A január végi enyhe időjárásnak köszönhetően a Kárpátokban kétezer méter magasságig jelentősen megcsappant a hóréteg vastagsága. Ez azt jelenti, hogy már nem fenyeget a tiszai árvíz veszélye?
– Jelenleg valóban nincs közvetlen árvízveszély. A legfrissebb jelentések szerint a Keleti-Kárpátokban felhalmozódott hó menynyiségének körülbelül az egyharmada már elolvadt. Az Alpokban azonban más a helyzet, ott még mindig viszonylag magas a hó, így most inkább a Dunára kell figyelni. A tél hátralévő időszakában természetesen még bármikor hullhat nagyobb mennyiségű csapadék. Magyarország hidrometeorológiai viszonyai ugyanis olyanok, hogy az év bármelyik időszakában megjelenhet a magas víz. Nemcsak a hó, hanem például egy monszunszerű esőzés is árvízveszélyes helyzetet hozhat létre.
– A természet szeszélyei kifürkészhetetlenek, a folyók menti töltéseket azonban nem lehet a égig magasítani. Hogyan lehet az évről évre jelentkező árvízveszélyt kivédeni?
– Egyike vagyunk azon európai országoknak, ahol óriási területeket védenek töltésekkel, háromszor annyit, mint Hollandiában. Ezért a magyar vízgazdálkodásban a töltések magasításán és erősítésén kívül az elmúlt százötven évben megváltozott civilizációs és hidrometeorológiai körülményeket is figyelembe vevő szemléletet kell meghonosítani. Az új Vásárhelyi-terv már ez alapján született meg. A tervezők a Magyarországra beérkező vizek gyors átvezetésén túl a további felhasználás lehetőségeit is végiggondolták. Nagy hangsúlyt fektettek a környezetvédelmi és ökológiai szempontokra, valamint azokra a gazdasági érdekekre, amelyek a hajdanvolt mocsárvilágból a mostani, mezőgazdasági kultúrövezetté átalakított alföldi táj életkörülményeit jellemzik. Ezen kívül természetesen az idegenforgalmi szempontokra is nagy figyelmet fordítottak a tervezők. Ez tehát egy komplex cél, és egy ennek megfelelő terv. A következő négy évben mintegy 500 kilométer töltés erősítésén és magasításán túl végrehajtjuk a hullámterek kitisztítását és kiszélesítését, elbontjuk a víz gyors lefutását akadályozó nyári gátakat, folyamkotrást, szükség esetén pedig kőszórást végzünk.
Az új Vásárhelyi-terv 12-14 olyan víztározó létesítését is előirányozza, amelyek alkalmasak a magas vizek időleges befogadására. Ezek a tározók kizárólag árvízvédelmi célokat szolgálnak, energetikai hasznosításuk szóba sem jöhet. A tározók nem bontják meg a helyben kialakult mezőgazdasági kultúrákat. A népi bölcsesség ugyanis már sok száz évvel ezelőtt kifejlesztette az ősgyepek, legelők és a hullámtéri fagazdálkodás gyakorlatát. Nekünk csak az a feladatunk, hogy visszaállítsuk ezeket az ősi kultúrákat. Úgy kell az árteret visszaadni a természetnek, hogy egyúttal a folyó mentén élő emberek életminőségét is javítsuk. Ebben nagy segítségünkre van a Nemzeti Földalap, amelynek a létrehozási és működési céljai között a vízgazdálkodási és árvízvédelmi szempontok is hangsúlyosan szerepelnek.
– Miért most, a ciklus végén jön elő a vízügyi tárca az új Vásárhelyi-terv koncepciójával? A zöldek például már tíz éve a vízgazdálkodási szemlélet megváltoztatását szorgalmazzák. Nem érzi úgy, hogy késve kullognak az események után?
– Nem osztom a véleményét. A környezetvédők által szorgalmazott úgynevezett zöld folyosó létrehozása a Vásárhelyi-tervtől függetlenül zajlik. Ez elsősorban az adott tájegységre jellemző ökológiai és biológiai kultúrák megőrzésére vonatkozik, és a jelenlegi állapotoknál lényegesen környezetbarátabb gazdasági fejlesztést céloz meg. A zöldek véleménye és az új Vásárhelyi-terv között nagyon sok a kapcsolódási pont, de nem teljesen azonos a kettő. Mi sem jellemzőbb, mint hogy az új Vásárhelyi-terv társadalmi vitája során a különböző zöld- csoportok a lehető legkülönbözőbb álláspontokat fogalmazták meg. Voltak, akik üdvözölték a koncepciót, mások a terv néhány elemével vitába szálltak. A mi feladatunk – és meggyőződésem szerint ennek az új Vásárhelyi-terv eleget is tesz –, hogy a Tisza mentén szükségszerűen végrehajtandó változtatások növeljék a folyó mentén élők mindennapi létbiztonságát és a szülőföld iránti ragaszkodást. Ezzel nemcsak a vidék megtartóereje, de a termelés biztonsága is fokozódik.
