Ideges vagyok a mai gyógyszerreklámoktól. Megy a televízióban a szokásos csaliszöveg, utána meg – egyebek mellett – ez a mondat: „A részletekről érdeklődjön orvosánál vagy gyógyszerészénél!” Ül a televízió előtt hárommillió ember, este nyolc óra van, ki-ki nyugalomban pirítóskenyeret rágcsál, délről maradt kelkáposzta-főzelékkel birkózik, és akkor azt tanácsolja neki a média, hogy forduljon a gyógyszerészéhez.
Nem találkoztam még olyan emberrel, aki azt mondta volna, hogy neki bizony saját gyógyszerésze van, csak odamegy hozzá, hogy Józsikám, hallod-e, kotyvassz már nekem valami jó kis szódabikarbónát, mert veszettül morog a hasam. Mire Józsikám már szalad is a laborba, majd föllöki a kémcsöveket, s azonmód összeüti a kért gyógyitalt, amitől aztán szép öblöseket lehet büfizni. Saját gyógyszerész. Az...
Elnéztem múltkor a kőbányai Mázsa tér környékének közönségét, vajon nekik milyen gyógyszerészük lehet ebben a cudar világban, de semmi konkrétumot nem tudtam meg. A Mázsa tér közönségének egyik fele éppen betétes üveget és éticsigát keresgélt a parkban, másik részük a padokon, illetőleg a bokrok alatt aludt. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy a környékbeliek zömének még saját ágya sincsen, nemhogy saját gyógyszerésze.
Kinek van saját gyógyszerésze a mai Magyarországon?
Tapasztalatok szerint a hazai lakosság az elmúlt években már a hagyományos gyógyszertárakba sem jár, leszokott róluk, ahogyan a hentesboltról, a cukrászdáról, a nyaralásról, a ruházkodásról, és a boldogságról is leszokott.
Ki küldi ezt a reklámot, és kinek?
Viccnek gyenge. Piszkálódásnak sok.
Javaslom, hogy maga a reklámcsináló forduljon a gyógyszerészéhez. Amit kap, vegye be.
A háború beszüntetéséért és a túszok szabadon bocsátásáért szólaltak fel keresztény egyházi vezetők Gázában
