Életet ad a Bulyovszky-ház

Bulyovszky Gyula, az egykori márciusi ifjú rákoskeresztúri szülőháza tegnaptól egy rehabilitációs foglalkoztató központnak ad otthont. A műemléki védettségű Pesti úti Bulyovszky-ház volt már községháza, a múlt századi 50-es években tanácsháza, de működött itt mentőállomás és tüdőgondozó is.

Több mint harminc fő foglalkoztatását vállalta a Bajcsy-Zsilinszky Kórház használatában álló műemlék villában egy mátraderecskei székhelyű cég. A híres XVII. kerületi épületben tegnaptól nyomdai, papírfeldolgozó, varró és faipari munkákat végeznek itt megváltozott munkaképességű emberek. – Segély helyett munkalehetőséget nyújtunk, hogy „visszavezethessük” a rászorultakat az életbe. Ezeknek az embereknek a rehabilitáció az életet jelenti – tájékoztatta lapunkat Fóti András, a Forcent Kft. ügyvezető igazgatója. Hozzátette: elképzeléseikhez a Fővárosi Munkaügyi Központ által kiírt munkahelyteremtő pályázaton nyertek 15 millió forintot, s vállalásukat már most túlteljesítették: a jelenlegi negyvenkét foglalkoztatott közül huszonnégy a kerületben él.
A klasszicista stílusú, műemlékként számon tartott kúria falán márvány emléktábla hirdeti egykori tulajdonosa, Bulyovszky Gyula emlékét. A forradalmár szülei Inokáról költöztek ide és fiukat rendkívül jó nevelésben részesítették. Az ifjú Bulyovszky először a debreceni kollégiumban, majd Pesten tanult, de a jogi egyetem elvégzése ellenére soha sem praktizált. Írói tehetsége már korán megmutatkozott, a pesti lapokban már egészen fiatal korától jelentek meg művei. Az 1848-as forradalom és szabadságharc egyik kulcsfigurája volt. Tagja lett annak az öttagú bizottságnak, amely az alkotmányos reformokra vonatkozó elképzeléseket a híres tizenkét pontba foglalta. Részt vett az Ellenzéki Kör népgyűlésén, sőt a közcsendi bizottmányban is szerepet kapott. Még ebben az évben meg is nősült, felesége Szilágyi Lilla színésznő, a fővárosi Nemzeti és a Kolozsvári Színház művésze volt, aki Laborfalvy Róza mellett nem tudott itthon érvényesülni. A szabadságharc leverése után a házaspár évekig Németországban és Angliában élt, a feleség nagy sikereket aratott a boroszlói, a hamburgi és a weimari színpadokon. Bulyovszky Gyula hazatérve folytatta irodalmi pályafutását, szellemes tárcáiról volt híres, de több kötetre való vers és epigramma, néhány verses szatírikus rajz, két nyomtatásban is megjelent színdarab és számos humoros elbeszélése is említésre méltó.
Megalapítója és szerkesztője volt a Nefelejcs, a Hölgyfutár, majd a Sürgöny című lapoknak, de ezenkívül számos népszerű, korabeli újságba – Budapesti Hírlap, Pesti Napló, Délibáb, Szépirodalmi Közlöny – publikált, hosszú éveken keresztül. Nevéhez fűződik a Vas Gerebennel együtt szerkesztett első magyar humoros naptár is. Számos közéleti tisztséget is betöltött, különösen a színészet „felkarolásában” jeleskedett. Élete végéig tanácsosa és választmányi tagja volt a Színész Egyesületnek, valamint a színészek nyugdíjintézetének gondolata is tőle származik. Egykori kúriája később a rákoskeresztúri községháza, majd az ötvenes évektől a XVII. kerületi tanácsháza lett, de volt mentőállomás és tüdőgondozó is.