Elnök úr! Az eddigi tapasztalatok szerint államfőként viszonylag ritkán, akkor is fajsúlyos ügyek megvitatására hívja össze a pártok vezetőit. Most szükségesnek látja az egyeztetést a választási kampányról. Ennyire súlyos volna a helyzet?
– Választásokra készül az ország, és jelenleg ennek egyik részét, nevezetesen a kampányt éljük át. A választás mindig arról szól, hogy az állampolgárok élnek az alkotmányban biztosított jogukkal. Azaz eldöntik, milyen kormánya legyen négy évig az országnak. Ez felelősségteljes döntés. Egyrészt azért, mert erre az embereknek csak négyévente van lehetőségük, másrészt azért, mert ezen az úton fejezhetik ki véleményüket a pártok által kínált programokról, magunk és országunk, nemzetünk sorsáról. Ez a felelősség azonban nem önmagában áll, mellette ott van a politikai erők felelőssége is, hogy világos, egyértelmű, az ország jövőjére koncentráló programot kínáljanak a választóknak. Erről a kínálatról kell szólnia a választási kampánynak. Jelenleg a közéleti felszín zajossága folytán sajnos nem ez dominál. Egy hónapja, mióta elkezdődött, figyelem a kampányt, és sajnálattal kell megállapítanom, hogy már a kezdetektől a durvaság jellemzi. Ez komoly bajok forrása lehet. Hiszen az állampolgárokat korlátozza abban, hogy a programok felelős és nyugodt átgondolása alapján hozzák meg döntésüket. Ráadásul a durvaság sok embert elriaszt a választástól, azt a gondolatot erősíti, hogy a politika tőlük távol áll, hiszen nem az ő problémáikról beszél, és ezért úgy dönthetnek, hogy nem mennek el szavazni. Ez pedig a demokrácia csorbulását eredményezi. Köztársasági elnökként a demokrácia védelme a feladatom. Ezért is fogom kezdeményezni a pártok közötti konzultációt.
– A csitító szón kívül milyen eszközei vannak, hogy megakadályozza a kampány eldurvulását?
– Magyarország az elmúlt tizenkét évben bebizonyította, hogy felnőtt, a polgári demokráciára érett emberek lakják, akik tisztában vannak cselekedeteik súlyával. Ez igaz a civil emberekre és a politikusokra egyaránt. Én sem gondolom, hogy a csitító szó lenne az eszközöm, bár értem, mire gondol. Szankciókat nem helyezhetek kilátásba. Ha lenne is ilyen lehetőségem, akkor sem tenném ezt. A pártvezetők és a képviselőjelöltek is felnőtt, felelős emberek, ezért joggal bízom az érvek erejében. A pártok és a választások alakulásában érdekelt erők úgy érzik, én legalábbis így látom, hogy a mostani választásnak sok szempontból nagy a tétje. Talán ez a magyarázata a túlfűtöttségnek. Egyetértek azzal, hogy nagy a tét, de ez elsősorban, ahogy minden eddigi választás esetében is, az ország jövője szempontjából igaz. Tehát a politikusoknak is azzal kell tisztában lenniük, hogy a politika nem elsősorban a pártokról, hanem az általuk megjelenített különböző elképzelésekről, programokról, az emberek, a közjó jövőjéről szól. Bízom abban, hogy ebben a kérdésben egyet kell tudni értenünk.
– Nem tart attól, hogy egy eredménytelen közvetítés rontja majd elnöki tekintélyét?
– Az elnöknek nem a tekintélyével, hanem a kötelességeivel kell törődnie. Ez adja ugyanis a tekintélyét. Még egyszer hangsúlyozom: bízom abban, hogy a pártok átérzik a nemzettel szembeni felelősségüket, és a kampány hátralévő részében a programokra, az ország jövője szempontjából fontos kérdésekre helyezik majd a hangsúlyt.
– Elnök úr már máskor is belekényszerült abba, hogy közvetlenül beavatkozzon a politikába – például amikor az Alkotmánybírósághoz fordult valamely törvénnyel kapcsolatban. Ki az, aki ilyen lépések megtételénél segíti: jogászok, politikusok vagy saját erkölcsi érzéke?
– Az alkotmánybírósági beadványok nem erkölcsi, hanem jogi megfontolások alapján születnek. Természetesen a munkatársaimmal minden esetben konzultálok egy-egy döntés előtt. Alaposan átbeszéljük az ügyeket, igyekszünk azokat minden oldalról megvizsgálni. A nem csak jogi természetű kérdésekben természetesen sok egyéb megfontolás is segít a döntésben. Ezek közül az egyik az erkölcsi érzékem.
