Hitelesített villámlevél

Jó ütemben lépett az inter.net (ejtsd: interdotnet), a Netlock és az IBC net. Összefogtak, és megoldották, hogy mindenki, akinek az inter.netnél villámpostaládája van, kaphasson — ingyen — egy nyilvános-titkos kulcspárt. Minden olyan levelükre, amelyet a titkos kulcsukkal aláírnak — elküldéskor lefuttatják a hitelesítő eljárást —, ettől kezdve ellenőrizni lehet, hogy a küldés és a megérkezés között nem történt-e baja. A Netlock november 16-án, amikor erről a szerződést aláírták, az egyetlen, a Hífnél bejegyzett törvényes digitálisaláírás-hitelesítő. A 2001. október 26-án kelt tanúsítvány szerint fokozott biztonságú szolgáltató. Azért jegyeztethették be magukat ilyen gyorsan, mert nemzetközi cégként már évek óta végzik ezt a szolgáltatást, s így a törvény hatálybalépésekor készen volt a digitális aláírásról szóló törvény által megkövetelt infrastruktúrájuk. Tehát a — sajnos elkerülhetetlenül angol rövidítéssel elterjedő — CA (Certification Authority), vagyis a Netlock a hitelesítő hatóság vagy elektronikus közjegyző, aki jótáll az inter.net levelezőinek digitális aláírásáért. A szoftvert, amely ehhez szükséges, nevezetesen ahhoz, hogy vigyázza az elektronikus leveleket, illetve fogadja az azokkal kapcsolatos hitelesítési érdeklődéseket, az IBC net helyezi üzembe. Korábban ők korszerűsítették az inter.net számlázási rendszerét, és a Netlockkal is munkakapcsolatban vannak. A szolgáltatási szerződést stílszerűen digitális aláírással látták el a cégek képviselői. 2001. november 16-án, pénteken tehát megszületett az első, bíróság előtt is hitelesnek számító olyan szerződés, amelyet nem nyomtattak ki, csak elkészítettek a számítógépben, és aztán digitálisan aláírtak.
Mint minden, ami akkor érdekes, ha sokan vannak benne, a digitális aláírás is akkor terjed el szélesebb körben Magyarországon, ha már lesz valami értelme, ha olyasmire fogjuk tudni használni, amivel időt, pénzt, fáradtságot takarítunk meg magunknak. Mindenekelőtt azonban arra van szükség, hogy az emberek megismerjék, megtanulják kezelni, és elfogadják. Ahogy Rózsahegyi Zsolt, a Netlock ügyvezető igazgatója elmondta az aláírási ceremónia után, a Netlock öt éve terjeszti, népszerűsíti, szolgáltatja — ma már közhitelesen is — a digitális aláírást, és beletelt pár évbe, amíg kiderült, nem a technika a legfontosabb, hanem az emberek meggyőzése arról, hogy ez jó, hasznos.
Az inter.netnél több mint százötezer postaláda-tulajdonos kaphat ingyen digitális aláírást, hozzá egy jelszót és egy hitelesítőprogramot úgy, hogy a használatért nem kell fizetni. Aki nem akarja a merevlemezre rátenni, és magával akarja hordani a hitelesítő apparátusát, az — külön térítésért — vehet hozzá egy intelligens kártyát és olvasóegységet a PC-jéhez. A másik, külföldön már terjedő szolgáltatást, az aláírószoftverrel feltöltött USB csatlakozós kulcstartót még nem vezették be, de biztosan ennek is eljön az ideje a Netlocknál s így az inter.netnél is.
Rózsahegyi Zsolt hangsúlyozta, hogy a titkos-nyilvános kulcspárral történő digitális aláírás sosem a hordozót hitelesíti, hanem magát a dokumentumot. Ami azt is jelenti, hogy kinyomtatott változata már csak akkor lehet hiteles példánya például a szolgáltatási szerződésnek, ha egy közjegyző azt hitelesíti. Ebből következik, hogy rövidesen megjelennek azok a közjegyzők, akik azt tanúsítják majd egy kinyomtatott szerződésen, okiraton, hogy hitelesített elektronikus dokumentumból készült, azzal szóról szóra megegyezik.
