Csak nyugodtan

Szombat este az országos kereskedelmi televíziók híradóiban – melyekből itt nem részletezendő okokból a polgárok jelentős része tájékozódik – nem szerepelt első hírként a vezető kormánypárt aznapi kongresszusa, ahol az áprilisi választásokra készülve elfogadták a Fidesz programját, s a miniszterelnök mellett az a politikus is felszólalt, aki néhány hónap múlva könnyen Európa vezető hatalmának első embere lehet. Nem túlzás kijelenteni: ez a demokratikus világ egyetlen másik országában sem fordulhatott volna elő.
Miután ennek magyarázata vélhetően nem a szakmai dilettantizmus, nem árt, ha a Fidesz kampányának tervezői komolyan számolnak azzal, hogy Magyarországon a tömegtájékoztatás egyoldalúsága, a hírek manipulatív kezelése már a választók döntési szabadságát korlátozó tényező. Ha egy más összetételű, a véleményformáló médiaértelmiség szívéhez (és pénztárcájához) közelebb álló koalíció zárna most hasonló négy évet, akkor nem is lenne kérdéses a választás eredménye. Az ország minden gazdasági mutatót (infláció, munkanélküliség, fizetési mérleg, tőkebeáramlás) tekintve jelentőset lépett előre, a növekedés üteme kétszerese az Európai Unió átlagának, a családtámogatásokat jelentősen kiterjesztették, a minimálbért radikálisan emelték, a nyugdíjak reálértéke minden évben növekedett.
A Fidesz kongresszusán történtek egyébként önmagukban cáfoltak több, a baloldal (és a „liberális” segédcsapat) által terjesztett állítást. A mostani kormánynak nincs szövetségese a nemzetközi politika porondján – hallani például naponta: Edmund Stoiber beszéde, Berlusconi üdvözlőlevele és a számos külföldi résztvevő mintha mást bizonyítana. A bajor miniszterelnök nagyívű felszólalásában pedig az MSZP teljes vezérkarát meghazudtolva jelentette ki: Magyarország élen jár az uniós tagjelöltek között, s a kormány Brüsszelben megfelelően képviseli a nemzeti érdekeket.
Vajon eljut-e mindennek üzenete a választók többségéhez az ellenzéki párti médián keresztül? Vajon érzékeli-e a kontrasztot a társadalom az ellenfél bírálata helyett a pozitív üzenetek megfogalmazására koncentráló, a polgári összefogás résztvevőit és a határon túli magyarság legitim szervezeteinek szinte teljes vezérkarát felvonultató mostani tanácskozás, valamint az SZDSZ előző heti gyűlöletkongresszusa vagy az MSZP hasonló tanácskozása között, ahol nem Stoiber, hanem maga Kende Péter volt a díszvendég?
A jelenlegi körülmények között a Fidesz nem számíthat pusztán arra, hogy a tények majd önmagukért beszélnek, a kampánynak jelentős szerepe lesz a végeredmény kialakításában. Orbán Viktor kongresszusi beszédében világossá tette, hogy a Fidesz nem hajlandó furkósbottal válaszolni a most már szalonképes jelzővel egyre nehezebben leírható lejárató kampányra. Ehelyett egy nyugodt, de rendkívül intenzív, professzionálisan kivitelezett, az elért eredményeket hangsúlyozó és a következő négy évre szóló programot néhány vonzó és közérthető ígéretben összefoglaló korteshadjárat mellett döntött a vezető kormánypárt. Ennek jegyében kötött jelképes szerződést a kongresszus végén a kormányfő a polgárokkal.
Négy éve – amikor a sajtó úgy támadta az akkori ellenzéket, mintha kormányon lett volna a megelőző időszakban – valami hasonlóval próbálkozott a Fidesz. Az eredményt mindannyian ismerjük.