A Margit körút

Budán 1879-ben, a Margit híd megépítése után, több közterület összevonásával jött létre a Margit körút. Névadója, miként a Margitszigetnek Árpád-házi Szent Margit, IV. Béla királyunk múlt század közepén szentté avatott leánya.
A budai körút már a rómaiak által is használt útvonal volt, amelynek jelentősége a középkorra sem csökkent, a tatárjárás előtt ugyanis a Margit híd táján lévő, rendkívül fontos dunai átkelőhelyhez vezetett. A mai Margit körutat a török hódoltság után két évszázadig Országút néven ismerték, és három külön részből állt. Felső szakasza a mai Széna tértől a Bem utcáig a Felső országút, később a Bem utcától a Török utcáig régi Fő utca, majd a Margit hídig tartó szakasza Püspök utca néven futott. Az utcaneveket 1870-ig németül, azután már magyarul is jelölték. A budai körút kiépítésének gondolatával 1874-től foglalkoztak, és a Margit híd elkészültével, 1876-ban tértek rá vissza ismét. A körút a híd budai hídfőjétől a Széna térig kiépült, amely az Attila úthoz vezetett, elkészülte után a térig tartó szakasz a Margit körút nevet kapta. Építésekor számos régi ház esett áldozatul, azonban néhány jelentős épület ma is látható. A múlt rendszer alatt Mártírok útjára „keresztelt” útvonal 1992-re kapta vissza eredeti nevét. A körút ismert épületei a 23. szám alatti budai ferences római katolikus templom és rendház, az 55. szám alatti, hosszú évtizedekig felkapott, az elmúlt években, a multiplexek előretörésével megszűnt, 1935-ben emelt Átrium Filmszínház, a 85. szám alatt, az egykori fogház helyén 1971-ben épült, mára már divatjamúlt, ám akkor modernnek számító Ipari és Kereskedelmi Minisztérium épülete, és végül az egykori ’56-os harcok helyszínén felhúzott Mammut 1 és Mammut 2 üzletházak.

A képünkön látható kisvárosias idill mára a múlté. A bal oldali, copf stílusú, 1800-ban készült egyemeletes lakóházat 1942-ben lebontották, helyére újat építettek. A jobb oldali épület sincs már meg. A templom viszont ma a Ferencesek Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett rendjének tartományi központja. Története hosszú időre nyúlik vissza, hiszen az egykori Szentháromság elővárosban már a középkorban is állt egy Ágoston-rendi templom. Ehhez vásárolta meg 1493-ban Tamás győri és egri püspök Werner Zsigmond polgárházát, amely átalakításával hamarosan elkészül a rendház. A török uralom után, 1707-ben az ágostonosok kis templomot és kolostort építettek a régi helyén, amely 1729-től plébániával egészült ki. A mai kéttornyos barokk templom 1727–70 között Nepauer Máté, a templombelső pedig Franz Anton Maulbertsch tervei alapján készült. Röviddel ezután II. József rendelete feloszlatta az ágostoniakat, és a ferencesek a vízivárosi Szent Ferenc Sebei templom helyett megkapták a körúti épületet, amit a XVIII. század elején felújítottak és tovább bővítettek. A második világháború alatt sérült templom tornyát 1950-ben eredeti állapotában hozták helyre, és máig a ferencesek egyik tartományi központja. A Margit körút az egyik legforgalmasabb fővárosi útvonal, a Budáról a Belvárosba tartó forgalom nagy része itt bonyolódik le. Az itt élők egyik legfőbb problémája, akárcsak tíz évvel ezelőtt, a nagyfokú légszennyezettség. (G. R.)