n Rákosi Judit
Bóc István fizikus, aki civilben a csepeli fémmű acélszalag üzletágának kereskedelmi igazgatója, s több évtizede szerencsejátékos (sőt: szerencsés játékos), a vakszerencsével – mint afféle természettudományban járatos egyén – nem tud mit kezdeni. Annál inkább értékeli viszont a szellem erejét. Gondolt egyet, s könyvet írt Gondolkodom, tehát nyerek címmel. Nos, ha megveszik a kötetet, akkor máris 1:2-höz arányban szerencsejátékot űznek, hiszen a tét ez esetben az: igaz-e, amit állít Bóc doktor, vagy hamis? Vagyis: nyerhetünk-e, ha az eszünkre, s nem a köztudottan vakszerencsére hagyatkozunk?
Nem véletlen, hogy a kötetet kis példányszámban adták ki (Kaján Tibor szellemes illusztrációival), s nem véletlenül hívja fel a szerző a figyelmet arra az előszóban, hogy különösen a lottójátékokról szóló fejezetben található információkat ne terjeszszük, most ezt mégis megosztjuk a közérdeművel.
Ismert mindannyiunk számára, hogy a lottó ötös főnyeremény megütésének esélye olyan kicsi, hogy még ezer kitöltött szelvény birtokában is elhanyagolható marad. Azt is mondhatjuk, ha cinikusan szemléljük a világot, hogy nem mindegy, mit nem nyerünk meg? Bóc úr a szerencsében nem, de a matematikában hisz: így ezen a bizonyos tébolyult utolsó héten, amely megelőzte az 1,1 milliárd forintot érő nyertes számsor kihúzását, szokása szerint egy szelvénnyel játszott. (A Szerencsejáték Részvénytársaság, no meg a nyertes szerencséjére a többség nem ilyen higgadt: kígyózó sorok mutatták, hogy milyen sokan vágytak e horribilis összegre, félretéve józan eszüket, tucatszám töltve ki a szelvényeket.)
Bóc István rengeteg könyvet olvasott el a játékelmélet, a valószínűségszámítás és a lottózás témakörében, s azt a tanulságot vonta le, hogy ebben a játékban bizony nem lehet eléggé okos az ember. Arra viszont rájött, hogy nem minden számkombináció azonos értékű, ezért nem mindegy, hogy milyen elgondolás alapján ikszelgetünk a papiroson. Ha a főnyereményt nem is garantálja, arról azért kiokosítja a kötetecske olvasóit, miként válasszuk ki a számokat, hogy ugyanakkora esély mellett több pénzt nyerjünk. A lottójáték lényege, hogy a nyerő stratégiát a többi játékos ellen kell kidolgozni, tudván, hogy a nyerés esélye minden nyerőosztályban rosszabb 1/40-nél, s ráadásul az esélyeken semmilyen módon nem tudunk javítani.
Nem tehetünk tehát mást, mint meg kell találnunk azt a pontot, ahol a nyeremény várható értéke megközelíti, vagy meghaladja a szelvény(ek) árát. Az első aranyszabály, hogy kerüljük azoknak a kombinációknak a megjátszását, amelyek a népszerű számokat tartalmazzák. Ezek például a szerencseszámok (7, 13, 21), a korábbi húzások statisztikája alapján felállított sorok. Sokan azt hiszik, ha egy szám régen nem szerepelt, akkor most nagyobb az esély az előkerülésére. További szabály, hogy nem érdemes a kombinációt az elmúlt hetek nyerőszámai alapján előállítani, nem szabad képleteket, sorozatokat (matematikai formulákat) alkalmazni, felesleges a családi dátumokat megjátszani (mások is szívesen alkalmazzák e módszert), s kerülni kell a véletlen szabályosságokat a lottószelvényen, azaz felejtsük el az esztétikusan kinéző kombinációkat (egymás alatt, átlósan, egy csoportban, L alakban stb. lévő számok). Azt, hogy akkor mégis hogyan célszerű kitölteni helyesen a szelvényt, ahhoz már egy kis matematika, vagy Bóc úr tanácsainak elolvasása szükséges.
Bóc István sosem a szerencsében bízva, hanem előre kitervelt nyereségvággyal látogatta a kaszinókat. Logikus elméje felismerte, hogy kezdetben, vagyis a 90-es években nagy volt a kínálat (Budapesten egy időben kilenc kaszinó működött), s az elvártnál kevesebb a játékos. Sok akciót hirdettek, s bónuszokkal csalogatták be a játékosokat, bízva abban, hogy odaszoknak. Íme egy érdekes elgondolás: – Gyermekeim este hét óra tájban leültek a tévé elé az esti mesét nézni. Míg ők Füles Mackó kalandjain szórakoztak, én munkához láttam. Sorra jártam a soros „akciós” kaszinókat… Megvettem a belépőt, és a grátisz zsetonokat az 1–18 számokra raktam. Ha vesztettem, azonnal távoztam. Ha nyertem, akkor is. Így mire a mese véget ért, én is újra otthon voltam. A lényeg a rendszerességben rejlett, ezt minden este kötelességszerűen megismételtem. Volt olyan nap, hogy veszítettem, de olyan hét már nem, hogy az egyenlegem ne lett volna pozitív. Az átlagos napi 15-20 márkányi nyereség pedig hó végére komoly, adómentes összeggé duzzadt, és még jól is szórakoztam közben – meséli.
