Politikai tusa

Stefka István
2001. 12. 08. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az öttusa többszörös olimpiai és világbajnoka mint szövetségi kapitány sokszor vitte világsikerekig a magyar öttusacsapatot, de volt az SZDSZ országgyűlési képviselője is. Bár mozgása fiatalos, mégis nagypapa, nyolc unokával büszkélkedhet. Sokan csodálkoztak, amikor három éve szakított a politikával.
– A szocialisták és a szabad demokraták 1998-as választási veresége után nem sokkal jelentette be, hogy kilép az SZDSZ-ből. Akkor azt nyilatkozta, hogy az elmúlt választási ciklusban több olyan politikai döntés született, amivel nem tudott azonosulni, s a személyi változások hiányában nem lát reményt, hogy a párt irányvonalában változás lesz. Mire gondolt?
– Arra, hogy a párt a kilencvenes választásokon sikerrel szerepelt, és kilencvenkét mandátumot szerzett, majd az ellenzéki politizálással nem javított, hanem rontott népszerűségén, és az 1994-es választásokon már csak hetven mandátuma lett, majd 1998-ban huszonnégy képviselői hellyel kellett beérnie. Ez önmagáért beszél. Időközben az SZDSZ-ből sok meghatározó személyiség lemorzsolódott, és egy-két ember kezébe került a vezetés. A tagság nem vonta le a konzekvenciákat azokkal szemben, akik ide juttatták a pártot, s akik a választási vereség után megerősödve kerültek ki a tisztújításból.
– Milyen politikai döntésekkel nem értett egyet?
– Erről nehéz beszélni, mert ez tíz évig tartó folyamat volt. A párt megnyilatkozásai nem voltak szerencsések, nem azokkal a dolgokkal foglalkoztunk, amelyek igazán megszólították volna a választókat. A párt más irányba ment el, hallgatott, amikor meg kellett volna szólalnia.
– Önt kiváló sportolóként, edzőként ismerte meg a közvélemény. Sokan meglepődtek, amikor egy párt színeiben tűnt fel a rendszerváltás idején. Miért pont az SZDSZ-t választotta?
– Családilag nagyon jó viszonyban voltam Darvas Ivánnal, ő biztatott arra, hogy induljak el a kilencvenes választásokon, hiszen már évekkel azelőtt mint jogász felfigyeltem a jogtalanságokra, s mondogattam, hogy jó törvényeket kellene alkotni. Erre válaszolta Darvas Iván azt, hogy miért beszélek kívülről, itt az alkalom, bizonyítsam be, hogy lehet jó törvényeket hozni. Mivel ő kötődött az SZDSZ-hez, és azokkal a célokkal, amelyeket a párt a zászlajára tűzött, én is azonosulni tudtam, beléptem a pártba. Kezdetben nem volt olyan nagy különbség az MDF és az SZDSZ megnyilvánulásai között, nem polarizálódott még akkor ilyen mértékben a politika.
– Az első négy évben, amíg ön képviselő volt, az SZDSZ ellenzéki politikát folytatott. Azt azért lehetett látni, hogy Török Ferenc nem tartozott a kemény maghoz, hanem azok közé, akik inkább a konszenzust keresték.
– Ez problémát is jelentett nekem a párton belül. Azt gondoltam, egyetlen cél kell hogy vezéreljen egy országgyűlési képviselőt, bármely pártban is van, mégpedig hogy miként lehet az embereknek jót tenni. Mindig az együttműködés híve voltam. Ennek volt köszönhető, hogy volt olyan alkotmánymódosítási javaslatom, amit a pártok konszenzussal jóváhagytak. Módosító indítványaim harmincöt százalékát elfogadta az akkori parlament, ami egyedülálló volt. Ez abból adódott, hogy bennem volt hajlékonyság és megértés, ha kellett, engedtem, és nem ragaszkodtam görcsösen az ellenzéki állásponthoz.
– A párton belül ez sokaknak nem tetszett. Volt egy szóváltása Eörsi Jánossal, aki azzal vádolta meg önt, szó szerint idézem: „Török doktor – mint tudjuk, ügyvéd – nagy szakértő hírében áll, aki korábban is elért már kormányzatbeli és kormánypárti kollégákkal kötött külön alkuban egyéni törvényhozói sikereket.” Ez a Beszélőben jelent meg. Ön 1993 májusában, szintén ugyanebben a lapban így válaszolt: „... fogadjuk már el, hogy nem mindenki ősellenség.” Ehhez bátorság kellett abban a politikai légkörben.
