Vegyes vágott

Csalamádé

Anyukám a legkritikusabb olvasóm. Woody Allennek sem volt könnyű, miért pont nekem legyen? Legutóbb azt mondta:
tetszik, amiket írsz, de ez a „vegyes felvágott” cím nem jó.
Csalamádé jobb lenne?
Nem.
Ebben maradtunk.

Kórutazás

Édesanyám elmúlt nyolcvan, de hála istennek, jól tartja magát. Legutóbb székelyföldi körutazást kívánt tenni a nővéremmel. Bementek a Szeged Tourist irodájába, és kipengettek fejenként 23 ezer 500 magyari forintokat, az ötnapos út árának a felét.
Igen ám, de közben beütött a ménkű. Édesanyám elszédült, és leesett a lépcsőről. Szerencsére a bokája nem tört el, csak kificamodott, zúzódott. Ez a „csak” azt jelenti, hogy az ember lányának nem néhány hét, hanem néhány hónap alatt gyógyul meg a lába. Az ember fiának is. Tudom, mert a szigligeti Öreg-hegyről én estem volt le egykoron. Édesanyámat a nővérem látta el, ez természetes. Az utazás persze kútba esett.
Az irodában azt ígérték, csak 4700 forintot foglalnak le az előlegből. Orvosi igazolást kértek. Anyámék elküldték a körzeti orvos igazolását. Ezután röntgenfelvételt kértek. Azt is. Közben a Winterthur Biztosító Rt. megkereste a körzeti orvosnőt, hogy ez a huncut nyugdíjas vajon tényleg beteg volt-e. Ezután küldtek egy levelet, amely így zárul:
„A rendelkezésünkre álló orvosi dokumentációk alapján a lemondás nem indokolt, így kártérítési összeget fizetni nem áll módunkban.”
Anyámék nem is kártérítést várnak, hanem a pénzecskéjüket, amely egy nyugdíjasnak bizony, jelentős összeg. Amelyet öt hónapja használnak jogtalanul.

A románok foga fehérje

Akiknek leginkább módjukban áll körutazást tenni az ortodox templomerődökkel teleépített Székelyföldön, azok maguk a székelyek lesznek. Mert arra, hogy például Magyarországra jöjjenek, nem lesz pénzük. Hatvanháromezer forintnyi összeget kell felmutatniok a román határon. Gondoljuk el, ha egy tízfős család érkezne a nagyobbik hazába. Ennyi pénzük csak a gengsztereknek van, akik persze nyugodtan járhatnak a nyugodtabb Európába is. Oda, ahol eltűrik, hogy a moldvai csángók házaknál meghúzódott magániskoláit zaklassák, a miséiket románul szolgálják, az erdélyi kisdiákok táskáiban kutassanak magyar könyvek után. Most, hogy vízummentességet kaptak az EU-ba, a románok rögtön két új, barátságos gesztussal álltak elő: súlyos pénzbírsággal büntetik az idegen (magyar) zászló használatát és az idegen (magyar) himnusz éneklését vagy hallgatását. A magyar egyházi iskolákban (amelyek a legszínvonalasabbak) ezentúl csak a teológia tanítását engedélyezik. Miért alkudozunk még ezek után is velük? Miért van az, hogy az RMDSZ elnöke, aki azért az átlagosnál valamivel jobb költő, csak a saját státusát képes megtartani, a státustörvényt már aligha?

Képrontók

Bauer népképviselő úr hörög, és sikkasztást emleget a magyar országkép (sz)építésével kapcsolatosan. Azt is elmondja, hogy Amerikában a nemzeti zászlót is el szabad égetni. Azt nem mondja el, hogy a legtöbbet a világon Amerika költ a jó országkép megalkotására. Annyi nemzeti zászló lobog hétköznapon is, hogy egy benzinkúttól vitorlának használva az óriási zászlókat, jó széllel a keleti parttól a nyugatiig vitorlázhatnánk. Szeptember 11. óta pedig annak a kertjében is áll a nemzeti zászló, akinek eddig nem volt, az is visel kokárdát, aki eddig nem. Megnézném én azt az embert – mondjuk egy manikűrös csimotáját –, aki most el merne égetni egy nemzeti lobogót a világ egyik legszabadabb országában.

