A kommunizmus áldozatainak emléknapja

A Magyar Köztársaság Országgyűlésének tavalyi döntése értelmében mostantól minden esztendő február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Azért esett erre a napra a választás – számtalan más, szomorú dátum közül –, mert az akkori kommunista irányítású belügyminisztérium államvédelmi osztályának pribékjei 1947. február 25-én hurcolták el a lakásából Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, a nemzetgyűlés elnökét. A nemzeti-keresztény politikust az Andrássy út 60.-ban lévő ÁVO-központban adták át szovjet megszállók különleges szolgálatának. Kovács Béla hét évet töltött orosz fogságban. Ez a történelmi esemény jelentette a háború utáni törékeny magyar demokrácia halálát, a kommunista terror gépezete ettől fogva rohammal vette be a magyar élet minden talpalatnyi területét. Az egészen az 1990. évi szabad magyar választásokig hatalmon maradó pártállami diktatúra valamennyi áldozata előtt hajtunk fejet kegyelettel a mai napon.

„A múltat be kell vallani…”
(József Attila)

A Terror Háza most múzeum, de a XX. században – a magyar történelem két szégyenteljes és tragikus korszakában is – valóban a terror háza volt. A nyilas rémuralom idején, 1944-ben ez az épület volt a „Hűség Háza”, a nemzetvesztő magyar nácik pártszékháza. 1945 és 1956 között pedig a hírhedt kommunista terrorszervezet, az ÁVO és utóda, az ÁVH rendezkedett be ugyanitt. Az Andrássy út 60. a rettegés és félelem házává vált. A múzeum a terror áldozatainak állít emléket, de mementó is, amely a terrorista diktatúrák rémtetteire emlékeztet.
A főváros legszebb sugárútja – amely nevét az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legkiválóbb magyar államférfijáról, gróf Andrássy Gyuláról kapta – az Andrássy út. Ez a két oldalán fasorral szegélyezett, pompás paloták és lakóházak közt vezető, nyílegyenes út köti össze a Belvárost a Hősök terével. Sajátos módon mindkét huszadik századi terrorrendszer, a nyilas és a kommunista is az Andrássy út egyik palotáját, a 60-as szám alatt találhatót szemelte ki hóhérai székhelyéül.
A magyar nemzetiszocialista mozgalom Szálasi-féle szárnya 1937-től bérelt helyiségeket az épületben. A nyilasok vezére az Andrássy út 60.-ról azt mondta: „Az Andrássy úti székház számomra és a magyar népi kezdeményezés számára mindenkor a Hűség Háza fog maradni.”
Magyarország a második világháborúban a náci és a kommunista diktatúra kereszttüzébe került. A németekkel kollaboráns magyar kormány sárga csillag viselésére kötelezte zsidó származású polgárait. Megkezdődött a vidéki zsidóság összegyűjtése, majd deportálása a náci halálgyárakba. 1944 októberében Magyarország reménytelen kísérletet tett a háború befejezésére. A tétova és erőtlen akció kudarcot vallott.
Hitler „csodafegyverére” várva tizenéves fiúkat soroztak be és küldtek harcba a nácik oldalán. A végső győzelembe vetett nyilas vakhit az országot pusztulásba sodorta.
Magyarország 1945-re szovjet megszállás alá került. A szovjet tankokkal érkező magyar kommunisták első teendői közé tartozott az Andrássy út 60. átvétele. A nyilasok elhagyott székházát a Politikai Rendészeti Osztály (PRO) vette birtokba, amelynek nevét később Államvédelmi Osztályra (ÁVO), majd Államvédelmi Hatóságra (ÁVH) változtatták.
Mindhárom szervezet vezetője Péter Gábor volt. Az egykori szabósegédtől és terrorszervezetétől egy ország tanult meg félni. Alattvalókká alacsonyított polgárok milliói rettegtek tőlük, ők pedig egymástól. Ha úgy szólt a parancs, habozás nélkül gyilkoltak, vagy kínvallatásokkal kicsikart beismerő vallomásokkal juttatták áldozataikat bitóra, börtönbe, munkatáborba.
Az Andrássy út 60. alatt szolgálatot teljesítő ÁVH-s tisztek élet és halál urai voltak.
Az elképzelhető legborzalmasabb, rendszerint hetekig tartó kínzásokba az áldozatok egy része már a kihallgatás közben belehalt. A testet összetörő, lelket megalázó gyötrelmeket túlélő fogvatartottak gyakorlatilag bármilyen jegyzőkönyvet hajlandók voltak aláírni.
A terrorszervezet besúgóinak hada, egy árnyékhadsereg munkapadoknál, szerkesztőségekben, hivatalokban, egyetemeken, templomokban és színházakban figyelte és rögzítette az emberek minden lépését. Tevékenységükhöz a szovjet megszállóktól kaptak elvi és gyakorlati irányítást, teljes körű támogatást. Senki és semmi nem lehetett tőlük biztonságban. Rájuk támaszkodva szerezték meg a kommunisták a hatalmat, építették ki és tartották fenn egyeduralmukat – egy olyan zsarnoki rendszert, amely minden harmadik családból elhurcolt, bántalmazott vagy megnyomorított valakit.
Mivel az Andrássy út 60.-at már a birtokbavételt követő néhány hónap után kinőtte a szervezet, terjeszkedni kezdett. Végül az egész háztömb a birtokukba került. A házak alatti pincék falait áttörték, a pincelabirintusból börtönt alakítottak ki.
Az Államvédelmi Hatóság 1956-ban költözött ki az Andrássy út 60.-ból. Az épület mostanáig belesimult a sugárúti bérpaloták sorába. Múzeummá alakításával azonban már nem pusztán magába foglalja az áldozatok emlékének szentelt kiállítást, de külseje is felidézi a hely szellemét. A Terror Háza az átépítéssel megszűnt egyszerű épületként létezni. Az Andrássy út 60. egy épület formájú szoborrá vált, amely emléket állít az áldozatoknak.
Az Andrássy út 60. a terror szobra, az áldozatok emlékműve.
A terror egykori háza ma azt példázza, hogy a szabadságért hozott áldozat nem hiábavaló: a két gyilkos rendszer elleni harcból a szabadság és függetlenség erői kerültek ki győztesen.