Egy sokoldalú múzeum Tápiószelén

Az ország egyetlen, a második világháborút is átvészelő kúriamúzeuma a Pest megyei Tápiószelén épült 1906-ban. A kisnemesi udvarházat Blaskovich György (1878–1960) és Blaskovich János (1883–1967) 1912-ben vette meg. A testvérek alázattal gondozták és gyarapították az elődeiktől rájuk hagyott gazdag műkincsanyagot, majd a Nemzeti Múzeum segítségével 1952-ben megalapították a Tápiószelei Múzeumot. Itt őrzik többek között a verhetetlen Kincsem emlékanyagát is. A híres versenyló a közeli Tápiószentmártonban született.

Érdemes felkerekedni és ellátogatni a Pest megyei Tápiószelére, ahol a magyar középnemesség talán leggazdagabb bútor- és tárgyi gyűjteményét őrzik.
A Blaskovich-testvérek több szálon is kötődnek a róluk elnevezett kúriamúzeumhoz, illetve annak gyűjteményéhez. A testvérpár a tízes években feltérképezte a terület régészeti lelőhelyeit: kutatásaiknak köszönhetően 1923-ban a Nemzeti Múzeum munkatársai Tápiószentmártonban szkíta aranyszarvast, Tápiószelén pedig egy szkíta kori temetőt tártak fel. A leletek 1947-ben a kúriába kerültek, ahol a Nemzeti Múzeum szakemberei egy gyűjtőhelyet alakított ki.
A régészet csak az egyik vonal, amely a Blaskovichok szenvedélyévé vált. A család műgyűjtő ősei ugyanis már a XIX. században is tevékenykedtek. A nagyapa, Blaskovich Gyula (1806–1850) 1848-ban több értékes tárgyat, elsősorban festményeket és metszeteket vásárolt Pyrker egri érsek hagyatékából. Újdonsült gyűjteményét a család régi műtárgyaival egészítette ki. Fia, Blaskovich Gyula (1843–1911) tovább gyarapította apja hagyatékát. A legértékesebb darabokat a XIX. század végén kétszer is bemutatták az örökösök: 1889-ben a nagybányai történeti, majd 1896-ban a budapesti millenáris kiállításon láthatta a gyűjteményt a nagyközönség. A műgyűjtő szenvedély apáról fiúra szállt, hiszen György és János mély tisztelettel és alázattal gondozta apja és nagyapja hagyatékát, majd a Nemzeti Múzeum segítségével 1952-ben megalapították a Tápiószelei Múzeumot. A gyűjtemény 1967 óta viseli alapítói nevét.
A kúria hét szobáján keresztül tökéletes képet kapunk a haladó középnemesség kultúrájáról, tárgyi emlékeiről. A Nemesi kúria a XIX. században című kiállítási rész a tárgyi emlékek gazdag palettáját kínálja. Az ötvös-, fegyver-, pipa-, valamint az üveg- és porcelángyűjtemény míves darabjai a korszak iparművészetéről nyújtanak egységes képet. Bőséges bútortárat kínál a fogadó, a szalon, a nappali és a dolgozószoba, ahol empire és biedermeier bútorokat, XVIII. századi írószekrényt, késő barokk házioltárt és egy XIX. sz. eleji empire varrószekrénykét őriztek meg a tulajdonosok.
A Pest megyei múzeumok című kiadványt is segítségül híva érdemes körülnézni a szobákban, és azonosítani a katalógusokban is jegyzett tárgyakat: a XIX. századi díszmagyar ékszergarnitúrák, kiegészítők és díszszablyák mellett szász mellboglárok, ezüst vadásztál, augsburgi égett boros csésze, magyar udvari pohár, talpas kereszt és kehely alkotja a kiállítás legszebb darabjait.
A XVII. századi csont- és gyöngyház berakásos csinkapuska a fegyvergyűjtemény kiemelkedően szép darabja. Különleges emléket jelentenek a XVIII. századi pisztolypárok, a Mária Terézia-korabeli szablyák, balkáni puskák, a XVIII–XIX. századi lőportartók és -adagolók, vagy a „lángolt” élű handzsár. A pipagyűjteményben több mint kétszáz XVIII–XIX. századi darabot találunk.
Figyelemre méltóak a a képzőművészeti alkotások is, mint például a Tintoretto-iskola: Krisztus a kereszten, Marco Basaiti: Szent Péter, ismeretlen festő: Kalapos dáma, Georg Flegel: Két veréb, XVII. századi osztrák festő: Térdelő szent, Danhauser: Krisztus megkeresztelése című képek. Külön említést érdemelnek a Székely Bertalan-vázlatok, Lotz Károly munkái és Réti István Blaskovich György- arcképe.
A múzeum egyik különlegessége a Kincsem-emlékanyag. A család másik ága ugyanis a magyar lóversenyzés megteremtésével tűnt ki: Blaskovich József Bertalan nevét 1828-ban a Pesti Gyep aláírói között találjuk. A világhírű kanca, Kincsem 1874-ben Blaskovich Bertalan fiának, Ernőnek a tápiószentmártoni ménesében született. A múzeum gyűjtőköre ma kizárólag helytörténeti anyagokkal foglalkozik, a régészeti állomány gazdagítása 1978-ban megszűnt. A Blaskovich Múzeum Baráti Kör a millennium tiszteletére és a település első írásos említésének 780. évfordulójára egy helytörténeti emlékkönyvet adott ki. Ebben a helytörténészek bemutatják a település régészeti, okleveles és történeti emlékeit, a gazdálkodási formák változásának folyamatát, valamint bepillantást nyújtanak a tápiószelei földbirtokos családok, a nevezetes szülöttek élettörténetébe.