Négy évvel ezelőtt mind a szocialisták, mind a szabad demokraták konstruktív ellenzékiséget ígértek. A parlamenti „patkó” másik oldaláról ön hogyan látja, mi valósult meg mindebből valójában?
– Már 1998-ban, az első parlamenti ülések egyikén kiderült, hogy az ellenzék magatartása semmiképpen sem mondható konstruktívnak. Rendszeressé vált a parlamentben, hogy ha az MSZP vagy az SZDSZ képviselői úgy érezték, nincs jelen elegendő számú kormánypárti képviselő, akkor csak azért nem szavaztak, hogy így próbálják határozatképtelenné tenni az Országgyűlést. Az MSZP obstrukciója nemcsak a parlamenti munkát akadályozta, hanem sok esetben károsan befolyásolta Magyarország megítélését, és kárt okozott az embereknek is. Nem pusztán szimbolikus politikai témákról van szó, hanem arról is, hogy a parlament így számtalan esetben csak nehezen tudott elfogadni olyan jogszabályokat, amelyek sürgetőek voltak, érdemi változást hoztak.
– Mondana erre példát?
– A praxistörvény elfogadását a szocialista frakció megakadályozta. Később ugyan sikerült elfogadnunk, de a háziorvosoknak nem tudtunk teljes értékű tulajdonjogot biztosítani. Ugyanis az önkormányzati törvény módosításához – amihez kétharmados többség kell – az MSZP már nem adta támogatását. Holott a törvénnyel szavakban egyetértettek. De lehetne még folytatni a sort: a köztársasági elnök megválasztásától kedve egészen az olimpiai pályázati szándék támogatásáról szóló határozati javaslatig.
– Ön szerint mivel magyarázható a szocialisták magatartása?
– Az MSZP vezetése nem tanult az 1998-as választási vereségből és nem volt hajlandó levonni a szükséges következtetéseket sem. Az elmúlt négy évben folyamatosan ennek a következményeit éreztük. A szocialisták választási veresége három okra vezethető vissza: a kormányzásuk négy éve alatt tanúsított teljes szociális érzéketlenségre, a Bokros-csomagra és nem utolsósorban a tandíjra. Ha mindezt átgondolták volna 1998-ban, akkor tudniuk kellene: vannak döntések, amelyekre egy baloldali pártnak kötelessége igent mondani. Az elmúlt négy évben ilyen volt többek között a családtámogatások helyreállítása, a családi adókedvezmények bevezetése, a minimálbér emelése, a diákhitel, az otthonteremtés és ebbe a körbe sorolhatjuk a Széchenyi-tervet is. Az MSZP azonban mindezekre nemet mondott. S ezek a nemek nehezen magyarázhatók meg, még a szocialista választók előtt is. Erről próbálják most elterelni a figyelmet a hamis vádaskodásokon alapuló negatív kampánnyal. Nyugodtan kimondhatjuk: az elmúlt négy év obstruktív ellenzéki magatartása valójában az MSZP és az SZDSZ elmaradt megújulásával magyarázható.
– Mit ért megújuláson? Új politikai stílus megjelenítését vagy esetleges személycseréket?
– A személyi változásokról csupán annyit: elgondolkodtató, ha az MSZP jelöltje csak úgy képes érdemben megnyilvánulni, ha balról Kovács László, jobbról pedig Horn Gyula támogatja. Ez a triumvirátus nem azt jelképezi, hogy az MSZP-nek sikerült volna megújulnia. Pedig egy valóban konstruktív, a polgárok érdekében igent is mondani képes ellenzék szájából a kritika, a bírálat is hitelesebb lett volna.
– Volt olyan szocialista képviselő, aki képes volt igent is mondani. Szűrös Mátyás például igennel szavazott a zárszámadási törvényre.
– Valóban, az agresszív ellenzéki magatartással nem ért egyet minden szocialista. Ezt támasztja alá az Új Baloldal megalakulása, illetve hogy a szervezethez több szocialista képviselő vagy képviselőjelölt is csatlakozott. Szűrös Mátyás, aki 1989-ben ideiglenes köztársasági elnök volt, nem a Bokros-csomag idején hozta meg ezt a döntését, hanem az elmúlt négy év ellenzéki politikájáról mondott valójában véleményt. Azaz most, 2002-ben. És érdemes ezen elgondolkodni.
– A Szűrös Mátyás által képviselt ellenzéki magatartás az, amelyet a kormánypártok a konstruktivitás, a hitelesség jegyében és az ország érdekében elvártak volna az ellenzéktől?
– Az nyilvánvaló, hogy a Fidesz vezetői és Szűrös Mátyás között vannak és lesznek nézeteltérések. Ugyanakkor Magyarországon szükség van tisztességes baloldali pártokra. Ilyeneket én pillanatnyilag nem látok a parlamentben. De úgy tűnik, más sem. Ez a hiányérzet az oka annak, hogy az
MSZP-t többen elhagyták, és a történelmi szociáldemokratákkal megalakították az Új Baloldalt. Ha őszintén végiggondoljuk az elmúlt négy évet, akkor be kell látni: mind a szocialistáknak, mind az országnak az a legjobb, ha az MSZP elveszti a 2002-es választásokat. Én nyugodtan merem javasolni minden tisztességes baloldali szavazónak, gondolja végig a négy év ellenzéki magatartásának okait és következményeit. Ha valóban szeretné a baloldal megújulását, akkor nem juthat más következetésre, minthogy a Fidesz–MDF összefogásra kell szavaznia.
– Ebben az esetben még jobban eldurvulhat a közélet, a szocialisták talán még inkább tagadással akarnak poliztizálni. Ez akár még Magyarország EU-csatlakozására is kihathat, hiszen a koalíciós pártok többször kifogásolták: az ellenzék külföldön próbálja Magyarország és a kabinet rossz hírét kelteni. Nem tart ettől?
– Szerintem inkább saját szavazóik fogját szavazataikkal megbüntetni az ellenzéki pártokat, ha képtelenek megvalósítani az uniós csatlakozáshoz vagy a határon túli magyarság érdekeinek képviseletéhez szükséges összefogást. Egy ismételt szocialista választási vereség esetén pedig – s remélem, ez történik majd áprilisban – a Kádár-rendszer örökségéből táplálkozó baloldali politizálást harmadszor utasítják majd el a magyar választók. Amennyiben az MSZP ebből sem okul, akkor az vár rá, ami a megújulásra hosszú-hosszú időn át képtelen angol Munkáspártra: akár 16 évre is ellenzékbe szorulhat.
– Lát-e különbséget az SZDSZ és az MSZP ellenzéki tevékenysége között?
– Legfeljebb annyiban, hogy az SZDSZ kicsi, radikális pártként még a szocialistáknál is mélyebbre tud süllyedni, ha alantas kampányeszközök használatáról van szó. De nem is nagyon tehet más, hiszen ma már csak így tudja felhívni magára a szavazók figyelmét. Az SZDSZ elérte azt, hogy a magyar közéletben a MIÉP pandantja lett. Néha úgy tűnik: az SZDSZ és a MIÉP úgy kellenek egymásnak, mint egy falat kenyér, egyik sem tudna meglenni a másik nélkül. A szabad demokrata politizálás már régen nem az építésről, hanem kizárólag a hangulatkeltésről, a rombolásról és az öncélú magamutogatásról szól.
Vlagyimir Putyin
Trump: Nem sikerült megegyeznünk
