Átalakult vásárváros Kőbányán

Százhatvan évvel ezelőtt nyílt meg az első nagy ipari kiállítás a mai Vigadó épületében. A múlt század első felében több helyszínen is voltak vásárok, de a kőbányai vásárváros, azaz a Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) csak 1974-ben, a szocialista nagyipar erőltetésével került a jelenlegi, többhektáros területre. A szocialisták a rendszerváltozás után, a Horn-kormány idején is megpróbálták kisajátítani a rendezvényt – sikertelenül.

Deák Attila
2002. 01. 30. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A korabeli Pesti Hírlap adott hírt arról, hogy a Redoute-épület (mai Vigadó) melléktermeiben 1842. augusztus 25-én megnyílt az Első Magyar Iparműkiállítás, amelyet a BNV ősének tekinthetünk. Életre hívója Kossuth Lajos volt, akitől a klasszikus megfogalmazás származik: „Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás.” A kiállításra két nappal a zárás előtt előkelő látogató is érkezett: József nádor, akinek nagy szerepe volt a rendezvény létrejöttében. A kiállítók között öt aranydíjat is kiosztottak. A díjazottak között volt Irinyi János „vegykém és gyuszergyártó Pesten, kéntelen gyufák és dörzslapok kiállításáért”. E biztató kezdet után azonban az ország figyelme mindinkább a politikai események felé fordult. A szabadságharc leverése után az iparfejlesztés ügye lekerült a napirendről, s ipari vásárokat csak alkalomadtán rendeztek.
1906-ban, a hazai iparcikkek vásárlását propagáló Tulipán Mozgalom térhódítása idején a Vigadó egyik helyiségében megnyílt az úgynevezett Márciusi Vásár, amely árumintavásár volt. A korabeli lapok szerint igen nagy volt az érdeklődés, és sok vidéki látogató mellett még Ausztriából is többen lerándultak, hogy megtekinthessék. 1907-től a városligeti Iparcsarnokban rendezték meg a Tavaszi Vásárt, amelyen a papírszakma mellett a játék- és díszműipar is kiállított; abban az évben a Tavaszi Vásáron 180 kiállító 2468 megrendelést vett fel, és 187 748 koronás forgalmat bonyolított le. A következő évben gyógyszerrel és apróbb vasárukkal gazdagodott a vásár, 1910-ben pedig a hazánkban nem gyártott külföldi iparcikkeket is bebocsátották, de a vásár célja továbbra is a magyar iparcikkek eladása volt. Külföldi látogatók főleg Boszniából, Szerbiából, Törökországból és Lengyelországból érkeztek. 1913-ban már a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vette gondozásába a vásárt, és 48 külföldi cég is megjelent a kiállítók között. 1914-ben 365 hazai és 54 külföldi kiállító mutatta be áruját, de ez hosszú időre a csúcsot is jelentette. Három hónap múlva kitört az első világháború, és a fejlődés megszakadt. Négyévi szünet után, 1918-ban Keleti Vásár néven nyitotta meg újra kapuit, ezúttal is az Iparcsarnokban. A korabeli sajtó arról írt, hogy „a szükséges nyersanyagok hiánya folytán pótanyagok gyártására berendezkedett magyar ipar milyen találékonyan alkalmazkodik a helyzethez”.
A múlt század első felében, 1920–1924 között már Budapesti Árumintavásár néven jegyezték a rendezvényt, amelynek színhelye továbbra is az Iparcsarnok volt.
A vásár elnöki tanácsa 1925-ben határozatot hozott, hogy az évente ismétlődő ipari-kereskedelmi találkozót Budapesti Nemzetközi Vásár néven és ennek megfelelő jelleggel rendezik meg. Amíg 1925-ben a BNV 9000 négyzetméternyi területét 800 kiállító vette igénybe, addig az 1938. évi vásáron már 1565 kiállító 26 600 négyzetméteren mutatta be termékeit. A belföldi látogatóknak bevezették a „filléres” vásárvonatokat, s a rendezésbe bekapcsolódott a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége is. A fejlődés egyenletes volt, kivéve a világgazdasági válság és a második világháború idejét. A háborús években csak az 1941. évi BNV számított kivételnek, amikor a látogatók száma rekordot döntött.
A második világháború után megszakadt a BNV-k sikersorozata, 1947-ben ugyan Őszi Vásárt, 1948-ban pedig Centenáriumi Vásárt rendeztek, de ezeket a hivatalos statisztika nem tartja számon.
Egy évtized múlva, 1957-ben ismét feltámadt a BNV, igaz, 1962-ig nem ezen a néven, hanem mint Budapesti Ipari Vásár. Az első évben még csak hazai kiállítók voltak, szám szerint 915-en, és 14 500 négyzetméteren mutatták be portékáikat. Két évvel később megjelentek a külföldi kiállítók is: 39 úgynevezett szocialista és 151 „kapitalista” résztvevő. 1963-tól ismét BNV néven folytatódik a történet; ez évben Európa, Ázsia és az amerikai kontinens 27 országából 710 kiállító mutatta be legújabb termékeit, és több mint ezer magyar kiállító gyártmányaiból válogatták ki azokat az árukat, amelyek a magyar ipart képviselték. 1967-ben a BNV addigi szervezőiből létrejött a Hungexpo vállalat (1990-től Hungexpo Vásár és Reklám Rt.), 1968-tól már ennek égisze alatt szerveződnek a vásárok.
1974 ismét nevezetes dátum a BNV történetében: ekkor költözött ki a lassan már elavultnak számító vásárváros Kőbányára, az Albertirsai útra, az új, korszerű vásárközpontba. Itt nyitotta meg kapuit a beruházási javak szakvásárának nevezett tavaszi BNV, megkülönböztetve az őszitől, a fogyasztási cikkek vásárától. Ettől kezdve minden esztendőben két BNV-t tartottak. Ilyen formán például 1983. szeptember 16-án a 78. BNV-t rendezték; itt, a fogyasztási cikkek szakosított bemutatóján 43 ország és Nyugat-Berlin mutatta be áruit. 1984 májusában pedig a 79. BNV-n 28 ország és Nyugat-Berlin 1839 cége vett részt. A BNV már nemcsak a szocialista gazdaság fellegvára volt, hanem a nyugati világ termékeinek a bemutatója is.
A kilencvenes évektől jellemzően a szakkiállításoké lett a főszerep a Budapesti Vásárközpontban. A BNV is átalakult: 1993-tól a tavaszi BNV-t az Industria nemzetközi ipari szakvásár váltotta fel. Azóta a Budapesti Nemzetközi Vásár egy évben egyszer, ősszel jelentkezik.
Az utóbbi években rendezett szakvásárok a nemzetközi normákhoz, szervezési szokásokhoz, valamint a kiállítók és az érdeklődők igényeihez igazodva elsősorban a szakemberek, kereskedők üzleti fórumaivá alakultak.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.