Futottak még...

Szánom-bánom tudatlanságomat, de halvány sejtelmem sincs, mióta rendeznek ügetőversenyeket Szilveszter napján. Az ötlet fényesen bevált. A 80-as évek második felében a bulizni vágyó ifjúság felfedezte a szilveszteri ügetőt, mint az e napra szánt mulatságok sorozatának egyik szórakoztató elemét. A lóverseny ideális terep, hogy növekedési pályára állított hangulatunkat magasra röptessük. Vidám, barátságos, nyitott és mégis bensőséges hely ez, ahol nyugodtan kiüvöltözheti, kidanolhatja, kitrombitálhatja magát az ember, s a tetejében még lélekemelő látványosságoknak, szívdobogtató izgalmaknak is részese lehet. Mostanság a szilveszteri lett a leglátogatottabb versenynap, többen szoronganak a lelátókon, sorakoznak a büfék előtt, tülekednek a kasszáknál, mint a derbi napján. A vállalat vezetősége is felfedezte a szilveszteri ügetőben rejlő lehetőségeket: egyre profibb módon szervezik meg az eseményt, igyekeznek minél több attrakcióval kiszolgálni a főleg újoncokból, a lóversenyzés tudományában járatlan érdeklődőkből álló közönséget. A fő cél az lenne, hogy új híveket szerezzenek a versenyzés ügyének; nem a szervezőkön múlik, hogy ezen a téren kevés sikert érnek el. Mert a szilveszteri nagy örömködés után sokan visszatérnek az első „hétköznapi” versenyekre, ám a varázslatos hangulatból alig találnak valamit. A sok ezer ünneplő helyett csak pár százan lézengenek a pályán, s nekik sem ér fülig a szájuk, sokkal inkább az orruk lóg, gondterheltek és elgyötörtek. Az újonc, akit elragadott a lovak szépsége, a versenyek izgalma, de nem érti a fogadási szisztémákat, nem tud eligazodni a turf információin, ha nem lel egy jólelkű mentorra, menthetetlenül lemorzsolódik. Az is megesik, hogy egy tipszter felismeri tétovaságát, s készségesen kiforgatja utolsó filléréből is. Szerencsére ebből a visszataszító fajtából egyre kevesebb lézeng a pályán. Így a szilveszteri tízezres nézőszám megmarad évi egyszeri csodának, de örüljünk ennek is, s reménykedjünk, hogy van utánpótlás, lesz még idő, amikor ez a tömeg állandó látogatójává lészen a versenyeknek. Sokan várják a szilveszteri versenynapot, de a legjobban a fogadók törzsgárdája. Ők ugyanis egész évben egymás pénzét nyerik el. A sok új néző, a számtalan „szűz kéz” pezsgést hoz a forgalomba, hiszen játszanak tücsköt-bogarat, ezért az ő pénzüket a „profiknak” illik elnyerni. A forgalmi adatokon látszik, hogy sok „mazsola” próbálja üstökön ragadni a szerencsét. A kasszák bevétele jó 50 százalékkal nő, ezen belül a legegyszerűbb játékformák, a tét- és a helyfogadás összege megtízszereződik. Ha egy kezdő látja, hogy itt ezreket, tízezreket lehet nyerni, megfeledkezik mindenféle óvatosságról, s számolatlanul veszi a tiketteket.
A hétfői első futam mindjárt ilyen kedvcsinálóra sikeredett. Egy kicsit is tájékozott játékos azonnal megállapíthatta, hogy csak három ló fut, a többiek kizárólag a negyedik helyért küzdhetnek. Erre mi történt? Két esélyes már a startnál elszállt, a harmadik a célt galoppozta át, így a helyezéseken outsiderek osztoztak, ami mély nyomot hagyott a kvótán is. A befutó majdnem 12 ezer forint lett, a hármas meg 21 ezernél több. Ennél jobb kezdés aligha képzelhető el: még a legtakarékosabbak is a zsebükbe nyúltak, hogy valami derekas osztalékot eltaláljanak. Ami azt illeti, a sportolók-színészek hajtásának végeredményét sem volt gyerekjáték kikalkulálni, hiszen az egész szezonban nyeretlen két lóra fizették a befutót, ahhoz képest nem túl sokat. Persze nem feltételezünk semmiféle fogadási manővert, egyszerűen mindegyik hajtónak népes baráti társasága, sok híve volt jelen, ezért a játék egyenletesen megoszlott. Mindenesetre a sportszempontból nem igazán értékelhető futam csak fokozta a jó hangulatot, sőt a fogadási kedv is növekedett. A nap fő futamában, a Lovaregyleti Díjban kétmillió forintért váltottak tikettet, s a papírformának megfelelő végeredmény is tisztességes bevételt hozott. Diamond River a szezonbéli nyolcadik győzelmét is megszerezte. A mén kissé nehéz természetű, nem szereti kerülgetni ellenfeleit, ha megelőzik, elmegy a kedve az egésztől. Mindig az élen kell tartani, úgy menni vele, hogy ne érjenek mellé, aztán a finisben elengedni, fusson, ahogy a „csövön kifér”. Így elmondva ez egyszerűnek hangzik, holott az „élről várásra” hajtás az egyik legnehezebb hajtói taktika. Diamond River idomárja és hajtója, Fazekas Imre a mestere ennek, de a jelek szerint felesége, Nagyváry Andrea sem marad el mögötte. Ezúttal az asszony vezérelte győzelemre a lovat, éppoly fegyelmezetten, mint férjura szokta. Egyedül Betolakodó tűnt veszélyesnek egy ideig, de a kanca nem bírta a hajrát, a végén még a második helynek is örülhetett. Betolakodó tavaly ilyentájt volt a csúcson, akkoriban ilyen helyzetből hosszakkal nyert, de legendás gyorsasága megkopott. A kanca hétéves lett, nem tudni, látjuk-e még a pályán, vagy a ménesbe vonul, miként az ő korában lévő hölgyek szokták. Az év utolsó futamát stílszerűen az utánpótlás nagy reménysége, a segédhajtó champion, Kolozsi László nyerte Dicsekvő kocsijában. S hogy az általános jókedv fokozódjon, egy vastag hármasbefutó-kvótával (13 214 forint) búcsúzott az ügető az esztendőtől.