Fák vagy emberek?

Sárga ég és egy-két fa. Eldönthetetlen, hogy nyugalom vagy melankólia uralkodik Máté Anna festőművész tájképein. Azt gondolom, hogy a finom női lélek sugárzik ránk az alkotásokból, de Máté Anna tiltakozik: „Az igaz, hogy nem próbálok erőszakosan férfias lenni, de nőies sem.” Férfi festők albumait veszi elő: William Turner, idősebb Markó Károly és Caspar David Friedrich – mindannyian színes tájképeket festenek. Figurák ugyan előfordulnak a festményeken: hal, sárkány, kígyó, de embernek nyoma sincs. „Ezeknek a tájképeknek az esetében az ember alkotó vagy néző” – magyarázza a festőművész. Elismeri, hogy lelkiállapotokat fejeznek ki, de nem egyszerűen szomorúságot, nyugalmat vagy magányt. Nem szomorú, hanem harmonikus, szépségről szóló képek ezek. Ha az ember utazás közben meglát egy szép épületet vagy erdőt, megérzi a hely szellemét, amely párosul a pillanatnyi lelkiállapotával. Ezt a hangulatot kívánja felidézni a képen a művész, és addig festi, amíg újra ugyanazt nem érzi, mint annak a bizonyos tájnak a megpillantásakor. Többen azt mondják, hogy a fák az embereket szimbolizálják: vannak egyedül álló és társas fák. „Ezek nem olyan hieroglifák, amelyeket le lehet fordítani – magyarázza. – Nem baj, ha mást jelent a kép az alkotónak, mint a nézőnek. Ugyanakkor ezeknek a szimbólumoknak vannak ikonográfiai vonatkozásaik.”
Máté Anna Bécsben végezte el a képzőművészeti akadémiát. Évfolyamára sokféle kultúrkörből érkeztek a művészek, jártak oda japánok, kínaiak, franciák, norvégok, románok. Mestere, Arik Brauer fantasztikus-realista festőművész. A saját műfaját nem akarja meghatározni, de lírai hangvételre, finom színek alkalmazására törekszik. Számtalan helyen kiállította már a képeit, többek között Bécsben is. Jelenleg litográfiákat készít.
Szobája egyik falát a majdnem kétszer két méteres Taormina foglalja el. Ez volt a diplomamunkája. „Mindenképpen meg akartam festeni a Taorminát – magyarázza –, de féltem tőle, hiszen számtalan művész megfestette, köztük olyan óriás is, mint Csontváry Kosztka Tivadar. Ráadásul nekem is sárga az egem, és az én képem is hatalmas. Amíg készítettem, nem néztem meg Csontváry festményét, aztán amikor befejeztem, elmentem a múzeumba. Teljesen más a két kép, csak a témájuk ugyanaz.”
A művésznő célja, hogy a világ szebbik oldalát mutassa meg az embereknek. Földényi F. László könyvéből idéz: „A tájkép nem a természethez, hanem önmagunkhoz kalauzol el bennünket.”