Lajta Béla (1874–1920) radikális újító volt, szokások és trendek felrúgója, s az Andrássy út felől érkező ma is érzi a kis épület meghökkentő mivoltát. Az építész szakított azzal a hagyománnyal, hogy egy mulatónak frivolnak kell lennie, és újszerűen szürke márvánnyal borította a homlokzatot, amelyet vörösrézből domborított, aranyozott attika koronáz. A megnyitás évében a Parisian volt Budapest legdivatosabb mulatóhelye. Dávid Ferenc Tisztelgés Lajta Béla emlékének című tanulmányában írja: „A mulató előterét Lajta számítóan kisléptékűre formálta, hogy aztán annál nagyobb legyen a hatás, melyet a hosszú, magas nagyterem a vendégekre gyakorol.” 1910-ben az épület neve Kristálypalotára változik. A tízes évek közepétől átalakításokat végeznek: a nagyterembe karzatokat építenek, a télikertet pedig – amelyet eredetileg Lajta az előcsarnok felett helyezett el, az utcáról lépcsőházi megközelítéssel – kis, önálló mulatóvá változtatják. 1919-ben a Revüszínház költözik ide, a nézőtérre beépített széksorok kerülnek.
1921-ben Vágó László neobarokk belsőt formál, tulajdonképpen ekkor jön létre a színház mai, páholysoros tere, s véglegesen teátrummá alakul a korábbi mulató. 1925-től Blaha Lujza Színház néven, a Nemzeti Színház kamaraszínházaként működött az épület, később Andrássy Színház lett. 1945-ben itt alakult meg a Várkonyi Zoltán vezette híres Művész Színház, amelynek megszűnte után, 1949-ben újabb profilváltás következett. A moszkvai példára létrehozott Ifjúsági Színház kamaraszínháza lett Úttörő Színház néven, ahol 14 év alatti gyerekeknek játszottak többségében olyan elismert, tehetséges színészek, akiket a főváros többi színházából kiszorítottak „reak-ciós” mivoltuk miatt. A homlokzatot a szocialista realista építészet stílusában átalakították. Eltüntették a márványburkolatot, és a homlokzatra kétemeletnyi ablaksort nyitottak. Az Úttörő Színházból 1954-ben Jókai Színház lett, majd 1956-ban művészi profilja megváltozott; részben kortárs szerzők drámáinak bemutatóhelyévé vált. Ismét itt talált otthonra sok tehetséges művész, itt lépett fel az 1957-ben emigrációból hazatért Jávor Pál is élete utolsó éveiben. 1962-ben építészeti feladattá vált a modern eszköztár használata és a szocreál jegyeinek eltüntetése. Így készült el a Paulay Ede utcában a főváros első függönyhomlokzata, amely egységes, geometrikus raszterral fedte a felületet. Az akkori viszonyokra jellemző, hogy a még megmaradt, eredeti lemezszobrokat leszerelték, és a MÉH-be vitték. A kivitelezés során az alumíniumszerkezet tökéletlenre sikeredett, így a tervezett színes üvegek-mozaikok helyett beállított hatalmas üvegtáblákat egyszerűen bemázolták. 1963-ban itt nyílt meg a Thália Színház, amely abban az időben a főváros avantgárd színházának számított. Amikor 1971-ben a társulat átköltözött a Nagymező utcába, az épületben különböző elnevezésekkel, de valójában gyermekszínházi előadásokat tartottak.
A felújítás a nyolcvanas évek közepére elkerülhetetlenné vált, az üzemrésze ugyanis teljesen elavult. Kőnig Tamás és Wagner Péter építészek a felújítás alkalmával szinte minden szögletet újrakomponáltak: sikerült visszaadniuk a régi arcát, hangulatát, amelyet a ház első homlokzata, Lajta Béla munkája határoz meg. A színház belső tereinek kialakítása, újjáépítése oly sikeres volt, hogy évekkel később az Europa Nostra-díjat is elnyerte.
Jelenleg az Új Színház műszaki háttere a legmodernebb technikával rendelkezik. Évek óta élen jár a számítógépes rendszerek és a számítógépes jegykezelés üzemeltetésében, fejlesztésében, az internetalapú kommunikáció kialakításában. Tavaly új számítógépek vásárlására nyílt lehetőségük, így a színház több egységét (kelléktár, díszlettár, jelmeztár, gazdasági osztály, marketing, közönségszervezők, igazgatóság) hálózatba kapcsolva könnyebbé vált a munkatársak közötti kommunikáció, ami elsősorban a művészi munkát szolgálja. Az előadások sikerét bizonyítja, hogy az utóbbi években az Új Színház a főváros egyik legnépszerűbb, leglátogatottabb teátrumává vált.
Vlagyimir Putyin
Trump: Nem sikerült megegyeznünk
