A kereskedelemben az informatika még gyenge láncszem?

Az ellátási lánc hatékony kezelése egyre fontosabb a napi fogyasztási cikkeket gyártó és forgalmazó cégek körében. A szektorban a beszállítók, gyártók, disztributorok, kiskereskedők és vevők közötti együttműködés egyre szorosabb és tudatosabb, hangsúlyossá válik a ma még alacsony fokú informatikai integráció fejlesztése, és egyre több cég vezet be hatékony teljesítménymérő rendszereket. Ezek a legfőbb megállapításai annak a felmérésnek, amelyet a KPMG Consulting végzett az iparág hazai cégei között. Ez az első átfogó iparági elemzés hazánkban arról, hogy az ellátásilánc-menedzsment (Supply Chain Management — SCM) elmélete hogyan valósul meg a gyakorlatban.

A KPMG tanácsadói az élelmiszeripari és higiéniai termékeket gyártó és forgalmazó, illetve ezek kereskedelmével foglalkozó iparág (Fast Moving Consumer Goods — FMCG) hetvennégy hazai vállalatánál elemezték az ellátásilánc-menedzsment gyakorlatát. (A vizsgált cégek közül harminc a kétszáz legnagyobb hazai vállalat — Top 200 — körébe tartozik.) A felmérés célja annak megállapítása volt, hogy a szektor vállalatai milyen mértékben működnek együtt az ellátási lánc területén, milyen informatikai támogatásokat, illetve teljesítménymutatókat használnak. Először a cégek logisztikai és felső vezetői értékelték a KPMG kérdőíve alapján saját SCM-gyakorlatukat, majd a válaszokat a tanácsadók további tizenhárom iparági területre lebontva összegezték.
Az együttműködést vizsgálva kiderült, hogy a megkérdezettek pozitívan ítélik meg kapcsolatukat tíz legnagyobb beszállítójukkal, illetve vevőjükkel, bár a beszállítókkal kialakított viszonyt egyértelműen jobbnak tartották, mint a vevőkkel kialakított kapcsolatot. A vevők bevonásának mértéke a kereslettervezésben a legerőteljesebb, míg a beszállítókkal a beszerzési igények tervezésében a legszorosabb az együttműködés.
A válaszadók jelentős többsége elégedett vállalatuk ellátási láncának struktúrájával (nyolcvannégy százalékuk szerint az támogatja a vállalati stratégia megvalósítását) és a cég belső együttműködésével (nyolcvankét százalékuk szerint a részlegek együttműködése lehetővé teszi az ellátási lánc optimalizálását).
Nagyobbak az eltérések az SCM informatikai támogatottságában. A vállalatok hatvankét százaléka használ valamilyen integrált vállalatirányítási rendszert (Enterprise Resource Planning — ERP), a Top 200-as cégek esetében ez arány még magasabb, nyolcvanhárom százalék. Ugyanakkor harmincnyolc százalékuk nem használ integrált, operatív rendszert, ennek egyik legfőbb oka az, hogy a válaszadó kis- és középméretű cégek inkább szigetszerű megoldásokat alkalmaznak. Jelentős a különbség az egyes területek között is: a konzerv- és egyéb élelmiszer-, a higiéniai termékek, a húsfeldolgozás és a kereskedelem szegmensben az ERP-rendszert használók aránya magasabb nyolcvan százaléknál, míg a tejtermék- vagy a malom- és sütőiparban harminc százalék alatti. Az ERP-rendszerek közül piacvezető alkalmazás az SAP R/3 harmincegy százalékos részesedéssel, a többi rendszer, a Scala (hat százalék), a JD Edwards (öt százalék), a BPCS (öt százalék), az Apollo (öt százalék), a PRISM (öt százalék) egyike sem tudta megközelíteni az SAP-t. Igen sokan használnak ugyanakkor saját fejlesztésű vagy egyedi rendszereket.
Az ERP-rendszereket kiegészítő, úgynevezett fejlett tervezési rendszerek (Advanced Planning Systems) alkalmazása már jóval ritkább: a cégek tizenhét százaléka használ tervező, döntéstámogató megoldásokat (a Top 200-as cégek harminchárom százaléka). A piacvezető alkalmazás egy középkategóriás rendszer, a SKEP, a nagy APS-rendszerek (i2, Manugistics, SAP APO) közül egyedül a Manugisticsnek van hazai referenciája.
A legnagyobb kihívásnak az informatikai rendszerek integrálása bizonyult: a cégek és partnereik közötti IT-integráció alacsony fokú, a válaszadók nyolcvannyolc százaléka az „egyáltalán nem” vagy a „korlátozottan integrált” kategóriát jelölte meg. Jobb a helyzet a cégeken belül: ott a többség részben (ötvenhét százalék) vagy teljesen (tizenhárom százalék) integráltnak tartja a rendszert. A vállalatok e-business-kezdeményezései többnyire a vállalatok közötti együttműködést — B2B — (harminckét százalék), illetve az intranet alkalmazását (harminchét százalék) célozzák. A megoldásokat leginkább az információk közzétételére, kommunikációra és a tranzakciók feldolgozásra használják.
