A bor szépség és érzelem, a kötöttség és a szabadság, a valahová tartozás és a magány állandó dilemmája. A dilemma nap nap utáni újraéledése az élet motorja. A dilemma lezárása pedig a lemondás. A bor szeretete bátorság, a pillanat győzelme az örökkévalóság fölött – olvashatjuk Alkonyi Lászlónak, a Borbarát alapító főszerkesztőjének sorait a legújabb szám beköszöntőjében. Lapja arra vállalkozott, hogy híven tükrözze mindazt, ami a borászatban zajlik, és segítse a szakavatott fogyasztóréteg kialakulását. Pontozásos tesztjeit, amelyeket „vakbírálattal” készítenek (az elkülönített bokszokban ülő kóstolók pohárban kapják a mintákat, az üvegeket nem láthatják, egymással nem beszélhetnek), ma már egyre bővülő kör figyeli és kedveli. A tesztek a terjesztés állapotáról is tudósítanak, hiszen a vásárlók arról beszélnek, ami eljutott hozzájuk. Különösen nagy szükség van erre a munkára olyan országban, mint a miénk, ahol a hajdan híres borok „felhígultak”, a minőségi borfogyasztás ösztönzése helyett évtizedekig csak a tömegpiac igényeit szolgálták ki, s nem törődtek a borszeretet „pókfonál érzékenységű egyensúlyával”.
A top 12 ismertetését megelőző ebéd előtt felszolgált, még meleg apró pogácsa – valóságos költemény – mellé napsütötte színű 333-at (irsai olivér és zenit 2001), a balatonboglári Légli Ottó borát kóstolhatták a találkozóra érkezők. A hideg libamáj előételhez a tokaji Szepsy István – az év legjobb borásza – 1999-es testes, aromás aszúja dukált. A tokaji borral megnemesített vadhúsleveshez a badacsonyi Szeremley Huba 2000-es kimagasló minőségű, „a hegy szent illatát” lehelő, „kivételesen etikus” szemelt rizlingjét kapták. (Az etikus jelzőt nem annyira a bor, mint inkább a birtok tulajdonosa érdemelte ki, hiszen soha el nem mulasztja, hogy elmondja: az eredmény mindazoké, akik a szőlőt termesztik. Merthogy jó bort csak jó szőlőből lehet készíteni!) Az áfonyával töltött körtével és mogyorós burgonyafánkkal körített, tűzdelt szarvassülthöz a borok top 12-jében hat helyezést elért villányi Vylyan pincészet 1999-es pinot noirját szolgálták fel. A mézeskalács parfé desszerthez pedig a Tokaj Hétszőlő 1999-es eszenciáját, amelyből mindössze 830 üveg készült.
Herenden mutatta be Alkonyi László Birtokok és borok című könyvét, amely hat képzeletbeli nagy tájegységre bontva ismerteti Magyarország minőségi borászatát, a birtokok, kisebb-nagyobb pincészetek helyzetét, a bortermelés szereplőit. Úgy kezeli a hazai borászat állapotát, „mintha normális volna”. A harmincezer adatot felsorakoztató könyv összeállításakor a szerző abból indult ki, hogy a „borok egyéniségét” már nemcsak a tájegység sajátosságai határozzák meg, hanem egy-egy birtok, a borkészítő stílusa. Megpróbál választ adni arra a kérdésre: „Hol húzódnak a magyar borászat lehetőségeinek határai?” Felhívja a figyelmet a borszakírás felelősségére. Pillanatfelvételként rögzíti, összegzi saját véleményét és tapasztalait, amelyeket kétszáz pince bejárása és tízezer bor megkóstolása után vetett papírra.
