Nem gondolták a folyók szabályozásánál a szakemberek, hogy milyen negatív hatásokat vált ki többek között a holtágak életében, ha megszűnik a természetes vízutánpótlás. Nem csak az a probléma, hogy folyamatosan apad a vízszint, hanem a meglévő víz is zavaros, koszos, algás lesz, idővel az egészségre ártalmas mértékig leromolhat. A Tolna megyei Duna-szakaszon is több holtág keletkezett a folyó szabályozásakor. Az egyik ilyen holtág a Fadd-Dombori, amely az évek alatt az egyik legkedveltebb, legfelkapottabb üdülőövezetté vált a környéken. Sorra épültek a szebbnél szebb nyaralók, hétvégi házak, vállalati üdülők, horgásztelepek, nyaranta szinte a Balatont is felülmúló élet zajlott itt. Ezt bizonyítja az is, hogy kiépítették a nemzetközi előírásoknak megfelelő kajak-kenu pályát, amelyen máig emlékezetes versenyeket rendeztek. Ám a természet évszázadok alatt kialakult rendjébe nem lehet büntetlenül beavatkozni. A kiszáradó patakok miatt folyamatosan romlásnak indult a víz minősége, teljesen megszűnt a dunaszentgyörgyi lápvilág, a mezőgazdasági művelés is veszélybe került a kiszáradó talaj miatt, és a Fadd-Dombori-holtág vize pedig már fürdésre sem volt alkalmas. Elpártoltak a turisták, az üdülőtulajdonosok, és a környező települések lakói és vezetői megkongatták a vészharangot.
A fordulat 1994-ben következett be, amikor a térség önkormányzatai összefogtak, valamint segítségükre sietett a Paksi Atomerőmű Rt. vezetése is. Az elkészült tervek szerint az atomerőmű klímaberendezéseinek hűtővizét – amelyet addig egyszerűen visszavezettek a Dunába – egy másfél kilométeres csatornaszakasz kiépítésével csatlakoztatják a paks– faddi főcsatornához, és ezen keresztül a holtágba vezetik az eddig veszendőbe menő hűtővizet. Az elképzelést az érintettek összefogásával, valamint százmillió forint befektetésével sikerült megvalósítani. A szükséges pénz egyik felét az atomerőmű, az érintett önkormányzatok és a Tolnai Dunáért Alapítvány adta össze, a másik felét pedig pályázat segítségével az állami költségvetésből kapták. A beruházás révén a holtág vizének utánpótlása mellett a környékbeli mezőgazdasági termelők is ingyen öntözővízhez jutottak.
Kocsner Antal faddi polgármester szerint az utolsó pillanatban érkezett a segítség. Mint mondta: amikor 1896-ban a belvíz rendezését megoldották, nem gondolták a szakemberek, hogy egy évszázad alatt mennyire leromlik a holtág és környékének vízhelyzete. Elkezdődött az öregedési folyamat, lecsökkent a talajvíz szintje, megszűnt a természetes vízutánpótlás. Az addigi rendszeresen visszatérő árvizek átmosták a holtágat, biztosították a lápvidék vízszintjét. Mivel ez a természet biztosította lehetőség megszűnt, fokozatosan megváltozott és kiszáradt a környék. Talán mondani sem kell, hogy az elmaradó turisták, az üdülők leértékelődése, a holtág vizének romlása egyre nagyobb riadalmat keltett az itt élőkben, hiszen a fadd–tolnai holtágrendszer Magyarország legnagyobb ilyen, mintegy ötszáz hektáros vízfelülete. A közös öszszefogással megvalósított rehabilitáció szerencsére mára láthatóan meghozta az eredményét. Megemelkedett a vízszint, újra létezik a holtág élővilága, visszatértek a madarak, nyílnak a védett virágok.
Hirmann Béla, a faddi önkormányzat területfejlesztési vezetője (korábban az üdülőhely vezetője volt) elmondta azt is, hogy az elmúlt öt évben szinte teljesen visszaállt az eredeti természet a holtágban. Amikor átadták az elkészült csatornaszakaszt, nyolc napig tartott, hogy megjelenjen az erőmű vize a kiszáradt patakban. Azóta teljesen megváltozott a holtág élete, visszatértek a turisták, fürdőzők, háztulajdonosok. Nyaranta egy-egy hétvégén 15-20 ezren látogatnak el a holtághoz, ez pedig a 4600 lakosú Fadd nagyközségben élők négy-ötszöröse. Természetesen az eddigi rehabilitációt folytatni kell, mert az egész régió vízcseréjét meg kellene oldani ahhoz, hogy véglegesen viszszaálljon a természeti egyensúly. Lényeges ez azért is, mert a holtág az ország egyik legkedveltebb horgászparadicsoma. Itt fogták ki az Európa-rekordot jelentő 98,3 kilós harcsát, de 40-50 kilós példányok rendszeresen horogra akadnak.
Természetesen a horgászok számára az atomerőmű közvetlen közelében lévő másik, 72 hektáros tórendszer (ebből 22 hektár nevelőtó) is kiváló kikapcsolódási lehetőséget jelent – tette hozzá Kováts Balázs, a Paksi Atomerőmű Rt. tájékoztatási vezetője. Mint mondta: az atomerőmű horgászegyesülete már 1977-ben, az erőmű építésének időszakában megalakult. Az eltelt évtizedek alatt komoly vonzereje lett az erőmű kerítésénél kezdődő természeti környezetnek, amely egyúttal bemutatja azt is, miként lehet az energiatermelés mellett a környezet ésszerű felhasználásával és megóvásával szórakozási és pihenési lehetőséget teremteni.
origo.hu
Alapjogokért Központ: Lengyelország, a globalisták kísérleti terepe