– A mostani kampány durvább-e, mint az ezt megelőző választási kampányok, s ha igen, mi az új elem?
– Nyilván azért teszi fel ön is ezt a kérdést, mert azt érzékeli, hogy ma durvább kampányt élünk, mint az előző választások idején. Persze, az események közelsége miatt mindig az aktuálisat érezzük jobban a bőrünkön, de sajnos most valóban durvább a hangnem. Egyrészt olyan nemzeti ügyek is kampánytémává váltak, amelyekben korábban konszenzusra jutottak a pártok. Nem értek egyet azokkal a véleményekkel, amelyek szerint minden kérdés kampánytémává tehető. Határozott véleményem, hogy sem a kampány, sem a választás nem indokolja, hogy a politikai erők felmondják a már létrejött konszenzusokat. Különösen azokat, amelyek hosszú távon is meghatározóak lehetnek az emberek és a nemzet sorsára. Ez egyrészt a korábbi egyetértés szándékát kérdőjelezi meg, másrészt bizalmatlanságot szül. A nemzeti ügyek kezelésében a bizalom elsőrendű kérdés. Nem szívesen szólok róla, de sajnos nem kerülhető meg, menynyire megdöbbentem azon, hogy a kampány a magánszféra területét is elérte. Ezek a „próbálkozások” ráadásul bizonyítatlan, kétes eredetű információkon alapuló feltételezések. Az előbb már említettem, hogy Magyarországon felnőtt, a demokráciára érett emberek élnek. Amikor azonban ezekkel a „hírekkel” szembesülök, különösen erős bennem az „érted haragszom” parancsa. És ebben a sajtó felelősségét is meg kell említenem. A másik nagyon disszonáns eleme a kampánynak az idegenellenes retorika megjelenése. Ezeknek a hangoknak a kampány hátralévő idejében nem szabadna megjelenniük.
– Számos botrányos esetnek lehettek tanúi a polgárok az elmúlt időszakban. Ajánlócédulákat vásároltak, loptak, egy képviselőjelöltet pedig megvertek. Elnök úr szerint mindez mennyire befolyásolja a választást?
– A felsorolt példák is az előbb mondottakat erősítik. Az előző kampányokban ilyen visszásságokkal nem találkoztunk. Sajnálatos, hogy most ezekről is kell beszélgetnünk. Őszintén szólva, nem gondoltam, hogy Magyarországon valaha is ilyen jelenségek kísérik a kampányt. Valamennyiünk felelőssége, hogy ezek ellen határozottan fellépjünk.
– Milyen konkrét kérdéseket kíván felvetni a pártok képviselőinek?
– Nem vitás, hogy a státustörvény és az uniós csatlakozásra való felkészülés kapcsán megbomlott konszenzus hozzájárult a kampány hangnemének eldurvulásához. Ugyanakkor nem szeretnék majd a konkrét ügyekről beszélni, ez nem is az én dolgom. Arra szeretném felhívni a figyelmet: általános elvárás a társadalom részéről, hogy a pártok a megfelelő hangnemben folytassák le vitáikat. A valóságtól elrugaszkodó vita ugyanis megöli a gondolkodást. A kampányban tapasztalható végletes megosztottságnak óhatatlanul hatása lesz a választások utáni időszakra is. Már csak azért is úgy éreztem, hogy fel kell emelnem a szavamat, mert az alkotmány szerint a köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét.
– Kellenek-e nemzetközi megfigyelők a választásokra, és mennyire tesz rosszat az ezzel kapcsolatos polémia az ország hírnevének?
– A nemzetközi megfigyelők szükségességének hangsúlyozása is a választási kampány része. Magyarország 1990-ben az EBESZ tagjaként csatlakozott ahhoz az egyezményhez, amely szerint a választásokat nemzetközi megfigyelők kísérhetik figyelemmel. Így volt ez például 1998-ban is. Most is így lesz a dolgok rendje szerint. Elég volna ennyit mondani.
– Mikorra tervezi a pártvezetők meghívását?
– Az időpontról még nem döntöttem, de természetesen a közvélemény tájékoztatást kap erről is.
Véget ért a találkozó, hamarosan sajtótájékoztatót tart Trump és Putyin