Táma doc.

Nekem még fájl minden szó, ezért szólok. B. I. a Népszabadságban hangulatos cikket kanyarít a disznótorról, de folyton a „malacot” emlegeti. Lehet, hogy tájszóról van szó, de egy malac nem érne meg ekkora felhajtást. Ahogy Boncz Géza barátom halhatatlanul megírta:
Hurka, kolbász és pástétom
Jó dolog a disznótor
Hurka, kolbász és pástétom
Ezt kapjuk a… töltőtoll.

Withheld number

Visszatartott, nem megadott, vagyis titkos szám. Mióta számkijelzős telefonom van, egyre gyakrabban látom a készülék ablakában. Rájöttem, hogy nekem titkos barátaim vannak. Nem csinálok titkot belőle, mert én nem vagyok az.

Háztűznéző

A múltkori kerületi antológiás balhé után jön A., hogy öltözzek, mert az emeleten kigyulladt a villanyórás helyiség.
Minek, a múltkor is kigyulladt, mondám.
De most lobog, és ott vannak a gázórák is.
Olyan gyorsan legutoljára akkor öltöztem föl sötétben, amikor egy lánypajtásomhoz megérkeztek a háziak. Bizony, rég volt.
Nem vittem magammal semmit. Egy égő házból maximum a tüzet kell menteni, mondta ifjúkorom egyik bálványa, Cocteau, de ezt bölcsen elhallgattam a tűzoltók előtt.

Mindennek el kell múlnia

Most, hogy már mindenki elsírta pénzt hozó, fájdalmas énekét Georgie halála miatt, én is szólnék a legszomorúbb szemű Beatle-ről. Nekem mindig a harmadik kell. Amikor az emberek Beatles- vagy Rolling-rajongók voltak, én a Searchers-t komáltam. John okosabb volt, Paul jobb zenéket szerzett, ezért hát George-ot választottam. A gitárom még mindig gyengéden sír című számában azokról az emberekről szólt, akikben alszik a szeretet, akiket megvettek és eladtak, anélkül hogy figyelmeztették volna őket rá. Amikor a Beatles feloszlott (George ekkoriban már ezerévesnek érezte magát), nem véletlen, hogy először ő dobta a legnagyobbat, a Mindennek el kell múlnia című, három nagylemezből álló albumát. Annyira félre volt szorítva John és Paul mellett, hogy ömlöttek belőle a számok. Azért az a My Sweet Lord című ügy elég ciki volt: George-nak 25 milka dollárt kellett leperkálnia az eredeti szerzőjének. Mégis ő volt az, aki igazán hitt, aki nem divatból tanult meg gitározni. Amikor John meghalt, azt mondta:
Ha az ember nem képes érezni a barátja lelkét, akkor milyen esélye van rá, hogy megérezze Buddha vagy Krisztus szellemét? Ha az ember emlékezete jól szolgál, újra találkozunk. Én hiszek benne.
A Hogyan nem találkoztam Allen Ginsberggel című novellám eredeti címe az volt: Hogyan nem találkoztam George Harrisonnal. Ennyit erről.

Ha én lennék a legfőbb afgán hadúr

1. A főtanácsadóm egy ötéves gyerek lenne. Bármely hibát, amelyet kiszúrna a tervemben, azonnal kijavítanék.
2. Nem ejtenék ki ilyet a számon:
Mielőtt megöllek, egy dolgot tudni szeretnék.
3. Az ellenségemnek nem adnám meg az utolsó csók, az utolsó cigaretta vagy bármi utolsó jogát. Kivéve a lélegzetvételt.
4. Ha elfognám az ellenséget, és ő azt mondaná:
Figyeljen, mielőtt megölne, megmondaná, hogy miért van ez az egész?
Nem, felelném neki és lelőném.