Tollhegyen

Helyzet van, már Nagy Bandó Andrást is besorozta a szocialista kampánystáb, boldogtalannak újságcikket kellett írnia a Vasárnapi Hírekbe Orbán Viktort mószerolandó. Megelőzően kedveltem a rekedt, szőrös embert, de ez már a múlt, akinek a cikkét Avar Jánosé mellé tördelik, az megéri (vagy megkapja) a pénzét, esetleg utálja a tördelőszerkesztő.
Idézek az emelkedett humoristától (kezünket helyeztük a rekeszizmunkra!): „Bármit el tud érni a Dunaferrnél (Orbán Viktor a célszemély – A szerk.), ha kő, ha nem kő… Megengedi, hogy nénikék csókolgassák a kezét, és megengedi magának, hogy hátradőljön, és ne kampányoljon.”
És mit írnál akkor, Bandi, ha kampányolna? Szerintem egy másik cikket. Hogy hogyan veszi a bátorságot Orbán Viktor a kampányoláshoz. Miért nem miniszterelnökösködik? (Most azt teszi, tehát ez a baj.)
Nehéz eltalálni az ízlését Nagy Bandó Andrásnak.
Bandi mellett, a lap alsó sarkában Avar János szidja a magyar miniszterelnököt, olvassuk figyelemesen az írást (jó Jánost még annak idején jelölték ki Mindenhatónak, amikor maga Aczél György fújta a passzátszelet a Jászai Mari térről, illetőleg Újlipótvárosból, ott lakott). „S miért is ne lehetne valakinek más elképzelése a határon túli magyarok megsegítéséről, s lenne akár a túlnyomó parlamenti többség is tévedhetetlen?!”
Azért, Jani, mert a ti elképzeléseiteket a határon túli magyarságról volt alkalmunk megismerni. Gyomor kellett hozzá. „Felhatalmazást majd négy éve Orbán a kormányzásra kapott, s nem a nemzeti érdekek kizárólagos meghatározására” – írja később az ország döntnöke, Avar János. (Mi itt dolgoztunk, ő washingtoni tudósítóként hirdette odaát az igét.)
Amúgy az újság – a Vasárnapi Hírek – jó, bár lehetne puhább a papír. Ami elérhető.