Levelek Pestről és Budáról

Olvasóinktól
2002. 02. 11. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Göndöcs Józsefné (Zalaegerszeg): Felkérem Ráday urat, vigyázzon a kifejezésekkel. Idézem: „A látogatók két részből állnak majd, az iskolásokból, akiket behajtanak és a többiekből, akiket bevisz a kíváncsiság.” Ez a kijelentés öntől hangzott el, a nemsokára megnyíló Terror Házával kapcsolatosan (Magyar Nemzet, 2002. jan. 31.). Ha nem tudná, „behajtani” a disznókat, teheneket és istállóba, karámba szokták. Használja a kifejezéseket a saját gyerekeire, unokáira, de ne az enyéimre és a máséira! Úgy látszik, ön még a rendszerváltozás előtti időben él, nevezetesen a Kádár-korszakban, amikor hetente kötelezően, kettes sorban menetelve kellett a moziba menni, hogy az amúgy senki által meg nem nézett orosz filmeket végigüljük, hogy aztán a mozi statisztikusa jelezze Aczél elvtársnak: az orosz filmeken telt ház volt. Aki nem ment el, az osztályfőnöki megrovást kapott, s akkor már csak 3-as osztályzatot érdemelhetett magaviseletből. De ugyanez volt az április 4-i, május 1-jei, november 7-i ünnepekkor is. Ha valamikor „hajtani” lehetett a népet, hát akkor. Hála istennek, ma már mindenki önszántából megy minden ilyen helyre, s bízom benne, hogy a Terror Házába sincs szükség „hajtásra”. Sőt elképzelem, milyen lenne, ha a még élő, és jól élő kínzók egész napos kétoldali sorfala között lehetne ezt megtenni. Hadd ismerje meg ország-világ például Bauer és Pető apukáját és a többit! Úgyhogy Ráday úr, hátrább egy kicsit az agarakkal, szerényebben a jelzőkkel, s válogassa meg azok használatát.

Farkas Zsolt (Budapest): Pest-Buda mellékletüknek a patinás Krisztinaváros egykori településmagjával, a Krisztina térrel foglalkozó január 7-i írása két képe a Mészáros utca felől mutatja a Várhegy nyugati oldalának egy részletét. A régebbin József főherceg hatalmas palotája látható, s nem a „hadügyminiszteri” palota. Igaz, mindkettőt lebontották az ostrom alatti súlyos sérüléseik miatt. A háttérben alig kivehetően az egykori honvéd főparancsnokságnak a Dísz térre néző négyszintes épületszárnyából mindössze csak a magasra kiemelkedő kupolás tornya látszik (amelynek helyén már a XVIII. században a császári és királyi várőrség épülete volt). Ugyancsak háborús sérülései miatti részleges lebontása után, ma kétszintes alakjában, de lakhatatlan állapotában még mindig áll, a főváros csaknem hat évtizeddel ezelőtti ostroma szomorú mementójaként. Ehhez az épülethez egykor szorosan csatlakozott a volt Honvédelmi Minisztérium Szent György térre néző, ötszintes, nagyszabású épülete, amelyet viszont alapjáig lebontottak, láthatóvá téve ezzel a középkori templom alapfalait.
A cikk említi a Krisztina körút alatt húzódó Ördögárok csatornáját is, ami viszont (domborzatilag nézve) nem a mélyvonulatban épült meg 1878-ban, hanem attól arrébb és magasabban. Magának az Ördögároknak az eredeti vonalvezetése jól kivehető Buda és Pest 1833-ban készült „alap ’s vízhelyzeti” térképéből, amelynek méretaránya: egy hüvelyk aránylik a száz ölhöz (azaz 1:7200). Ehhez egy – annak a kornak megfelelő, régies vízügyi nyelvezetet bemutató, szép, kalligrafikus kézírású – „vízhelyzeti leírás” is csatlakozik. A színes térkép bemutatja tehát, hogy az Ördögárok nyílt felszínű vízfolyása milyen nyomvonalon érkezett a „Város majorja” felől, hogyan haladt a mai Maros utca, Krisztina körút és Pauler utca vonalában, majd tovább a Horváth-kert közepén, aztán nagyjából a mai Krisztina körúti villamosvágányok sávjában, végül a Rác fürdő északkeleti sarka közelében (de itt már 1873 óta lefedetten) a Dunába.
Az Ördögárokhoz két érdekes második világháborús adalék is csatlakozik. A fővárost ért legelső légitámadás orosz bombája 1942 őszén a városmajori templom mellett csapódott be, átszakítva az árok födémét a templomhajó és a harangtorony között. Az ostrom legvégén aztán, 1945. február 11-én este-éjjel a fővárost védő magyar és német csapatok főparancsnokai – megfelelő kísérő alakulattal – ebbe a nagyszelvényű, járható kanálisba ereszkedtek le az egyik Krisztina körúti ház pincéjéből kivezető lejtős aknán át (a Vörös Hadsereg gyűrűjétől alig kétszáz méterre!), hogy majd Budagyöngyénél, illetve a Bolyai-akadémiánál jussanak ki a felszínre, ahol szovjet fogságba estek.
A XVIII. századi nyílt árkon több hidat is jelöl a térkép: így körülbelül a mai Feszty Árpád utcánál, az Alagút utcánál (vagyis a Krisztina térnél), a Horváth-kert déli végénél (a Nepomuki Szent János-szobor mai helye közelében, ahol a Szent János tér volt egykor). Cikkük állítása így csak anynyiban igaz, hogy a híd mellett volt az egykori Templom (ma Krisztina) tér csakúgy, mint az egykori Szent János tér is, csakhogy ez két különböző híd volt, s persze így a nevezett két tér helye sem azonos (hiszen az előbbi a Horváth-kert északi oldalán található, míg az utóbbi a déli végén volt).

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.