Márványtáblák őrzik a nevét

A főváros máig példátlan nagyságrendű szociális és kulturális beruházássorozatának megvalósítása fűződik Bárczy István polgármester nevéhez. Csaknem tízezer városi tulajdonú lakás, 55 iskola, múzeumok, zeneiskola, színház, állatkert épült fővárosszerte a politikus kitartó munkájának köszönhetően.

Budapest főváros élén egy fiatal, művelt és ötletes ember áll, kit fiatal, művelt és ötletes emberek vesznek körül; a budapesti városháza, mely még húsz év előtt fülledt bugrisfészek volt, ma a legfürgébb, legfrissebb, legműveltebb s legnagyobb tervű intézménye az országnak – írja a Nyugat hasábjain 1911-ben a főszerkesztő Ignotus, miután a polgármester Bárczy István kölcsönt szerzett a fővárosnak a Crédit Lyonnais-tól. Majd így folytatja: „Bizonyára nem Bárczy István teremtette Budapestet; ha egyszer lesz városi múzeumunk, lesz majd benne szobája József nádornak, Széchenyi Istvánnak, Andrássy Gyulának. De igenis Budapest termette Bárczyt – ez az újfajta város már tud teremni és nevelni újfajta embereket…”
Ha kissé elfogult is a cikk, mindenképpen jelzésértékű. Hiszen ekkor – 1911-ben – már zajlanak a főváros máig példátlan nagyságrendű szociális és kulturális beruházásai.
Bárczy István 1866-ban született Budapesten. Apja lengyel menekültként jött Magyarországra, majd Smolensky családnevét Sacherre magyarosította. Az ifjú Bárczy István 1898-ban vette fel anyja nevét.
Apja franciát tanított a belvárosi főreáliskolában, azt akarta, hogy fia a lehető legszélesebb körű műveltséget szerezze meg, ezért európai tanulmánykörútra küldte. Az ifjú jogászhallgató eredetileg papnak készült, végül a budapesti egyetemen szerzett jogi diplomát. De kitűnően táncolt és zongorázott is.
Polgármesterré választását tizenhét évnyi fővárosi munka előzte meg. A viszonylag hosszúra nyúlt hivatalnoki szolgálat ellenére nem vesztett lendületéből, jó politikai, adminisztratív képességei mellett szárnyaló fantáziája volt. Kortársai szerint Bárczy nem volt ugyan jó szónok, de kitűnően, könnyeden és kellemesen beszélt, így ezzel is gyorsan elnyerte politikustársai bizalmát.
1906. június 19-i beiktatási programbeszédében az „önkormányzati függetlenség, erős magyar nemzeti kultúra, a modern demokratikus haladás” fejlesztését tűzte ki céljául. Hangsúlyozta a „kültelkek fejlesztését, a városi telkek olcsó és egészséges lakásokkal való beépíttetését”. A pénzügyi kérdésekben „a kormány jóindulatúságának fontosságát” emelte ki. Programjáról oldalakon keresztül írhatnánk, célszerűbb ezért városépítészeti érdemeit áttekinteni. Bárczy ugyanis többször hangoztatta, hogy tűrhetetlen a lakásnyomor, így ezen a téren, valamint az oktatás épületeinek fejlesztésében érte el a legnagyobb eredményeket.
Az építkezési program irányítója az elnöki ügyosztály volt. Az osztály – Bárczy, Kabdebó Gyula és Wildner Ödön – választotta ki az tervező építészeket, határozta meg az építkezések sorrendjét és a munkálatok költségeit is. A tervezői névsor igen impozáns nevekből állt.
Az első ciklusban tíz lakóépület készült el, ötszáz földszintes, szoba-konyhás lakás és tíz iskola épült. A második ciklus során kislakásos bérházakban 435, a földszintes kislakásos telepeken 970 új lakás létesült. Ebben a ciklusban épült fel a 417 lakóhelyiségű Aréna úti Népszálló is. Polgármesteri tevékenysége alatt 1917-ig összesen tízezer városi tulajdonú lakás, 55 iskola, múzeumok, zeneiskola, színház, állatkert született a politikus kitartó munkájának köszönhetően.
Az épületek részletes leírására nincs lehetőség, de ekkortájt készült el például a Városmajor utcai iskola Kós Károly és Györgyi Dénes terve alapján, vagy a Gellért, amelyet ugyancsak ő építtetett.
Bárczy pedagóguscsaládjából hozott műveltségét mutatja, hogy szabad utat engedett a művészi fantáziának, és az alkotókat soha nem gátolta a munkában. A művészek egységes hatásra törekedtek, így alkotókedvük odáig terjedt, hogy még az iskolák berendezéseit is iparművészekkel terveztették meg. A magyar szecesszió jegyeit őrzik Bárczy idejéből Beck Ö. Fülöp reliefjei vagy Márffy Ödön és Faragó Géza freskói.
A Budapesti Negyed Thallóczy Lajos történész naplójából idéz, amely egy osztrák kormánydelegáció 1911-es látogatását örökíti meg: eszerint a főváros új lakótelepein, a Népszállóban – amelynek freskóit Undi Mariska készítette – és egy iskolában tett látogatáskor az osztrákokat is meglepte a főváros vezetőinek széles körű szociálpolitikai és kulturális tevékenysége.
Bárczy István 1943-ban halt meg Budapesten. Neve szinte valamennyi várostörténeti kiadványban felbukkan.