Az ellátási lánc hatékonyságának biztosítása szempontjából fontos a teljesítmény rendszeres mérése, ezen belül is elsősorban olyan versenytényezőké, mint a gyorsaság, a rugalmasság, a minőség és az ár. A beszállítók teljesítményének mérését szolgálják a szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások. A felmérés szerint a cégek ezért beszállítóikkal szerződésben rögzítik a még megengedhető minőségi hibák arányát (a cégek kilencven százalékának van ilyen szerződése legfontosabb beszállítóival) és a mennyiségileg pontos szállítások arányát (a cégek nyolcvannégy százaléka rögzíti ezt is). Az időben pontos szállítások arányát, a rendelésteljesítési rátát és a számlapontosságot valamivel kevésbé kritikusnak vélik a válaszadók, azonban az átlag ezek esetében is hetvenöt százalék fölött volt.
A szektorban a vevők kiszolgálási szintje igen magas — főként a kiélezett versenynek köszönhetően a mennyiségileg, illetve időben pontos szállítások aránya egyaránt kilencvennégy százalék, ami megfelel a nemzetközi átlagnak.
A felmérés szerint az iparág cégei a hatékony készletgazdálkodást tekintik az ellátási lánc eredményes menedzselése egyik legfontosabb elemének. Bár a készletezés nagyban különbözik az egyes szegmensek esetében, a szektor átlagos készletszintje alapanyagoknál harminchárom nap, csomagolóanyagoknál harmincegy, félkész termékek esetében tizenkilenc, készterméknél huszonöt nap.
A pénzügyi mutatók elemzésekor kiderült, hogy a magyarországi FMCG-vállalatok átlagosan hétszázalékos működési eredménnyel tevékenykednek. A hazai gyártásból származó termékeket alapvetően a magyar piacon értékesítik — a vállalatok árbevételének hetvennyolc százaléka belföldi értékesítésből származik, az export aránya tizennyolc százalék, a vállalaton belüli transzferé négy százalék.
A cégek kiemelten kezelik a logisztikai kiadások csökkentését: a költségek a vállalat árbevételének 11,5 százalékát teszik ki, amelyből az értékesítési szállítási költség 4,2 százalék, míg a raktározás és készlettartási költség együtt az árbevétel 5,4 százaléka.
Az elosztási csatornák közül az internetet nem használják a szektor cégei (B2C-megoldások alig találhatók). Termékeik értékesítésére a vállalatok döntő mértékben a kis- és nagykereskedelmi csatornákat használják (arányuk nyolcvankét százalék), míg a közvetlen fogyasztói értékesítés aránya tizenöt, a vendéglátásé átlagosan három százalék.
A teljesítménymérés további fontos területe a fő folyamatok (beszerzés, termelés és rendelésteljesítés) átfutási idejének értékelése. A vállalatok nyolcvanöt százaléka három napnál rövidebb idő alatt szállít, a beszerzések átfutási ideje átlagosan tizenöt, míg a gyártásé hét nap. A termelési és a rendelésteljesítési átfutási időket elemezve látszik, hogy csak néhány vállalat van abban a helyzetben, hogy a fogyasztói igényeket pontosan a rendelésre gyártva elégítse ki.
A felmérésből kiderült az is, hogy a kiskereskedelmi márkák (például: Spar-tejföl, Tesco-üdítők) aránya növekszik (jelenleg tizenegy százalék), és elsősorban az üdítőital- és állateledel-gyártásban jelentősebb (huszonhárom, illetve tizennyolc százalék). A gyártói márkák a higiéniai termékek piacán a legstabilabbak, itt arányuk kilencvenkilenc százalék.

MI AZ SCM?
Az ellátási lánc a beszállítók, a gyártók, a disztributorok, a kiskereskedők és a végső fogyasztók közötti kapcsolatot jelenti. Az ellátási láncok teljesítménye nagymértékben javítható, ha a lánc tagjai hatékonyan együttműködnek: segítségével olcsóbb és testre szabottabb termékeket kínálhatnak, magasabb lehet a kiszolgálási színvonal és rövidebb a teljesítési idő.
Az együttműködési készségen és képességen túl az ellátási lánc menedzselése akkor lehet sikeres, ha az információk áramlása gyors és átlátható, a lánc működésének tervezése és optimalizálása kellően alapos, illetve megfelelő rendszer méri folyamatosan a legfőbb teljesítménymutatókat.