Brüsszeli bumeráng

Az Európai Bizottság minap közzétett támogatási javaslataival az a legnagyobb baj, hogy úgy tekint a majdani új tagokra, mintha még tíz évre tagjelöltek maradnának. Vagy ha nem úgy tekint, akkor nincs tisztában azzal, hogy a közép- és kelet-európai térség rendszerváltó országaiban – és alighanem nem csak itt – milyen érzékenységgel reagál a közvélemény minden olyan jelenségre, amelynél az igazságtalanság, az egyenlőtlen elbánás gyanúja merülhet fel.
Fel kellene végre ismerni, hogy ez a bővítés más, mint az eddigiek. Brüsszel, sajnos, még adós ezzel a felismeréssel. „Az EU álláspontja éles ellentétben áll Magyarország érdekeivel” – fogalmazott szókimondóan Orbán Viktor miniszterelnök. Fájdalmas látni, bármerre tekintünk, a tagjelöltek körében elfogadhatatlannak minősítik Brüsszel előterjesztését a bővítés finanszírozására. Persze hosszan lehet magyarázni a bizonyítványt. Romano Prodi bizottsági elnök meg is próbálta. Óvott az elhamarkodott ítéletektől, s bővítési biztosával, Günter Verheugennel közösen „a lehető legjobb megoldásnak” nevezte az előterjesztést. Végül is „huszonöt százalék is több a semminél” – jegyezte meg keserűen a lengyel miniszterelnök. Cseh kollégája, Milos Zeman pedig már azt vetítette előre, hogy nem lenne jó másodosztályú tagnak lenni.
Akárhogy is, elrepült a brüsszeli bumeráng, s ettől – félő – hamarosan merőben más lesz az integráció, a csatlakozás, a bővítés megítélése a jelenlegi és a majdani tagoknál. Szerdától már mindenki csak és csak a pénzre figyel. Egyszer s mindenkorra véget ér az illúziók kora, amikor még – jelenlegi és majdani tagok közösen – őszintén hittük: érdemes áldozni és áldozatot vállalni Európa újraegyesítéséért.
Másrészt nem baj, hogy az illúziók helyét elfoglalja a valóság, fontos azonban az is, hogy milyen alapokra építkezünk közösen. A pénzügyi pillérek láthatóan inognak, pedig még hol a folyamat vége?! Eddig az Európai Bizottság szólalt meg, ezután következnek a jelenlegi tagállamok, csak ezt követően születhet meg az uniós közös álláspont, amely a tárgyalóasztalra kerül. Bizonyosan érdeme a brüsszeli testületnek, hogy megtette az első lépést a bővítés finanszírozására. S még az is érdeme lehet, hogy felvállalta a leghálátlanabb feladatot: igyekszik lenyeletni a békát a tagjelöltekkel. Ám nem vette észre, hogy közben az Európai Unió alapvívmányai csorbulhatnak. A brüsszeli elgondolásokban túl sok és túl hosszú az átmenet, amitől nyilvánvalóan sérül az egyenlő elbánás elve. Tartani lehet attól, hogy az újonnan belépők egy évtizedig nem lesznek ugyanolyan tagok, mint a régiek. S ekként, megkötött szárnyakkal a bővült Európai Unió sem lesz olyan prosperáló, mint amilyennek valaha megálmodták-megálmodtuk. És ha ezt így előre lehet látni, szándékosan cinikusan fogalmazva: ugyan kinek sürgős a bővítés?
A kontinens innenső felén bizonyosan keserű az ébredés, s ez a csalódottság azoknak kedvez, akik igazából sohasem akarták ezt az integrációt. A kontinens másik felén pedig, látva az Európai Bizottság javaslatai körül támadó vihart, aktivizálódhatnak a gáncsoskodók, akik szintén nem akarják ezt az integrációt. Így üthet vissza a szerdai brüsszeli bumeráng – egész Európa kárára.