A gasztronómia és a borászat sokat elárul egy ország kulturáltságáról. A borban a természeti és az emberi kultúra találkozik, a jó bor egyszerre képviseli a hagyományőrzést és az állandó megújulást – derült ki az ebéd közbeni beszélgetésekből is. Mi másról eshetett volna szó, mint az idei termés minőségéről, a borgazdák gondjairól, a rendszerváltozás utáni borkereskedelem eredményeiről és ma is meglévő visszásságairól. A szeptemberi rossz időjárást szerencsére ellensúlyozta az októberi meleg, így nagyon jó évre számíthatunk. Nagy baj, hogy még mindig rossz a bormarketing. Ugyanolyan terméknek tekintik, mint bármelyik hétköznapi élelmiszert, holott a jó bor luxuscikk. A hazai borászat az utóbbi tíz évben átalakult, de közben a világ sem állt meg. Nekünk egyszerre kell behozni a lemaradást, és lépést tartani a nagy előnyben lévő országokban végbemenő fejlődéssel. Csakhogy a nagy nemzetközi vásárokon még mindig nem a top jelenik meg, hanem a középszer. Akkor miért csodálkozunk azon, hogy az export jelentősen visszaesett? Baj van a bor árával és a támogatási rendszerrel is. Egy átlagos magyar bor literjéért 67 centet adnak – tavaly még 80 volt az ár, de az is siralmas. A nagyborok 13 foknál kezdődnek, 12 fok fölött nincs exporttámogatás – hallhattuk –, így éppen azok szenvednek hátrányt, akik minőséget képviselnek. Pedig számukra ez a munka szenvedély. Üzlet is, persze, de a legjobbak nem hajlandók engedményt tenni esetleges rövid távú haszon kedvéért. Tudják, hogy a „szép borokat” készítőknek csak hosszú távon szabad gondolkodniuk. Ahogy Szepsy István is teszi, akit a borbarát-találkozó után néhány nappal választottak meg az év borászának.
Szepsy István egész életében szőlővel, borral foglalkozott. De a magánborászatot csak 1987-ben kezdte, családi vállalkozásban, az első palackokat még a garázsában töltötte meg. Tíz éve 1,5 hektár szőlője volt, ma 23, és nem is akarja tovább növelni a területet. Számára a minőség megtartása, illetve még magasabb minőség elérése a cél. Először az osztrák piacra jutott be, ma húsz országban forgalmazzák egészen magas minőséget képviselő hatputtonyos aszúját és „újhullámos” cuvée-jét. A soha meg nem elégedés, a soha meg nem állás az alapelve. Lapunknak arról beszélt, hogy a jövőben még egyértelműbbé, még markansabbá szeretné tenni bora identitását. Olyan bort szeretne készíteni, amely valahol a cuvée és a hatputtonyos aszú között határozható meg. Olyan friss gyümölcsízű bort, amely az érlelés során úgy lesz még összetettebb, hogy a gyümölcs ízét nem nyomják el a másodlagos aromák. Hogy a csokoládés, diós, karamellás árnyalat ott foszforeszkáljon valahol „hátul”, de ne nyomja el a gyümölcs frissességét. Azt mondja, a közhiedelemmel ellentétben nem volt nehéz bejutnia a legrangosabb nemzetközi szaklapokba, hiszen rengeteg külföldi szakújságíró is járja Tokaj vidékét. A recept Szepsy István szerint egyszerű: „Magas minőséget kell felmutatni, és éreztetni kell az újságíróval, hogy naponta van új mondanivalónk, nem régi frázisokkal akarjuk megnyerni a nemzetközi piacot.” Tessék követni!
***
Top 12 – Borok
1. Vylyan, Duennium cuvée 1998
2. Vylyan, Villány, Cabernet sauvignon 1998
3. Gere Attila, Kopár 1997
4. Szepsy István, Tokaj, Aszú 6 puttonyos 1996
5. Vylyan, Villány, Pinot noir 1999
6. Szepsy István, Cuvée 1999
7. Szent Orbán-pince, Szemelt rizling 2000
8. Dúzsi Tamás, Szekszárd, Rosé 2000
9. Vylyan, Villány, Kékoportó 1998
10. Tóth István, Eger, Bikavér 1997
11. Vylyan, Siklós, Chardonnay barrique 1999
12. Vylyan, Villány, Zweigelt 1998
***
Top 12 – Pincészetek
1. Vylyan, Villány
2. Szent Orbán-pince, Badacsony, Szeremley Huba
3. Szepsy István, Tokaj
4. Tokaj Hétszőlő, Tokaj
5. Franz Weninger, Sopron
6. Gere Attila, Villány
7. Hilltop, Ászár-Neszmély
8–9. Légli Ottó, Balatonboglár
8–9. Takler-pince, Szekszárd
10. Bock József, Villány
11. Vincze Béla, Eger
12. Dúzsi Tamás, Szekszárd
Izrael
Izrael kétségbe vonja az ENSZ adatait
