Göndöcs Józsefné (Zalaegerszeg): Felkérem Ráday urat, vigyázzon a kifejezésekkel. Idézem: „A látogatók két részből állnak majd, az iskolásokból, akiket behajtanak és a többiekből, akiket bevisz a kíváncsiság.” Ez a kijelentés öntől hangzott el, a nemsokára megnyíló Terror Házával kapcsolatosan (Magyar Nemzet, 2002. jan. 31.). Ha nem tudná, „behajtani” a disznókat, teheneket és istállóba, karámba szokták. Használja a kifejezéseket a saját gyerekeire, unokáira, de ne az enyéimre és a máséira! Úgy látszik, ön még a rendszerváltozás előtti időben él, nevezetesen a Kádár-korszakban, amikor hetente kötelezően, kettes sorban menetelve kellett a moziba menni, hogy az amúgy senki által meg nem nézett orosz filmeket végigüljük, hogy aztán a mozi statisztikusa jelezze Aczél elvtársnak: az orosz filmeken telt ház volt. Aki nem ment el, az osztályfőnöki megrovást kapott, s akkor már csak 3-as osztályzatot érdemelhetett magaviseletből. De ugyanez volt az április 4-i, május 1-jei, november 7-i ünnepekkor is. Ha valamikor „hajtani” lehetett a népet, hát akkor. Hála istennek, ma már mindenki önszántából megy minden ilyen helyre, s bízom benne, hogy a Terror Házába sincs szükség „hajtásra”. Sőt elképzelem, milyen lenne, ha a még élő, és jól élő kínzók egész napos kétoldali sorfala között lehetne ezt megtenni. Hadd ismerje meg ország-világ például Bauer és Pető apukáját és a többit! Úgyhogy Ráday úr, hátrább egy kicsit az agarakkal, szerényebben a jelzőkkel, s válogassa meg azok használatát.
Farkas Zsolt (Budapest): Pest-Buda mellékletüknek a patinás Krisztinaváros egykori településmagjával, a Krisztina térrel foglalkozó január 7-i írása két képe a Mészáros utca felől mutatja a Várhegy nyugati oldalának egy részletét. A régebbin József főherceg hatalmas palotája látható, s nem a „hadügyminiszteri” palota. Igaz, mindkettőt lebontották az ostrom alatti súlyos sérüléseik miatt. A háttérben alig kivehetően az egykori honvéd főparancsnokságnak a Dísz térre néző négyszintes épületszárnyából mindössze csak a magasra kiemelkedő kupolás tornya látszik (amelynek helyén már a XVIII. században a császári és királyi várőrség épülete volt). Ugyancsak háborús sérülései miatti részleges lebontása után, ma kétszintes alakjában, de lakhatatlan állapotában még mindig áll, a főváros csaknem hat évtizeddel ezelőtti ostroma szomorú mementójaként. Ehhez az épülethez egykor szorosan csatlakozott a volt Honvédelmi Minisztérium Szent György térre néző, ötszintes, nagyszabású épülete, amelyet viszont alapjáig lebontottak, láthatóvá téve ezzel a középkori templom alapfalait.
A cikk említi a Krisztina körút alatt húzódó Ördögárok csatornáját is, ami viszont (domborzatilag nézve) nem a mélyvonulatban épült meg 1878-ban, hanem attól arrébb és magasabban. Magának az Ördögároknak az eredeti vonalvezetése jól kivehető Buda és Pest 1833-ban készült „alap ’s vízhelyzeti” térképéből, amelynek méretaránya: egy hüvelyk aránylik a száz ölhöz (azaz 1:7200). Ehhez egy – annak a kornak megfelelő, régies vízügyi nyelvezetet bemutató, szép, kalligrafikus kézírású – „vízhelyzeti leírás” is csatlakozik. A színes térkép bemutatja tehát, hogy az Ördögárok nyílt felszínű vízfolyása milyen nyomvonalon érkezett a „Város majorja” felől, hogyan haladt a mai Maros utca, Krisztina körút és Pauler utca vonalában, majd tovább a Horváth-kert közepén, aztán nagyjából a mai Krisztina körúti villamosvágányok sávjában, végül a Rác fürdő északkeleti sarka közelében (de itt már 1873 óta lefedetten) a Dunába.
Az Ördögárokhoz két érdekes második világháborús adalék is csatlakozik. A fővárost ért legelső légitámadás orosz bombája 1942 őszén a városmajori templom mellett csapódott be, átszakítva az árok födémét a templomhajó és a harangtorony között. Az ostrom legvégén aztán, 1945. február 11-én este-éjjel a fővárost védő magyar és német csapatok főparancsnokai – megfelelő kísérő alakulattal – ebbe a nagyszelvényű, járható kanálisba ereszkedtek le az egyik Krisztina körúti ház pincéjéből kivezető lejtős aknán át (a Vörös Hadsereg gyűrűjétől alig kétszáz méterre!), hogy majd Budagyöngyénél, illetve a Bolyai-akadémiánál jussanak ki a felszínre, ahol szovjet fogságba estek.
A XVIII. századi nyílt árkon több hidat is jelöl a térkép: így körülbelül a mai Feszty Árpád utcánál, az Alagút utcánál (vagyis a Krisztina térnél), a Horváth-kert déli végénél (a Nepomuki Szent János-szobor mai helye közelében, ahol a Szent János tér volt egykor). Cikkük állítása így csak anynyiban igaz, hogy a híd mellett volt az egykori Templom (ma Krisztina) tér csakúgy, mint az egykori Szent János tér is, csakhogy ez két különböző híd volt, s persze így a nevezett két tér helye sem azonos (hiszen az előbbi a Horváth-kert északi oldalán található, míg az utóbbi a déli végén volt).
Donald Trump bejelentette, hol és mikor találkozik Putyinnal
