A globális recesszió felé

Mióta hivatalosan is megerősítést nyert, hogy már márciusban megkezdődött a recesszió az amerikai gazdaságban, valóságos számháború bontakozott ki az elemzők körében, hogy mikorra várható az újabb fellendülés az Egyesült Államokban. Lám-lám, ilyenek az amerikaiak, mondhatnánk, nehéz helyzetben is előre tekintenek. Kétségkívül tiszteletet érdemel az elszántság és az erőfeszítés, amelylyel a világ legerősebb gazdaságában megpróbálnak felülkerekedni a nehézségeken, a tények azonban ettől még tények. Még a legpesszimistább piaci elemzőket is meglepte a valóság: 1,1 százalékkal csökkent az amerikai hazai össztermék (GDP) értéke a harmadik negyedévben. S nem biztatóbbak a rövid távú előrejelzések sem, a becslések szerint az amerikai visszaesés még nagyobb, legalább másfél százalékos lesz az utolsó negyedévben.
Mire számíthat ilyen körülmények között a világgazdaság? – teszik fel sokan a kérdést. Már jó ideje alapigazság, hogyha az amerikai gazdaság bizonytalanná válik, az a világ többi részét is kedvezőtlenül érinti. A globális gazdaság három erőközpontja közül a jelek szerint a másik kettő sem tudja átvenni az Egyesült Államok húzó szerepét. Japán gazdasága az öszszeomlás szélén áll, az utóbbi tíz évben recesszióból recesszióba bukdácsolt, és az eurózóna is csupán 0,1 százalékos növekedést tudott felmutatni 2001 harmadik negyedévében. Vagyis óhatatlanul globális recesszió felé halad a világ, amit beismerni ugyancsak nem könnyű. Ráadásul az Egyesült Államok példája azt is mutatja, hogy ezek a beismerések valahogy mindig jókora késéssel születnek meg.
Az amerikai gazdaság lassulását észlelve, a Wall Street már a szeptember 11-i merényletek előtt is úgy vélte, hogy a harmadik negyedévben legfeljebb stagnálás következhet, sőt többen is voltak, akik negatív növekedési adatra számítottak. Az amerikai kereskedelmi minisztérium október utolsó napján fújt riadót, hogy csökken a GDP. Akkor 0,4 százalékos visszaeséssel kalkulált, szemben a legborúlátóbb, mínusz 0,8 százalékos előrejelzéssel. A National Bureau of Economic Research (NBER) ezt követően mondta ki, hogy március óta recesszió van az Egyesült Államokban. A hat közgazdászból álló csoport, amelynek feladata az amerikai gazdasági ciklusok vizsgálata, nem kizárólag a GDP alakulására figyel, bár konszenzusos alapon maga is elismeri: két egymás utáni, visszaeséssel jellemzett negyedév már recessziót jelent. Hivatalos meghatározása szerint a recesszió akkor kezdődik, amikor a gazdaságban jelentős mértékben csökken az aktivitás, a lassulás több hónapig tart, és érezhető hatással van az ipari termelésre, a foglalkoztatottságra, a reáljövedelmekre, valamint a nagy- és kiskereskedelmi eladásokra. A jelek szerint ez most bekövetkezett. Mégis – úgy tűnik – a legszívesebben mindenki a homokba dugná a fejét.
Az amerikai történelem leghosszabb, tízéves fellendülési periódusa nyilván elkényeztette az amerikaiakat, köztük a szakembereket is. A közgazdászok sokáig hirdették, hogy a GDP-növekedés 2,3 százalékos lesz 2001-ben, és mintegy 95 százalékuk magabiztosan állította, hogy a recesszió elkerülhető, ám tévedtek. Most örülhet az ország, ha idén eléri az egy százalékot. Ráadásul, a múlt hét péntekén beismert 1,1 százalékos GDP-zsugorodás tíz éve a legnagyobb és 1993 óta az első az Egyesült Államokban. Ami pedig a jövőt illeti, a mostani előrejelzésekből kitűnik, hozzávetőleg ötven-ötven százalékos az esélye annak, hogy a recesszió enyhébb vagy erőteljesebb lesz.
A derűlátók azt jósolják, hogy a javulás már a jövő év elején megkezdődik, az amerikai történelem legenyhébb recesszióján hamar túljut az ország. A fogyasztás, amely a GDP kétharmadát biztosítja, valamennyire növekedett a harmadik negyedévben, ami némi bizakodásra adhat okot. Aggasztó azonban a munkanélküliség alakulása, amely 5,4 százalékos volt októberben és jövőre meghaladhatja a 6 százalékot. Ez és a tömeges elbocsátások aligha erősítik az amúgy is gyengélkedő fogyasztói bizalma, és tovább csökkenthetik a GDP-t az Egyesült Államokban. A bizakodók szerint a visszaesés most egy százalék körüli lesz, szemben az elmúlt fél évszázad recessziós mutatójával, amikor két százaléknál nagyobb volt a GDP átlagos csökkenése. A tapasztalatok azt is mutatják, hogy a recesszió átlagos időtartama a második világháború óta 11 hónap volt, amiből az következik, hogy optimális esetben jövő februárban megkezdődhet a javulás. A borúlátók azonban óvatosságra intenek. Arra figyelmeztetnek, hogy hosszabb távot vizsgálva, 1854 és 1945 között az átlagos recessziós időtartam nem 11, hanem 21 hónapot ölelt fel, s a mostani gazdasági ciklus sokkal inkább hasonlít ehhez, mint a második világháború utániakhoz. Tehát a jelenlegi receszszió tovább tarthat és mélyebb lehet, mint a korábbiak.
Nagy kérdés, hogy mit tesz az Egyesült Államok a rosszabb forgatókönyv elkerülése érdekében? Amint nyilvánosságra került a harmadik negyedévi, lehangoló GDP-adat, a legtöbben rögtön az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) felé fordították a fejüket, mondván, kitárult az ajtó egy újabb kamatcsökkentés előtt. A Fed, amelynek következő ülését december 11-re irányozták elő, január óta eddig tíz alkalommal, összesen 450 bázisponttal 6,5 százalékról 2,00 százalékra, négy évtizedes mélypontra csökkentette irányadó egynapos kamatát. A piac most arra számít, hogy 1,50 pontos alapkamattal fogja zárni az évet.További lehetőség, hogy végre kifejtheti áldásos hatását az amerikai kormányzat 100 milliárd dolláros gazdaságösztönző csomagja. Az ötlet a szeptember 11-i terrortámadások után született meg, és akkor úgy tűnt, nem lesz akadálya a gyorsított jóváhagyásnak. Egy ideje maga George W. Bush elnök is kezdi elveszteni a türelmét, mert mialatt a kongresszus tagjai, belefeledkezve a politikai csatározásokba, széttrancsírozták a csomagot, 415 ezer munkahely szűnt meg az Egyesült Államokban.
Itt tart most Amerika. Bár felfedezte a baljós jeleket, nem jutott előbbre a recesszió elleni küzdelemben. Meglehet, tévedések sorozata is közrejátszott abban, hogy szeptember 11-én súlyos csapás érte a sebezhető amerikai gazdaságot, s vele a világgazdaságot. Az máig sebezhető maradt azonban, mert a mentőakciók, a határozott lépések késlekednek, s mély gyökeret eresztett a félelem és a bizonytalanság. Az elmúlt napok eseményei nyomán sokan tartanak attól, hogy az afganisztáni háború átterjedhet a Közel-Keletre, és újabb terrorakciók következhetnek, amelyek hoszszú időre száműzhetik a fellendülés esélyét – nem csak az Egyesült Államokból.