A Dísz tér

A budai Várban található hangulatos barokk paloták és polgári házak övezte Dísz tér az itt álló főőrség épülete előtti díszfelvonulásokról, őrségváltásokról kapta a XVIII. században előbb a Parádé, majd a Dísz tér nevet.
A Szentháromság térről érkező Tárnok utca és a Várnegyeden észak–déli irányban végigfutó Úri utca végén található Dísz tér a budai Vár egyik főtere volt már a középkorban is. Az akkoriban a közeli Szent György-templomról Szent György nevét viselő tér fontos események: piacok, kivégzések színhelye volt. A Várat elfoglaló törökök azután a közeli templomot orta dzsáminak alakították át, a teret így Orta Dzsámi térnek hívták. Buda visszafoglalása után mint Fő térre a város legtekintélyesebb emberei: kamarai inspektorok, várparancsnokok, arisztokraták költöztek. A későbbi Parádé, majd a mai Dísz tér elnevezés a XVIII. század második feléből, az itt álló főőrség előtti rendezvényekről kapta nevét. A középkori házakból mára csak egy-egy kapualj, boltozat és pincerész maradt, ezek felhasználásával készültek ugyanis az itt látható házak és paloták. A tér királyi palota felé eső részét, a még elhanyagoltan is tekintélyes – az 1800-as évek végén Kallina Mór és Árkay Aladár tervei alapján készült – Honvéd Főparancsnokság barokk épülete foglalja el. Az egyik oldalon, a 3. szám alatt áll a kétemeletes barokk Batthyány-palota, amelyet két középkori lakóház maradványainak felhasználásával Venerio Ceresola épített 1686-ban Wernlein István kamarai biztos számára. Ezt alakíttatta át Giessl József tervei alapján 1744-ben gróf Batthyány Lajos (a későbbi miniszterelnök névrokona). Családi címerük ma is a díszes kaput díszíti, kellemes barokk udvarának túloldalán lévő másik szárnya pedig a Dunára néz. Mellette az úgynevezett Kremsmünster-ház áll. A 6. szám alatt, a gyönyörű, finoman cizellált kapujú házban működött egykor Bösinger Ignác első helyi gyógyszertára, az Arany Egyszarvúhoz, amely később Arany Sas néven a Tárnok utca 18. alá költözött.

A Tárnok és az Úri utca közti szakaszon álló barokk ház felújításával készült el Puhói Marczibányi István copf stílusú palotája 1801-ben. A XX. század elején rombolták le, és egy oda nem illő négyemeletes bérházzal pótolták, amelynek második világháborús megsemmisülése után emelték itt a mai kétemeletes lakóházat. A 12. szám alatt kétemeletes palotát találunk, amely a XVII–XVIII. században a Salgáryaké, majd Walheim Nepomuké volt, utóbbi alakíttatta kétemeletessé, és később az Edelsheim-Gyulai család által újíttatott fel neobarokk formában. Hangulatos, kövezett belső udvara ma is jó állapotú. A 13. számú klasszicista kis családi ház homlokzatán domborművek találhatók, oroszlánfejes kapuja és lépcsőháza is klasszicista stílusú, ezt a Salgáryaktól egykor Beer József Kajetán gyógyszerész vette meg, és hosszú ideig gyógyszertár üzemelt benne. A 15. szám alatt de la Motte katonai mérnök hajdani barokkos palotájának emeleti szobáit ornamentális freskók díszítik végig, és ma többek között a Műemlékek Állami Gondnoksága működik itt. Az utolsó épület jobb felében szintén gyógyszertár áll 1688 óta, ma Arany Sas néven, míg sarki felén a Korona Kávéház üzemel. A tér közepét az 1849-es győzelem emlékére 1893-ban emelt, Zala György által készített honvédszobor díszíti.