A szerződés aláírásakor jelentette be Székely Herbert, hogy az inter.net megvásárolta a Drótposta villámlevél-postahivatalt. Ez a magyarázata annak, hogy jóval több a náluk nyilvántartott postafiók, mint az, aki rajtuk keresztül éri el az internetet. David Browning, az Amerika és Japán mellett több volt szocialista országban is jelen lévő inter.net tulajdonos elnök-vezérigazgatója elmondta, hogy folyamatosan fejlesztik a szolgáltatásokat, igyekeznek újabb és újabb ötletekkel szolgálni az előfizetőiket. Most például spamszűrőt állítanak üzembe. A kérdésre, hogy mit ért spam alatt, kiderült, hogy nem azt, amit Magyarországon szokás, hanem a levélözön-küldözgetést. Magyarországon ha egy cég nyilvános forrásból — például a honlapokról — összegyűjtött címlistára levelet küld, sokan már spamet kiáltanak. De — mint David Browning elmondta — a spam sokkal inkább hasonlít a — szintén kéretlen — világhálós csíkhirdetésre. A spam levelezőkiszolgáló pillanatonként változó tartalommal folyamatosan löki ki a világba a villámleveleket. Az inter.net védőszoftvere tehát azt teszi, hogy a bejövő levelek forrására kérdez rá, azt figyeli meg — ez néhány másodperc —, és ha az bizonyos, szigorúan meghatározott spamtulajdonságokat mutat, akkor a levél eltűnik a süllyesztőben. De, miután vannak különcök, akik szeretnek spamet olvasni, az ő számukra létrehoznak egy spamkönyvtárat, ahol aztán minden inter.net-postaláda-tulajdonos kedvére olvasgathatja őket. Viszont a napi postát nem hizlalják ezek a levelek.
David Browning a digitális aláírás jelentőségét egy anekdotával világította meg. Elmesélte, hogy jó pár évvel ezelőtt dolgozott egy BBS kiszolgálóval — olyan, telefonon modemmel felhívható számítógéppel, amely fogad és minden hívónak továbbít digitális üzeneteket —, és egyszer egy kérdésére Ausztráliából kapott választ, ami nagyon fellelkesítette. De aztán rájött, hogy aki ausztráliainak mondja magát, az ülhet akár a szomszéd házban is egy számítógép előtt, a BBS-nél ezt nem lehet ellenőrizni. A digitálisan aláírt levélnél viszont ellenőrizni lehet, valóban ausztráliai-e az illető, aki küldte.

NYILVÁNOS-TITKOS KULCSOS ALÁÍRÁS
Az 1977-ben három matematikus, Ronald Rivest, Adi Shamir és Leonard Adleman által kidolgozott titkosítási eljárás lényege a kiegészítő kulcspár. Amit valaki az egyikkel titkosít, azt a másikkal el lehet olvasni, és viszont. Ha tehát valaki egy ilyen kulcspár egyikét magánál tartja, a másikat viszont közzéteszi, akkor mindenki tud neki olyan levelet küldeni, amit más nem tud elolvasni: elég, ha a megkapott nyilvános kulccsal titkosítja a levelet. Ha viszont ő csomagol be egy dokumentumot a magánál tartott titkos kulcsával, azt mindenki el tudja olvasni a nyilvános kulcs segítségével. Ha sikerül, a dokumentum hiteles, ha nem sikerül, akkor viszont valaki belepiszkált. Ezen alapulnak a digitális hitelesítő eljárások. Általában a dokumentumhoz fűznek egy pontosan definiált algoritmussal a dokumentumból készített, és a titkos kulccsal kódolt kiegészítést. Amíg a kiegészítés elolvasható a nyilvános kulccsal, addig sértetlen, tehát hiteles a dokumentum. A digitális közjegyző azért kell, mert ő az, aki a nyilvános kulcsról igazolja, az valóban azé, akiének a dokumentum függeléke feltünteti.