Az akciók száma mára jelentősen megcsappant (kaszinó sincs már sok az országban, s a fővárosban sem), ám szórakozni, s okosan játszva nyerni lehet. (Még a belépő árát is megspórolhatjuk a Malév reklámújságjából kivágott szelvénnyel, amelynek segítségével ingyen bemehetünk az egyik budapesti kaszinóba.) De soha ne menjünk kaszinóba azért, hogy majd ott meggazdagodjunk – ez a tipp nem jön be. S ami fontos: soha ne vigyünk magunkkal annál több pénzt, mint amit gond nélkül elveszíthetünk.
A kaszinójátékok közül a ruletten lehet a leggyorsabban nyerni, vagy veszíteni. A matematika szerint az egyszeres esély megjátszása (például hogy pirosra, vagy feketére teszek) szinte fele-fele arányban nyerő vagy vesztes helyzetet eredményez. Egy kör megjátszásakor nincs nagy matematikai különbség a nyerés esélyét illetően, s az is biztos, hogy minden második körben (vagy ha napokban számolunk, akkor minden második nap) nyerni fogunk.
A másik népszerű kaszinójáték a blackjack. Ezt a játékot érdemes négy-öt órán át játszani (természetesen itt is érvényes a szabály, hogy csak annyi pénzt vigyünk magunkkal, amit nem sajnálunk elveszíteni). A blackjackben hat pakli dzsóker nélküli francia kártyát kevernek össze. Egy jó kártyajátékos pontosan tudja, mennyi lap van a játékban, s abból mennyi alacsony és mennyi magas téttel bíró lap ment már ki a játszma közben. Nem véletlen, hogy a jól bridzsező, tarokkozó vagy ultizó játékos itt is könnyen nyerő lehet (az már más kérdés, hogy sokan alaptalanul jó kártyajátékosnak hiszik magukat).
Ismert egy olyan magyar, egyébként első osztályú bridzsjátékos, aki Las Vegasban részt vett egy maratoni (A lovakat lelövik, ugye? típusú) menetben, amikor is 44 órán keresztül játszott, közben sokszor nyert, sokszor veszített, de a legtovább ő bírta szuflával is, pozitív egyenleggel is, vagyis a maratoni mérkőzés végén nyertesként állhatott fel a zöld posztós asztal mellől.
A szerencsejátékok között népszerűek a nyerőautomaták, amelyekre Bóc úr nem sok időt veszteget, mert mint mondja, azokba nem lehet belelátni. Amely az ő nyelvén annyit jelent, nem tudhatja, hogy a számítógép vezérelte masina milyen algoritmus alapján működik. Ez az igazi szerencsejáték egy matematikai észjárású embernek tehát nem vonzó, mert hosszú távon itt csak veszíthet. Érdekes, hogy az emberek többsége mennyire másként gondolkodik. Szinte már közhely, hogy az USA-ban nyugdíjasok (is) dobálják rendületlenül centjeiket a félkarú rablókba, s visonganak a gyönyörűségtől, ha „csilingel”, azaz pénzt ont ki magából a csillogó-villogó masina.
Talán a legtöbben hazánkban is a tévévetélkedők nézésében élik ki magukat. Nem lepődnek meg, ugye, ha megtudják, hogy Bóc István szinte az összes ilyen műsorban szerepelt. Tapasztalata szerint ezekbe az adásokba bekerülni az igazi szerencsejáték, hiszen hihetetlenül sokan jelentkeznek, s nagyon keveseknek adatik meg a játék lehetősége. (Mivel a tévétársaságok nem közölnek adatokat, ezért nem is lehet kiszámítani, hogy mi az esélye annak, hogy bekerülünk, ha jelentkezünk.) Ám ha valaki bejut, akkor viszont már nagy balszerencse kell ahhoz, hogy ne nyerjen legalább 100-400 ezer forintot. Hiszen ezeknek a nagy csinnadrattával beharangozott műsoroknak az első kérdéseire szinte mindenki tud válaszolni, s ha már magas a megnyerhető tét öszszege, akkor a jó válasz esélye jelentősen csökken. De a tévétársaságnak nem is ez a fontos, hanem az, hogy milliók nézzék az adást. Szerencséről nincs mit beszélni, matematika ez is, amely szépen csengő milliókat termel, jóllehet inkább a tévétársaságot gazdagítja.
autós videó
Egy apró vezetési hiba komoly balesethez vezetett az M7-es autópályán + videó