– Vannak olyan emberek, akikkel sem a párton belül, sem kívül nem tudok egy asztalhoz ülni, de vannak olyanok, akik ugyan más párt tagjai, esetleg éppen a kormánypárté, mégis szívesen leülök velük egy asztalhoz, mert ugyanúgy gondolkodnak, mint én, nem rágják a szájukat, nem gyűlölködnek, és nem ordítoznak a parlamentben, ahol sajnos ma ez divat.
– Azzal, hogy három éve kilépett az SZDSZ-ből, visszatekintve, igazolva látja magát?
– Igazolva látom, mert amikor 1998-ban Magyar Bálint vette át a stafétabotot, akkor azt éreztem, azt gondoltam, hogy a párt az ő vezetésével nem fog tudni felemelkedni. Így történt, le is kellett mondania. Ugyanez volt a helyzet Demszkyvel is.
– Kuncze Gábor?
– Vele sokkal nagyobb esélye van az SZDSZ-nek, hogy bekerüljön a parlamentbe, de az eltékozolt évek nem múlnak el nyomtalanul. Innen nagyon nehéz felemelkedni, drukkolok, hogy az SZDSZ jól szerepeljen a választásokon.
– Egyetértett azzal, hogy 1994-ben koalícióra lépett az SZDSZ az MSZP-vel?
– Először nem értettem egyet vele, voltak is konfliktusaim miatta, de később azt mondtam, próbáljuk ki a lehetőséget, kormányon majd megvalósíthatjuk programunkat. Nem ez történt. Végül is azt kifogásoltam, hogy amikor a szabad demokraták más véleményen voltak bizonyos kormányzati döntéseknél, akkor a koalíció fenntartása érdekében hallgattak.
– Azzal, hogy elhagyta az SZDSZ-t, érte valamilyen hátrány?
– Nem. Ebből csak előnyöm van, mert a polgári életben rendbe szedtem magamat. Az ügyvédi irodám forgalma a politizálás miatt lecsökkent, azóta anyagilag sokkal jobban állok, ami persze nem a legfontosabb szempont.
– Szeretett volna 1999-ben a Magyar Labdarúgó- szövetség elnöke lenni. Kész tervei voltak a magyar labdarúgás fellendítéséhez. Gondolom, politikai előélete miatt nem választották meg.
– Ez is közrejátszott, de hozzá kell tennem, hogy a magyar futball kívülről jött embereket nem nagyon fogad be. Rendbe tudtam volna tenni a magyar labdarúgást, mert az a véleményem, hogy a fizikai erőnlétnek, felkészülésnek óriási szerepe van ebben a sportágban.
– Mivel foglalkozik mostanában?
– Elsősorban ügyvéd vagyok, de a sport nélkül nem tudok meglenni. Tagja vagyok a Magyar Olimpiai Bizottságnak, és a Wesselényi Sportalapítvány alkuratóriumának, ezenkívül a Vasas labdarúgócsapatánál tanácsadóként szerepelek.
– Mit gondol azokról a sporttársairól, akik más nézetet vallanak. Például a szintén öttusa olimpiai és világbajnok Balczó Andrásról?
– Bandi most a MIÉP eszmevilágában él. Ez persze nem változtat azon, hogy hallatlan nagy sportoló volt.
– Kivonult a sportéletből...
– Ezt nem egészen értem, hiszen az öttusa is szívesen venné, ha visszatérne, de ő elzárkózik ettől. Nagyon nehéz nekem erről beszélni, mert éveken keresztül nagyon szoros barátságban voltam Andrással, de eltávolodtunk egymástól. Mi hárman a Móna Pistával és Balczóval nagy csapatot alkottunk, hat éven keresztül veretlenek voltunk. Nekem ez a barátság nagyon sokat számított, de ő mégis elfordult tőlünk. Megsértődött, mert annak idején nem őt választották szövetségi kapitánynak.
– Hanem Török Ferencet.
– Igen.
– A politizálásnak vége?
– Nincs vége, állandóan foglalkozom vele, de egy ideig aktív politizálásról nem lehet szó. Bár ki tudja... Egy politikus soha nem zár ki semmit.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.