Variációk pártszövetségre

Az MDF és a Fidesz között – elhúzódó tárgyalások után – létrejött választási megállapodás, majd a kisgazdapárt szétesése és néhány vezető kisgazda politikus Fidesz–MDF–MKDSZ-színekben való indulása a választásokon újra felveti a jobbközép politikai erők rendezett egyesítésének szükségességét. A kérdés ma is az: mi lehet ennek a legcélszerűbb formája?
Többször felmerült már, hogy a megoldás egy, a német CDU/CSU-hoz hasonló pártszövetség megteremtése lenne. Ez azonban félreértésen alapul, hiszen a két német testvérpárt esetében nem két, egymással párhuzamosan működő, országos párt szövetségéről van szó. A CDU és a CSU tevékenysége területileg elkülönül: a CSU Bajorország keresztényszocialista pártja, míg a CDU kereszténydemokrata pártként az ország többi tartományában tevékenykedik. A két párt országos szintű választási eredményeit összesítik, s így alakul ki a parlamentben a CDU/CSU-frakció. Valójában tehát működési körzetében mindegyikük egyedül képviseli a maga – a másikéhoz közel álló vagy azzal azonos – politikai irányvonalát. A németországi minta ennek megfelelően hazai terepen egyetlen egységes jobbközép párt létrehozását indokolná.
Van azonban más példa is, amelynek követését meg lehet fontolni, ez pedig az Osztrák Néppárt (ÖVP) esete. Az ÖVP a második világháború utáni időkben – a nyugat-európai fejlődési iránynak megfelelően – osztály-, illetve vallási pártból úgynevezett integrációs párttá alakult, ezzel együtt azonban megőrizte régi tagolódását. Máig megmaradt sajátsága, hogy részszervezetekből tevődik össze, közvetlen tagsága ma is alig van. A jelenlegi hat részszervezet tagsága alkotja – közvetett tagság formájában – az Osztrák Néppártot. E szervezetek közül legjelentősebbek a szakmai, illetve érdekszervezetek (Munkások és Alkalmazottak Szövetsége, Parasztszövetség, Gazdasági Szövetség), de fontos szerepet játszanak a rétegszervezetek (Nőmozgalom, Ifjú Néppárt, Szenior Szövetség) is. Ez az összetettség annyiban előnyös, hogy a társadalom széles rétegeivel való közvetlen kapcsolat lehetőségét adja, hátrányos azonban amiatt, hogy az érdekek egyeztetése nehézkessé teszi a pártszerű működést. Az ÖVP ezzel a sajátos szervezeti formájával mindenesetre Ausztria meghatározó politikai ereje tudott lenni a második világháború utáni, igen nehéz időkben (ne feledjük, 1955-ig Ausztria keleti része szovjet, a többi pedig angol–francia–amerikai megszállás alatt állt!), majd a 60-as években jó ideig önállóan kormányzott, s vezetője ma ismét Ausztria kancellárja.
A Fidesz és az MKDSZ együttműködése tulajdonképpen – a hazai homogén pártszerveződésektől eltérően – már a kezdetektől fogva egy ehhez hasonló irányba való elmozdulást jelent, s az új kisgazda szerveződés bevonása újabb lépést jelent ezen az úton. Elképzelhető tehát, hogy ennek az irányzatnak a folytatása jelenti majd a jobbközép erők egyesülésének az eddiginél is szélesebb és eredményesebb formáját.

A szerző közíró