A falu nevével és az építménnyel kapcsolatban két tévedés tartja magát. Az Öskü szót sokan az eskü régies, ö-ző változatának vélik – valakik még romantikus házastársi esküvést is tettek a helyszínen –; a másik tévhit szerint a kupolás épület török kori mecset. Nos, a helynév, amely először 1461-ben fordul elő írásban Ewskew alakban, az Árpád-kori Ős személynévből és a régi magyarban várat jelentő -kő végződésből áll. A közelben van egy Ősi nevű falu, és a Csókakő, Hollókő, Boldogkő, Oroszlánkő, Borostyánkő stb. várneveink szépen példázzák a kapcsolatot. A rómaiak idején itt húzódott a Savariából (Szombathely) Gorsium (Tác) felé vezető főút és belső védelmi vonal, amelynek e pontján, a Séd feletti magaslaton kiserőd, afféle burgus állt. Csekély, de jellemző maradványait megtalálták a templom falazatában.
„Ki ne hallott volna az ősküi török mecsetről?… Még ott sem voltam, már is oly sokat hallottam róla mesélni s oly sokfelé ágaztak el felőle a vélemények! Egyik római őr-, a másik világítótoronynak tartja, míg a harmadik valóságos török imaházat csinált belőle gondolatiban” – írja Rómer Flóris 1860-as bakonyi régészeti útirajzában, majd ekképp vonja meg helyszíni vizsgálódása mérlegét: „Itt egy valóságos csonka s mintegy 4 ölnyi magasságú őrtoronnyal van dolgom, mely még a lovagkorból maradt fenn.” Érdekes, hogy még az újabb keletű műemlékkalauz is az ösküi Újlaky-vár donjonjának – öregtornyának – maradványából átalakított kápolnáról ír, holott Koppány Tibornak a Balaton-felvidék román kori műemlékeiről 1963-ban megjelent dolgozata óta végképp nem vitás, hogy a különös épület XI–XII. századi rotunda, amely kerek templomaink jellegzetes, kelet felé szentélyapszissal megtoldott fajtájának tipikus példája. Ezt erősítette meg az 1975–76-ban elvégzett régészeti feltárás is, amelyet a műemlék helyreállítása követett.
A jó kétezer lelkes községen áthaladó vasútvonal építésekor, 1872-ben átvágták a templomdombot, az épület így közvetlenül a pálya fölé magasodó szikla ormán áll. Kissé szabálytalan kör alakú „hajójának” átmérője 7,4 méter, téglával vegyes kő hengerfala alul méteres vastagságú, felfelé enyhén keskenyedik. Alul egy részét halszálka formában rakták, ez utal a rómaiak építkezésére. Szentélye patkóíves, északi oldalához újabb sekrestye kapcsolódik. Bejárata délről nyílik, a felette lévő márványtáblán Sztáray Antal és Batthyányi Franciska neve olvasható, az ő költségükön renoválták az épületet 1878-ban. Itt látható két tölcsérbélletű román kori ablak is. A templom történetéről csak újabb kori írott források ismertek. Egy 1700-ban kötött szerződés szerint az akkori kegyúr, Zichy István Heller György székesfehérvári ácsmestertől rendelte meg a kápolna kupolafedését, az építkezéshez szükséges fát és zsindelyt három évvel később hozatták Komáromból. A kuruc háborúk után a templom plébániaként szolgált egészen 1848-ig, amikorra elkészült a falu új, parokiális egyháza. A XX. században elhanyagolták az épületet, a kápolnában még laktak is, a tetejét palával fedték be. A falu lakói török hagyománynak tartották – tartják még ma is.
A szépen restaurált kápolna védőszentje Keresztelő Szent János. Mondják, hogy a névünnepén, június 24-én délben a szentély déli ablakán át besütő nap sugára éppen a kő oltárasztal középpontjára esik.
origo.hu
Hajnalban teljes leállás jön az OTP-nél – vagy mégsem?
