Csendestárs

Ha egy hagyományokkal nem rendelkező japán márka alig tíz év alatt képes meghódítani Amerikát, akkor valami egészen különlegeset kell hogy nyújtson. A Lexus csúcsmodelljét tesztelve azonnal nyilvánvalóvá válik az a bizonyos plusz – azaz mínusz.

Tapasztalatlan pilóták első felindulásukban bizonyára fülorvos után kiáltanának, miután becsukják maguk mögött a Lexus LS 430 ajtaját. Az autó hangszigetelése ugyanis tökéletes – nem kimagasló, nem kiváló, hanem tökéletes. A külvilág zajai csak jelzés értékű neszként jutnak el hozzánk. A következő sokk akkor éri a zöld fülét egyre jobban hegyező kezdőt, amikor beindítja a nyolchengeres V-motort. A fordulatszámmérő megmozdul, de semmi egyéb nem utal arra, hogy már nem a nyugalom barlangjában, hanem egy cet hiánytalanul komfortos gyomrában ülünk.
A Lexus korántsem nehézkességével érdemelte ki ez előbbi párhuzamot. Ellenkezőleg: 1,8 tonnás öntömege ellenére olyan dinamikával ruházza fel a 4,3 literes, változó szívószelep-vezérlésű (VVT-i) motor, amivel akár a telivér sportkocsikat is porig alázhatná – de természetesen nem teszi.
A Lexus ugyanis kutyabőr nélkül is ízig-végig arisztokrata. Intelligens, méltóságteljes és méretei ellenére is kecses. A behúzott ajtókat elektromotorok igazítják helyükre, a bekászálódás műveletét automatikusan felemelkedő kormánykerék segíti. A klímaberendezés, amely még azt is érzékeli, hogy ülnek-e az anyósülésen, a napsugárzás erejét és a légszennyezettség fokát figyelembe véve temperálja a lakosztály méretű utasteret, amely a sebesség emelkedésével is ugyanolyan csendes marad, mint álló helyzetben.
Azok pedig, akik végképp nem képesek értékelni a mindent átható nyugalmat, a hifi-világ egyik óriása, a Mark Levinson által kifejlesztett audiorendszerrel törhetik meg a Lexus csendjét.