Váratlannak legfeljebb csak a döntés nyilvánosságra hozásának időzítése minősülhet. A tulajdonképpen hagyományosnak tekinthető elnöki taktika alapján jóval későbbre – az április 21-re kitűzött első forduló előtt négy-öt héttel – várták a nyilvános szándéknyilatkozatot.
Valójában persze még az előrehozott bejelentés is csak álmeglepetés, napok óta sejthető volt, hogy Chirac engedni fog tábora nyomásának: hívei már jó ideje úgy ítélték meg, hogy ideje megfújni a csatakürtöt, fel kell gyorsítani a kampányt. A helyszín kiválasztása sem tekinthető véletlennek. A tavalyi helyhatósági választásokon a jobboldali ellenzék itt aratta egyik leglátványosabb diadalát, sikerült megőriznie a konzervatívok fellegvárának számító Avignont, ahol Lionel Jospin szo-cialista kormányfő egyik kedvenc minisztere, Elisabeth Guigou, a munkaügyi tárca birtokosa indult harcba, hogy elhódítsa a várost az chiracista RPR polgármesternőjétől.
Az elnökválasztási szándékot firtató „direkt és őszinte kérdést” – ahogy Chirac minősítette – maga Marie-Josée Roig, az önkormányzat feje intézte az elnökhöz a hétfői gyűlésen. Az államfő igenlő válaszában „dinamizmust, az államhatalom tekintélyének helyreállítását, a biztonság megszilárdítását, a mások tiszteletének programját” ígérte az elnökjelöltség bejelentését kitörő lelkesedéssel ünneplő hallgatóságnak.
Nincs bocsánat! A Real Madrid továbbra is bojkottálja az Aranylabdát
