmodja meg. A második verzió viszont ma már meghökkentően hangzik: épüljön félkör alakú csatorna, afféle velencei nagykanális az iszapos holtág helyére, melyen akár kereskedelmi hajók is közlekedhetnek, de csónakok és gondolák mindenképpen.
Kétségtelenül hangulatos volna a mai Körút helyén a gondolák járta kanális. De végül nem ezt a változatot fogadták el a városatyák, hanem a feltöltésre voksoltak. Ehhez pedig hatalmas, kubikusok tömegeit megmozgató földmunkákra volt szükség. Számolatlan kisebb-nagyobb telket, házat, üzemet és malmot is ki kellett sajátítani, melyek a gigantikus terv végrehajtását akadályozták. Mire ez megtörtént, elfogyott a pénz. Próbáltak telkek eladásával új lendületet adni az építkezésnek, ám akkor még csak kevesen láttak fantáziát az öreg csatorna partján fekvő parcellákban.
Sokáig tartott, míg végre a Nagykörút elnyerte mai formáját. Elkészültek nevezetes épületei: a Vígszínház, a Nyugati-pályaudvar, a mára eltüntetett régi Nemzeti Színház, a New York-palota meg a többi híres épület.
Építészek és várostörténészek szerint talán nem a legszerencsésebb az itteni házak stílusegyvelege. Lehet benne némi igazság. Azt viszont nem vonhatja kétségbe senki, hogy csak néhány évtized kellett hozzá, és a lápos kanális helyén megépült körút, melynek vízlepett árkaiban hajdan récék lubickoltak és rozoga deszkapallóin kétszáz éve még a külvárosokba vezetett az ösvény, Pest legfontosabb útvonalává nőtte ki magát.