Tollhegyen

Szekeres Imre, a Jászság szocialista országgyűlési képviselője jó két héttel ezelőtt emelkedett hangvételű levelet írt Vonza András földművelésügyi miniszterhez: „…írásbeli kérdést intéztem Önhöz a jászsági, a tiszántúli és a kunsági hagymatermelők panaszai alapján. Sok ezer család termeszt hagymát ezen a vidéken, s azt olyan alacsony áron sem tudják eladni, ami a költségeket fedezné…” Felszólítom Önt, hogy október 31-ig döntsenek, kívánja-e a Fidesz–MDF–FKGP-kormány segíteni a kistermelőket?”
Ahogyan a hangvételen is érződik, Szekeres (Feldúlt) Imre a megelőző időkben igen sokat foglalkozott a Jászság hagymatermelőinek gondjaival, ezzel kelt, ezzel tért nyugovóra, éjjelét, nappalát választókörzete hagymagondjai tették ki, kis híján ráment a családi élete.
Nagyon érdekes, hogy Szekeres Imre hagymával kapcsolatos érdeklődése örökké az országgyűlési választásokat megelőző hónapokban jelentkezik. Kilencvennégyben például egyenesen hagymaszárító üzemegységet (meg kerékpár-összeszerelő gyárat és gyémántcsiszoló bázist) ígért a reá szavazóknak. Persze az egészből nem lett semmi sem, mindössze Szekeres Imre került be a parlamentbe – amit később maga úgy értékelt: sikeres volt a választási kampány.
Szaladtak az évek. Szekeres Imre a parlamentben nevetgélt (örökké nevetgél, Chaplin óta ilyen vidám embert nem láttam), a hagymatermelők viszont ott kínlódtak változatlanul Jászapátiban és környékén, ami egyébként Imre területe, de ő csak a kampányt megelőzően szokott hagymaszagot érezni, amúgy immunis rá.
Most, néhány hónappal a választások előtt Szekeres jótevő ismét feltűri inge ujját, bicepszét feszegeti, majd levelet ír a miniszternek: „Gyere ki, András, a művelődési ház mögé, ha mersz, de előtte gondoskodj családodról, szeretteidről. Kegyelem odafönt.”