Sok mindenre lehet következtetni a lakosság hangulatából a gazdaság jövőbeni fejlődését illetően. A filmiparban dolgozók – és ez érvényes a tévésekre is – általában nagyon intelligens emberek. Időről időre természetesen akadnak közöttük kalandorok, ám ők hamar eltűnnek. A legnagyobb nyomás a stúdióvezetőkre nehezedik, mivel nem csupán milliókkal gazdálkodnak, hanem hosszabb távon előre kell gondolkodniuk, és az egyik legváltozékonyabb elemtől függenek: az emberek hangulatától. Egy film forgatása viszonylag sokáig tart, és a forgatókönyvet nem lehet megváltoztatni egyik napról a másikra. Csak a tervezést lehet gyorsan módosítani, és legfeljebb arra vállalkozni, hogy az érintettek előre lássák az elkövetkező hat-nyolc hónap eseményeit.
Mindezek tudatában válik érdekessé az az adat, hogy az elmúlt tavasz és nyár során jó néhány, terrorról, borzalmakról szóló filmet rendeltek meg. Szinte azt lehet mondani, hogy néha a szeptember 11-i események megjósolásáról volt szó, mert ha megnézzük a témák listáját, szembeszökő, hogy milyen sok tervezett vagy gyártás alatt álló film foglalkozik az Egyesült Államok ellen elkövetett külső terrorista támadással. Közülük sokat le kellett vagy le kell állítani, valószínűleg soha nem kerülhetnek nyilvánosságra.
A hollywoodi tervezőkkel olyan súlyos szerencsétlenség történt, amely elkerülhetetlen volt, és a legintelligensebb emberekkel is előfordulhat. Lehet előre látni eseményeket, de a legjobb jósok sem találhatják el a pontos időpontot. A nézők most épp nem akarnak terrort, horrort látni, mert az utóbbi hetekben túltelítődtek vele. Elképzelhető, hogy lesz még egy kisebb tetőpont, ez azonban rövid és a filmipar szempontjából érdektelen lesz.
Jelenleg a film nagyjai izgatottan kutatnak vidám, békés témák után. Nem lesz könynyű ilyeneket találni, mert míg a múltban mindig napirenden volt a komédia, az utóbbi években a rendezők, forgatókönyvírók inkább arra törekedtek, hogy oktassák az embereket. Különösen a szociális kérdésekről meg a bűntettekről kívánták felvilágosítani őket. A filmszakmából sokan akarnak benyomulni a politikába, ezért megpróbálják a maguk érdekeinek megfelelően befolyásolni az embereket. A filmesek nagy része tipikus „jó ember”, aki a „political correctness” jegyében tesz ki magáért, ezért az utóbbi időben inkább szomorú, panaszkodó, vagy ahogy egyesek nevezik: kritikus volt a hangvétel. Ebben a misszionáriusi buzgóságban talán túlságosan megfeledkeztek arról, hogy a nézők nem azért mennek moziba, vagy kapcsolják be a tévét, hogy kioktassák őket. Hanem mert a napi eseményektől végre függetlenül olyan eseménysort akarnak látni, amely megörvendezteti, megnevetteti, kikapcsolja őket.
Ma tehát vidámfilm-ötleteket keresnek. Hollywoodban arra törekednek, hogy minél hamarabb találjanak ilyen filmekhez szövegírókat, akikből azonban manapság viszonylag kevés van. Ahhoz ugyanis, hogy valaki vidám történeteket vagy vicceket találjon ki, nagyon sok tehetségre van szükség, miközben bírálni nagyon könynyű. Peter Cheney a második világháború idején tipikus jelenség volt, ma pedig Kishont Ferenc egyedi eset.
Az a tény, hogy a hollywoodi nagyok a szórakoztató filmeket helyezik előtérbe, és a tragédiák forgatókönyveit a fiókban fektetik, egyértelműen bizonyítja: az emberek elteltek a szomorú vagy bíráló hangvételű történetekkel, és végre ismét szórakozásra vágynak. Ez hosszú távon optimista hangulatot jelez. Bár volt néhány rossz óránk, de egészséges reakcióval már látjuk a fényt az alagút végén.
Ez a gazdaságra is ki fog hatni. A gazdaságnak mindenekelőtt két dologra van szüksége: bizalomra és biztonságra. Az utóbbi időben mindkettőnek eléggé híjával voltunk, bár közbe-közbe azért felvillant a reménysugár is. Más lapra tartozik, hogy ez utóbbi nagyrészt Európából származott, még akkor is, ha a sajtó főleg a Föld olyan pontjairól származó hírekről számolt be, ahol ismételten épp nem sikerült valami. Ellenben ha az utóbbi évek eseményeinek mérlegét nézzük, különösen Európa esetében, kielégítő fejlődést tapasztalhatunk. Ezt nyilvánvalóan felismerik a nézők, még akkor is, ha esetleg csak tudat alatt. Innen a könnyedebb, kikapcsolódást ígérő darabok iránti igény. Ez viszont azt jelenti, hogy a közönség hangulata visszahat a gazdaságra. Természetesen akadnak sötét felhők a gazdasági horizonton, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nagy az esélyünk a válságból való kilábalásra. Ennek legfőbb feltétele az, hogy garantáljuk a biztonságot, és adjunk lehetőséget az embereknek a kibontakozásra. A jövőt nem bürokratikus szabályok határozzák meg, hanem a lakosság mentalitása.
Ha így szemléljük az eseményeket, viszonylag jól érezhető a pozitív fejlődés. Azok a filmgyártók – vállalkozók – lesznek sikeresek, akik elég korán felismerik az elkövetkező fellendülés jeleit, és annak megfelelően cselekednek.
Fordította: Lipthay Erzsébet
Öngyilkosságot követett el egy parlamenti képviselő Finnországban
