Quo vadis, SZDSZ?

Joggal tehetjük fel a kérdést, hová is tart a tizenegy évvel ezelőtti rendszerváltozás egykori meghatározó pártja? Ha Kuncze Gábor pártelnök nyilatkozatait és közszerepléseit nézzük, elmondható, hogy személyében tökéletes támogatóra leltek a demagóg szocialisták. Az SZDSZ legnagyobb ellenfele mostanság egy Horváth Béla nevű úriember, akinek dossziéi elérték azt a hatást, amely néhány éve még elképzelhetetlen volt: szinte egyetlen publicista vagy érvbajnok sem akadt, aki megpróbálta volna megcáfolni Horváth állításainak tartalmi részét az amúgy bőséges menynyiségű sajtóorgánumokban. Pedig a szürkeállomány tudománya aligha fogyott el, hiszen a légynek sem ártó református egyházzal kapcsolatos tényfeltárásuk olyan címlapokat és elemző cikkeket termelt ki, hogy hovatovább olyan érzése lesz az embernek: a Hegedűs família mellett Oszama bin Laden csak egy ártatlan kiscserkész.
Kuncze intelligens ember. Épp ezért érthetetlen, miért vállalta fel, hogy annak a Medgyessy Péternek legyen a táskahordozója, akinek mostanában napfényre kerülő ügyei elegendők voltak arra, hogy a 168 Óra című hetilap abbahagyja a simicskázást (talán azért, mert az újság közismerten sokat gondolkodó olvasói észrevennék a feltűnő párhuzamokat). A szocialistákkal kapcsolatos ügyekben ez az egyik legfigyelemreméltóbb: a leendő szövetséges mély hallgatása, a hozzájuk közel álló, korábban feltűnően hangos véleményformálók fagyos csöndje, akiknek némelyike talán még borotválkozni sem mer mostanában, mert akkor a tükörbe kellene néznie.
Ugye így van, Magyar Bálint? Miért nem nyilvánít ön véleményt arról, hogy a szocialisták országgyűlési képviselőjelöltje, Karsai József lezsidózta a magyar gabonakereskedelem irányítóit? Vagy kérdezzük Demszky Gábort, a hajléktalanok és méregdrága plazák városának első emberét. Miért nem emeli ön fel a szavát azért, mert a Demokratikus Charta egykori szóvivője, Szabó Zoltán a létező legtermészetesebb és legtörvényesebb dolognak tartja, hogy az ön egyébként humánusnak tűnő felhívása ellenére romákat lakoltattak ki az általa irányított Erzsébetvárosban? Nem beszélve a kalocsai polgármesterről, akinek menekültellenes nyilatkozatai mindennél élesebben megmutatták, milyen is a toleráns SZDSZ igazi arca.
Vagy kérdezzük meg Fodor Gábort: miért nem szólította fel a magyar értelmiséget, hogy rekessze ki soraiból a Horn-kormány egykori államtitkárát, Havas Henriket, aki az elképzelhető legdurvább sértést vágta Verebes István fejéhez kétmillió tévénéző előtt, impotens zsidónak nevezve őt? És érdemes lenne megkérdezni: miért néz úgy ki az SZDSZ internetes honlapja, mintha Keller László és Gál J. Zoltán szerkesztené (témák: egészségügy, autópályák)? Nem mintha nem lennének fontos dolgok ezek, de ha így van, miért nem szavazta meg az SZDSZ azt a zárszámadási törvényt, amelyik például az egészségügy áldatlan állapotait legalább részben megkísérelte orvosolni? És miért tesznek úgy, mintha mindig is szívügyük lett volna ez az ágazat, holott annak idején lelkesen megszavazták annak a Bokros-csomagnak a vonatkozó törvényeit, amelyik a stabilizáció jelszava mögé bújtatva egy torz gazdaságfilozófiát szabadított rá az országra?
Egyáltalán: miért nem ismeri el az SZDSZ, hogy az MSZP mellett önálló léte fölöslegessé vált? Szavazói nincsenek, programja senkit nem érdekel, politikusainak híresen magas népszerűsége semmivé lett, egykori koalíciós társa pedig – efelől senkinek ne legyen kétsége – úgy fogja eldobni az első adandó alkalommal, mint a rongyot.