Negyven év a lottózóban

Vékony, magas, őszülő úriember ül a pult mögött, halk és udvarias. Sosem bizalmaskodó, mégis barátságos. Elveszi a pénzt, beüti a gépbe a téteket, átnyújtja a szelvényeket, a sorsjegyeket, a nyereményt. Immáron negyven esztendeje, nap mint nap. Menesdorfer Lajos 1961. augusztus 2. óta dolgozik első és egyetlen munkahelyén.

Zsohár Melinda
2001. 12. 07. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egymásnak adják a kilincset a József körúti 5-ös lottózóban a fogadók, de a pult mögött ülő üzletvezető diszkréten legyint. Miután megnyerték az egymilliárdot, alábbhagyott a láz. A sorban álló fogadók azon tűnődnek, nem bolondult-e bele a nagy örömbe az ismeretlen szerencsés. Az üzletvezető irigység nélkül zárja le a diskurzust: tessék elhinni, ez nagyon sok pénz, már felfoghatatlan. Menesdorfer Lajosnak a Szerencsejáték Rt. az első és egyetlen munkahelye. A frissen érettségizett fiatalembert 1961-ben az OTP-hez vették föl, akkor csak az ország lakossági bankja folytathatott államilag ellenőrzött, koordinált szerencsejátékot. A részvénytársaság a rendszerváltozás után önállósodott. 1948-ban indult útjára a totó, 1957-ben a lottó, s Menesdorfer Lajos úgy emlékszik, hogy 1973-ban is csak ez a két játék létezett. Ma persze rengeteg formája van a szerencsejátéknak, de az ötös lottó verhetetlenül őrzi hegemóniáját.
A rendszeres fogadókat nevükön szólítja, de nem tegeződik, s kortól függetlenül tisztelettel bánik mindenkivel. Az évek során gyakran mehetett volna feljebb a ranglétrán, de beérte az üzletvezetéssel, mert képtelen lenne egy hivatali szobában ücsörögni. Szereti az embereket, neki ez az élete. A helyén van, s igazán nem vesz hosszú időt igénybe, amíg elsorolja, hogy a negyvenéves állami szolgálat konkrétan hány helyen telt el. Óbudán lakott, a szülei is ott születtek, bár a család felvidéki eredetű. Bányatulajdonosok voltak a Menesdorferek, az 1700-as évekig vezették vissza a családfát, a nagybátyja Selmecbánya környékén még látott a nevükkel ellátott csillét. Harminc évig tehát Óbudán volt lottóárus, OTP-alkalmazott. Lassan tíz éve a VIII. kerületi 5-ös lottózó vezetője, s szociológiai szempontból is össze tudja hasonlítani Budapest különböző kerületeinek játékos társadalmát.
Leginkább a kis tétekben játszókat szereti, márpedig Pesten ők vannak többen. A százforintos vendég egész életében nem fullad ki, a nagy játékosok azonban villámgyorsan eltűnnek. Az ötven-hatvanezer forintos tétek nem ritkák, de százszelvényes lottófeladás is előfordul, márpedg azért hat számjegyű összeget kell fizetni. Leginkább férfiak teszik próbára itt szerencséjüket, Menesdorfer úr szerint ők pazarlóbbak és könnyelműbbek. Ő a totót tartja igazi, férfias játéknak, s ha sok pénze lenne, erre nem sajnálna nagy tétet tenni.
Szívesen emlékszik vissza azokra a lottónyertesekre is, akik szerényen éltek, s rájuk mosolygott a szerencse. Egy idős néni a 60-as években az ikerlottón teljesen egyformán töltötte ki a dupla lottó két mezejét, s ötöse lett! Azon a héten hárman értek el telitalálatot, s abból kettő a nénié volt. – Sok ötös nyertes pillanatok alatt eltékozolta a pénzét, mondja Menesdorfer úr, fura dolog a szerencse.
Több ezer arcot őriz memóriájában, és leginkább keresztneveket, beceneveket. Érkezik az idős cipész, aki vejével és két unokájával lottózik, a nagyapa feladata a szelvények kitöltése. Feleségét gyászolja, aki ötvenkét év házasság után hagyta magára. A másik törzsvendég, Pali bácsi két bottal jár, napi sétája az 5-ös lottózóba vezeti, innen szinte délutánra ér át a Népszínház utcai 25-ös lottózóba. Mindkét helyen a legkisebb tétet teszi valamelyik lottón, azután hazabiceg. A fiatalok az újabb játékokat, a Tipp-mixet és a kaparós sorsjegyeket kedvelik, de ez utóbbi tizenhat fajtája közül a Black Jack – a klasszikus kártyajáték leszármazottjaként – kedvence öregnek, ifjúnak.
Hogy mi a különleges elfoglaltsága annak az embernek, aki ennyire hűséges típus, s negyven év alatt legföljebb futó gondolatként szaladt át agyán néhányszor, hogy állást változtat, aztán mégis maradt? A fotózás. A jószerivel hivatalnokinak minősíthető kötelességteljesítés után szabadidejében aktokat fotóz. Művészi képeket készít szép nőkről. Nem eladásra, hanem kiállításokra, mások és a maga gyönyörűségére. Az ő Fortunája sejtelmesen lírai fényekben, ruhátlanul tündököl a képeken.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.