– Nem válaszolt arra, hogy miért csak most kezdtek neki az új Vásárhelyi-terv megvalósításának.
– A terv kimunkálása 1999-ben kapott újra erőre. Nem tudom, hogy a korábbi kormányok erre miért nem fektettek hangsúlyt. Csak azt tudom, hogy a jelenlegi kormány a hivatali ciklusa alatt mindent megtett azért, hogy ezt az akut problémát orvosolja. Meg szeretném említeni, hogy a ciklus alatt a magyar vízügyi diplomácia is komoly sikereket ért el, hiszen 1920 óta először tavaly május 25-én sikerült a Tisza révén érintett öt ország vízügyi miniszterét egy asztal mellé ültetni. Az új Vásárhelyi-terv 100-150 évre befolyásolja az árvízvédelmi folyamatokat. Az ilyen léptékű fejlesztésnél nem elég csak a műszaki rajz és a költségvetési forrás biztosítása, azt a folyó mellett élő embereknek is el kell fogadniuk. Ehhez pedig idő kell. Mi azért rendezünk széles körű társadalmi vitát az új Vásárhelyi-tervről, hogy az emberek megismerjék és érzelmileg is el tudják fogadni azt.
– Milyen körben vitatták már meg a koncepciót?
– Eddig négy megye közgyűlése tárgyalta meg. Ezenkívül a Magyar Tudományos Akadémia vitanapon foglalkozott a tervvel, amelyet a Tiszai Vízügyi Fórum is áttekintett. Tavasszal a Tisza mentén található öt ország vízügyi miniszterei is foglalkoznak majd az új Vásárhelyi-terv koncepciójával.
– Mennyi idő alatt tudják megvalósítani az új Vásárhelyi-tervet?
– A következő kormányzati ciklus alatt biztonságosan meg lehet valósítani. A most folyó társadalmi vita tavasszal valószínűleg lezárul, a terv azután a kormány elé kerülhet. A munkálatok remélhetően ősszel, de legkésőbb 2003 kora tavaszán megkezdődnek.
– A parlament elé nem kerül a terv?
– A dolog súlyára való tekintettel jó gondolatnak tartom, hogy az új Vásárhelyi-tervet a parlament is megerősítse.
– Mennyi pénzből lehet mindezt megvalósítani?
– Mintegy százmilliárd forintból három év alatt meg lehet csinálni.
– Az év végén megszűnt a Tisza–Szamos kormánybiztosi iroda. Feladatainak nagyobbik részét a vízügyi minisztérium vette át. Miért önökhöz került, hiszen ez inkább a Környezetvédelmi Minisztérium szakterülete?
– Azt javaslom, hogy ezt a kérdést nem csak a környezetvédelmi oldaláról vizsgáljuk meg. Nem titkolom, hogy Magyarországon a korábban egységes vízügy megbontása után kialakult, és jelenleg öt tárca felügyelete alatt álló vízigazgatási rendszert nem tartom sikeresnek. A világon nálunk van a legnagyobb árvíztől mentett terület, ezért mindenképpen egységes szakmai szemléletű vízigazgatásra lenne szükség. Ebből következik, hogy az összes, vízzel összefüggő feladatot egy helyre kellene összevonni. Az egykori kormánybiztosi hivatalnak a mi tárcánkhoz való rendelése már ennek az egységesítési folyamatnak lehet az első eleme.
– Az utóbbi időben az árvíz elleni küzdelem is a választási kampány része lett. Mi erről az ön véleménye?
– A szakmát én minden erőmmel távol akarom tartani a napi politikától. Finoman szólva is sportszerűtlennek tartom azt a törekvést, hogy valaki az emberekben ősidők óta meglévő félelmekkel kíván viszszaélni. Arról nem is beszélve, hogy akik ezekkel a módszerekkel élnek, évtizedeken keresztül – de az előző kormányzati ciklus alatt mindenképpen – változtatni tudtak volna ezen a helyzeten. Ha csak minden évben annyit csináltak volna, mint amit most rajtunk számon kérnek, akkor bizony sokkal előbbre tartanánk. Ezt azonban elmulasztották. Ezért nehezen tudom elfogadni, hogy most azt hányják a szemünkre, amit ők nem csináltak meg.
Kijev
Medvegyev posztolt: ennél durvább üzenetet nem kap ma Zelenszkij
