A hívő tagozatosok jelentik

Kiadós galiba szokott kerekedni abból, amikor valaki meggondolatlanul, kellő helyismeret nélkül idegen területre téved, és ott kezd vitézkedni. Így járt legutóbb Horn Gyula – meg a szocialista párt Horn Gyulával –, aki kampányolással, pártpolitizálással rágalmazta meg a katolikus papságot és híveket, de közben elárulta: fogalma sincs arról, mi történik valójában a templomokban. Honnan is tudhatná?
Az MSZP-re megint csak visszaütő goromba akció, Medgyessy balsikerű egyházi levelezése után, magyarázatra kényszerítette a párt elnökét. Kovács László a péntek esti híradó kamerája és mikrofonja előtt szárazon közölte, hogy Hornnak nincs semmiféle funkciója, csupán egy egyszerű párttárs, aki azt mond, amit akar, nincs miért elhatárolódniuk tőle, majd – tudálékosan fölpillantva az orrhegyére bigygyesztett szemüvegről – azt találta mondani: amióta a szóban forgó kijelentés elhangzott, izzanak a telefonvonalaik, szimpatizánsaik, a hívő tagozat tagjai egyfolytában telefonálnak, pontos időpontok és helyszínek, az adott templom megjelölésével, hogy ott konkrétan mi hangzott el.
Szegény Kovács… Ezt nem (sem) kellett volna… Hiszen ki ne tudná egy vallásos magyar átlagcsaládban, miféle templomjárási szokásai voltak a szocialista elődpárt „híveinek”. Az MSZMP-vel szimpatizáló pártaktivisták évtizedeken át eljártak a körzetükben lévő templomba, beültek a misére (istentiszteletre) és éberen figyelték, ki milyen gyakran vesz részt a szertartáson, milyen ájtatosan imádkozik, hányszor gyón és áldoz, mennyi pénzt dob a perselybe; kinek a gyereke ministrál, és főként: mit mond, miről prédikál a pap. Ezeket a fontos információkat azután beszállították a pártbizottságra, jelentették az erre a célra rendszeresített elvtársnak. Egy-egy húsvéti körmenet után csak úgy füstöltek a telefonvonalak.
A jó öreg szocialisták ily módon küzdöttek a nemzetközi osztályharc hazai frontján a klerikális reakció ellen. A múltkor a krisztinavárosi plébániatemplommal szemközti MSZ(M)P-székházban is összegyűlt közülük egy csapatnyi, a környéken rég ismert, máig megbízható volt MSZMP-veterán Medgyessy Péter tiszteletére. Sokan emlékezhetnek még az MSZP hívő tagozatának pár évvel ezelőtti országos ügyvivőjére, bizonyos Vankó Magdolnára is, akinek amiatt kellett felállnia parlamenti képviselői és vallásügyi bizottsági székéből, mert némi sötét foltocska vetült a röntgenképére. (Azóta újságszerkesztőként dolgozik Székesfehérváron, míg hírlapíró pályatársa, Hegyi Gyula, szintén a baloldali hívők és vallásügyi szakértők közül, mostanában a Népszava hasábjain uszít a „fideszes reakció” elleni kíméletlen harcra.)
A szocialista párt szánalmas lihegése az áprilisi voksokért az egyház felségterületén – a témához illő stílusban fogalmazva – oltári bukást ígér. Nem is lehetne ez másként, hiszen éppen azok szemtelenkednek a valóban hívő emberek közelébe, akik egész életükben a marxizmus-leninizmus oltárán áldoztak.
Hornnak nincs semmilyen funkciója – magyarázza gátlástalanul Kovács elnök, ártatlan ábrázattal, miközben a katolikusok szavazataira számít. Lehet, hogy összetévesztették a szervita rendet a rendszervitával, avagy a katolikus püspöki kart az MSZOSZ-szel?