A Benczúr-ház évtizedei

A sportemberként, lótenyésztőként, üzletemberként az arisztokrácia körében egyaránt megbecsült Egyedi testvérek Benczúr utcai villája az Andrássy út beépítésével egy időben született. A tragikus sorsú Egyedi Lajos halálát követően az épület a Magyar–Olasz Bank tulajdonába került, majd 1930-ban a Magyar Királyi Posta Jóléti Alapítványa vásárolta meg.

Stern Lajos és fivére, Stern Artúr az 1880-as évek derekén magyarosította nevét Egyedire. A XIX. század végén az ifjú testvérpár már jelentős vagyonnal rendelkezett, amit részben apjuktól, Stern Ignáctól örököltek. A szeszipar ebben az időszakban már jólmenő üzletág volt. Stern Ignác ezt kihasználva az Árpád utca 27. szám alatt szeszfinomító gyárat alapított, s vagyona hirtelen többszörösére emelkedett.
Stern halála után a fiúk tovább kamatoztatták apai örökségüket: Artúr a somogyi Egyeden, a családi birtokon gazdálkodott – elsősorban lovakat tenyésztett – míg Lajos az újpesti gyárat vezette tovább.
Az Egyedi testvéreket nemcsak kitűnő üzletemberként emlegette az arisztokrácia, de a lóversenypályán is kimagaslottak tehetségükkel. Sportemberként és lótenyésztőként egyaránt elismerték őket. Egyedi Artúr birtokán kitűnő mezőgazdasági szakemberré és állattenyésztővé képezte ki magát, s közel húsz saját tenyésztésű lóval foglalkozott. Egyedi Lajos ménesét ugyancsak számon tartották a szakemberek. A legenda szerint a verhetetlen Kincsem egyik unokáját is a család Benczúr utcai villájának kertjében temették el.
Egyedi Lajos a Benczúr utca 27. – akkor Nagy János utca – alatt épített magának irodát és lakóházat. Szeszgyára 1913-ban már nem tudta felvenni a versenyt az újonnan alakult szeszkartellel szemben. Ezért hamarosan eladta, helyette pedig műgyapotgyárat alapított ugyancsak Pesten.
Ezt követően mondhatni már semmi nem sikerült a testvérpárnak. Egyedi Artúrt meggyilkolták, Lajos pedig anyagi gondjai és az eladósodás veszélye miatt 1927-ben öngyilkos lett.
Villáját – amely ma kulturális központként működik – Marmorek Oszkár műépítész tervezte. Az épület alagsorában helyezte el az istállót. Az első emeleten lakószobák és fogadóhelyiségek voltak, a második emeleten az irodák kaptak helyet. A díszterem kupolája alatt építette ki a télikertet. A mai fehér szalon hölgyszobaként működött, a barna szalont pedig úri fogadónak használták. A vadászterem volt a család egykori éttereme.
A tulajdonos halála után az épület a Magyar–Olasz Bank birtokába került, majd 1930-ban az ingatlant a Magyar Királyi Posta Jóléti Alapítvány vásárolta meg. A II. világháborúban kisebb károkat szenvedett házba a Postások Szabad Szakszervezete, majd 1955-től a Postások Központi Kultúrotthona költözött.
A villát a kilencvenes évek elején a századelő hangulata szerint szépen felújították. A – mai nevén – Benczúr-ház számos kulturális programnak ad otthont: többek között rajzszakkör, fotószakkör, tánctanfolyam működik a házban, valamint a közel százesztendős Erkel Ferenc Zeneiskola fiókintézménye is itt kapott helyet.