Három Vaszary százmillióért

Noha az Antik Enteriőr és más aukciósházak is szolgáltak különlegességekkel, remek műtárgyakkal, fokozott várakozás előzte meg a Mű-Terem és a Kieselbach Galéria téli festményaukcióját.

A két esemény alig egy hét különbséggel zajlott le: az előbbi november 30-án a már megszokott helyszínen, a Budapest Kongresszusi Központban rendezte meg 197 tételt felvonultató téli képaukcióját, az utóbbi december 7-ét választotta a 218 tétel aukcionálására, s a már szintén bevált helyszínt, a Vígszínházat. Az érdeklődés növekedésének pozitív és negatív okai egyaránt voltak. A két másik vezető aukciósház, a Nagyházi és a Blitz Modern a műtárgyak jellegzetes csoportját, az előbbi a régi, az utóbbi a kortárs anyagot árverezte elsősorban, de mindkettő váltakozó sikerrel.
A gyűjtő, vásárló számára természetesen az általa értékesnek vélt műtárgy megszerzése jelenti az élményt, különösen akkor, ha előnyösen vásárol. Az eladó és közvetítő aukciósház viszont a minél magasabb árakban érdekelt. Az ellentétes érdekek a kitűnő műtágyak közvetítésében találkozhatnak. Ez történt az említett aukciókon, hiszen mindkettő számos kiemelkedő darabot kínált a XIX–XX. századi, illetve a kortárs magyar festészet anyagából. Akár kisebb múzeumot is meg lehetne tölteni a barbizoni tájfestészetet, a történelmi piktúrát, a nagybányaiakat, az Európai Iskolát és a hatvanas évek végén indult Iparterv-generációt, sőt a kilencvenes években jelentkező művészek munkáit felvonultató anyagból.
A favoritnak tartott művek nem is okoztak csalódást. Kellemes meglepetést annál inkább. Érvényes ez elősorban arra a műre, amely nem csak a két aukciót tekintve ért el rekordárat: Vaszary János kései munkájára, az 1938-as Virágcsendéletre, amely 7,5 millió forintos indulóár után 60 millióért ment el! Az aukció másik kiemelkedő darabja, Szinyei Merse Pál 1883–84-es Patakja 15 millióról indult, és több mint kétszeres áron, 34 millióért talált új tulajdonosra. Rippl-Rónai József párizsi korszakában, 1887-ben keletkezett a Női arckép, a fekete korszak jellegzetes alkotása, amely 14 milliós árával szintén aligha keltett csalódást, ahogyan Mattis Teutsch János Erdőszéléje sem, amely szintén 5,5 millióról indult, és 10 millióért ment el. Hagyományosan néhány műtárgy is kalapács alá került az aukción, és jól szerepeltek a Zsolnay-kerámiák. E tárgycsoportban azonban az igazi ritkaságnak számító, 6,5 millióról indított Tiffany asztali lámpa vitte el pálmát 12 milliós leütési árával.
Ahogyan Virág Juditék tudták, melyik lesz a legvonzóbb tétel, hiszen a Vaszary-csendéletet közölték a katalógus borítóján, úgy Kieselbach Tamás is bizonyos lehetett a szintén a borítón reprodukált Munkácsy-kép, a Köpülő aszszony sikerében. Már csak azért is, mert a közismert mű korábbi változata a maga befejezetlenségében is teljes alkotásnak tekinthető, a hely hangulatát szuggesztíven közvetítő alkotás. Értékét jól jelzi, hogy védettsége ellenére is nagy harc folyt érte, 15 milliós indulóára után 34 millióért ment el. Alig maradt el ettől a kortárs Paál László Barbizoni tája (12–32 millió) és Farkas István Párizsban készült festménye, Az ebéd (12–28 millió). Itt is nagy sikere volt Vaszarynak, akitől egyébként összesen tizenkét mű szerepelt a két aukción. Két képe is a húszmilliós határig tornázta föl magát: az Akt műteremben (7–22 millió) és a Hölgy rózsás kalapban, amely egészen fantasztikus licit után, 2,6 millióról indulva kelt el 20 millió forintért.