A háború nem múlhat egyetlen országon

Minden országnak vannak ellenlábasai, s most nagy a kísértés, hogy azokat közös ellenségként, vagyis az egész világra veszélyes terroristaként tüntesse fel – nyilatkozta lapunknak Rasool Mohajer, az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövete.

Sokan azt tartják, hogy már túl vagyunk az afganisztáni háború nehezén. Valóban így van ez?
– Ha az volt az amerikaiak célja, hogy a tálibokat és Oszama bin Ladent eltávolítsák, akkor igen. Úgy tűnik azonban, hogy hoszszabb időre rendezkednek be a térségben. Ami az afgán népet illeti, ők a szovjet megszállás és a tálibok – akik, mint tudjuk, Bin Ladennel egyetemben az USA támogatását élvezték, legalábbis kezdetben – uralma alatt szerzett tapasztalatok birtokában, nem nézik jó szemmel, hogy országukban külföldi csapatok állomásoznak. Most hagyni kellene, hogy a nemzetközi közösség támogatásával megalakult új afgán kormány és a polgárok maguk irányítsák országukat.
– Irán szerint alkalmas-e arra ez az átmeneti kormány, hogy egyesítse Afganisztán minden politikai erejét és a hadurakat?
– Amikor a szovjet csapatok kivonultak Afganisztánból, az ellenük folytatott küzdelem belháborúvá alakult át. Az ország népe ugyanis sok tekintetben rendkívül megosztott. Éppen ezért nagyon jó hír volt, hogy vezetőinek mégis sikerült megállapodásra jutni Németországban. Ennek fényében optimistának kell lennünk. Mi minden tőlünk telhető segítséget megadunk, a felajánlott 560 millió dollárral az EU után Irán a legbőkezűbb támogatója az afgán újjáépítésnek.
– Mi az ön kormányának véleménye a terrorizmus elleni harc kiterjesztéséről? A potenciális célpon-tok között Irán is szerepel.
– Mindenekelőtt leszögezném, hogy a háború kiterjesztése nem múlhat egyetlen ország szándékain. A szeptember 11-i tragikus események után az egész világ gyászolta az Egyesült Államokban meggyilkolt ártatlan embereket. Irán elnöke, Mohammad Hatami szinte azonnal elítélte a terrortámadásokat, és az ENSZ főtitkárához írott levelében konferencia összehívását kezdeményezte a terrorizmus fogalmának pontos meghatározására és gyökereinek feltárására. A terrorizmus elleni küzdelem az egész világ javát szolgálja, de az már nem, hogy egyesek visszaélnek azzal a pozitív légkörrel, amely a világ népeinek körében szeptember 11-e után kialakult. Ebben az Egyesült Államok jár az élen, olyannyira, hogy még Iránt is bűnösnek tartja, holott több állampolgárunk esett a tálibok és más terrorista csoportok áldozatául. A harcnak folytatódnia kell, de nem a terrorizmus amerikai értelmezése alapján. Mi annak idején azért javasoltuk a konferenciát, mert tisztában voltunk vele, hogy minden országnak vannak ellenlábasai, s most nagy a kísértés, hogy azokat közös ellenségként, vagyis az egész világra veszélyes terroristaként tüntesse fel.
– Német és brit részről is ellenvéleményüknek adtak hangot a háború kiterjesztésével kapcsolatban. Jack Straw brit külügyminiszter szerint Iránt, Hatami elnök reformjait inkább támogatni kellene.
– Ezzel a véleményükkel a britek és a németek nem állnak egyedül. Az amerikai kormánynak, szerintem, be kellene látnia, hogy egyedül maradt Iránnal kapcsolatos álláspontjával. George Bush kijelentése, miszerint Iránt maroknyi nem választott tisztségviselő irányítja, arról árulkodik, hogy a véleményalkotó nem tud eleget országunkról. A parlamenti demokrácia több mint 100 éves múltra tekint vissza nálunk.
– Bizonyos közelmúltbeli események azonban azt mutatták, hogy a klérusnak még mindig nagy a befolyása.
– Iránban nincs diktatúra. Semmilyen elképzelés nem valósítható meg egyetlen vezető utasításai alapján. Minden javaslatnak, így a reformoknak is be kell járniuk a törvényes utat, és el kell nyerniük a többség támogatását. Ha összehasonlítjuk a jelenlegi iráni helyzetet, mondjuk, a három évvel ezelőttivel, a fejlődés szemmel látható. Tagadhatatlan, hogy bizonyos pártok Hatami reformjai ellen vannak. A parlamentben azonban most a reformerők vannak többségben, így biztosra vehető, hogy az elnök elképzelései előbb-utóbb megvalósulnak.
– Irán lakosságának jelentős része fiatal, közülük soknak nincs munkája. Tudnak-e ezek a fiatalok addig várni, amíg Hatami elnöknek sikerül megvalósítani a gazdasági nyitást és munkahelyeket teremteni?
– Gazdaságunknak valóban egyik nagy gondja a munkanélküliség, leküzdésére azonban megvan a remény, mert a fiatalok támogatják az elnököt.
– Hogyan értékeli a magyar– iráni kapcsolatokat, mely területeken lát lehetőséget gyors fejlődésre?
– Nagyon bizakodó vagyok kétoldalú kapcsolatainkat illetően. Legkivált gazdasági téren sok még a feltáratlan lehetőség. 2000-ben több mint a duplájára emelkedett a kereskedelmi forgalmunk. 2001-ben, becslések szerint 24 százalékos volt a növekedés az előző évihez képest. A magyar–iráni gazdasági együttműködési vegyes bizottság tervezett felállítása minden bizonynyal tovább növeli majd a gazdasági együttműködés javításának kilátásait. A magyar fél szándékait illetően biztató jelként értékeljük, hogy a magyar társelnök Martonyi János külügyminiszter lesz.

Teherán Washington ellen fordulhat. Szajed Ali Hamenei ajatollah vasárnap felszólította az irániakat, hogy vezetőikkel együtt vegyenek részt azon a hétfői felvonuláson, amelynek erőt, egységet és az Egyesült Államokkal szembeni hajlíthatatlanságot kell felmutatnia. Eközben Kandahár kormányzója azt állította, hogy Irán fegyverekkel és pénzzel is támogatja a különböző afgán törzsi vezetőket, s ezzel közvetlenül beavatkozik az afgán belügyekbe. (MTI)

Kiút a hullámvölgyből? Ali Ahunmanes, a Magyar–Iráni Gazdasági Együttműködési Vegyes Bizottság volt iráni társelnöke szerint minden remény megvan arra, hogy a 80-as években még 300 millió dolláros kereskedelmi forgalmunk a 90-es években kialakult hullámvölgyből kiemelkedjen. Különösen jók a lehetőségek az agrárszektorban és olyan iparágakban, mint a háztartási elektronikai ipar és a járműgyártás. Az utóbbiban a valaha nagy iráni exportőr Ikarus helyét most a Rába veszi át. Ahunmanes, aki jelenleg az iszfahani műszaki egyetem rektora, nagy jövőt lát együttműködésünk előtt az oktatás és a tudományos kutatás terén is. Jelenleg 500 hallgató tanul magyarországi egyetemeken, akiknek minden költségét Irán állja. A legnépszerűbbek körükben a műszaki tudományok és az orvosképzés. (K. M.)