Roberto Testore-t igen fiatalon, 44 évesen nevezték ki a Fiat Auto élére. Versenyképesebb, erősebb vállalatot ígért, jó termékekkel és szilárd ipari szövetségekkel. Az ő nevéhez fűződik a Fiat és a General Motors között létrejött beszerzési és fejlesztési együttműködés. Az eladások ugyanakkor korántsem alakultak olyan fényesen, mint azt a beszállítók, a márkakereskedők és a részvényesek szerették volna.
Míg Testore elődje és mentora, Paolo Cantarella 1990 és 1995 között összesen nettó 36 millió eurós nyereséget termelt, a Fiat Auto 1996 és 2001 között több mint nettó 1,5 milliárd euró veszteséget könyvelhetett el. Testore a Stilo-tól várta és ígérte a megváltást, ám a gyár új alsó-középkategóriás modellje korántsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Számos nyugat-európai országban máris jelentős kedvezményekkel kínálják a vadonatúj autót, és a 2001-ben stagnáló olasz piac idén várhatóan tovább gyengül, ami érzékenyen érintheti a márkát. A gyenge eladások ellensúlyozására folyamatos árcsökkentésre és előlegek megfizetésére kérték a beszállítókat és márkakereskedőket, akik ezért végül fellázadtak Testore ellen.
A vállalat újraélesztésében két embernek szán kulcsszerepet Paolo Fresco, a Fiat csoport elnöke. Jack Welch – csakúgy, mint Fresco – korábban a General Electric-nél dolgozott, két évtizedes elnöksége alatt a GE az Egyesült Államok egyik legértékesebb vállalatává vált. Welch, aki két és fél éve tagja a Fiat SpA elnökségének, a tervek szerint humán erőforrás tanácsadóként segíti majd az átalakulást. Január elsejével pedig Testore helyét az a Giancarlo Boschetti (62) foglalta el, aki egész életében a Fiat csoportnál dolgozott és egy évtized alatt sikeresen strukturálta újjá a Fiat haszongépjármű részlegét, az Iveco-t – személyautókkal viszont soha nem foglalkozott és egy tavalyi interjú tanúsága szerint egészen kinevezéséig nem is szándékozott profilt váltani.
A decemberben hozott stratégiai döntés végrehajtásához azonban éppen az ő szakértelmére és tapasztalatára lesz szükség. Boschetti négy részre darabolta az addig egységes Iveco-t, és a mai trendekkel homlokegyenest ellenkező stratégia bevált. A Fiat csoport hasonlóképpen kívánja életben tartani személygépkocsi részlegét. Leválasztották a nemzetközi fejlesztési részleget és a szolgáltatásokat, az Alfa Romeo-t pedig ezentúl külön kezelik az együtt tartott Fiat és Lancia márkáktól. Ez utóbbi sokakat spekulációra késztetett. Az elemzők egy része úgy vélte, az Alfa a Ferrarihoz és a Maseratihoz fog csatlakozni, és együtt alkotják majd a Fiat Auto tevékenységének gerincét, mások viszont azt gyanították, a Fiat Auto-ban 20 százalékos tulajdonnal bíró General Motors akarja megvásárolni a patinás márkát, amellyel szép sikerekre számíthatna az USA piacán. Ez utóbbit január 14-én határozottan cáfolta Michael Burns, a GM Europe elnöke, aki szerint az Alfa leválasztása csak Boschetti stratégiájának része, semmi több.
Mindazonáltal az eladásról szóló spekulációk nem voltak teljesen alaptalanok. A Fiat Autonak ugyanis készpénzre van szüksége, mégpedig sokra. Az új struktúrában 2003-ra várják a személyautó-részleg talpra állását, amihez mintegy 4,5 milliárd eurót kívánnak a vállalatba pumpálni. Az irdatlan összeg előteremtése érdekében a következő negyvennyolc hónap folyamán eladnák a Magnetti Marellit és számos egyéb részleget, beleértve a katonai és tűzoltó járművek üzemágat, gyártó és öntödei üzemeket, valamint áruba bocsátanának Fiat ingatlanokat. 2004-ig a Fiat összesen 18 gyárát készül bezárni, ebből nyolcról a decemberi fordulat után született döntés.
Ha beválik Boschetti és az elnökség terve, két év múlva ismét ismét a Fiat SpA legértékesebb részévé válhat a Fiat Auto, a bevételek közel 49 százalékát termelve. Márpedig így kell lennie, hiszen a konszern tiszteletbeli elnöke és a cégalapító unokája, Giovanni Agnelli egyértelműen kijelentette: a Fiat nem szándékozik lemondani a személygépkocsik gyártásáról.
kényszersorozás
Kényszersorozás: Újabb megdöbbentő videó
