Miért távozik a tőzsde elnöke?

Viszontagságos három-négy év áll a hazai értékpapírpiac mögött. Erről az időszakról nyilatkozott a Magyar Nemzetnek Simor András, aki Járai Zsigmond pénzügyminiszterré választását követően lett a pesti tőzsde elnöke. A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) részvénytársasággá alakítását állította programjának középpontjába Simor András. A terv végrehajtásához a tőke-piaci törvény módosítására, valamint a tőzsdetagság támogatására is szükség volt.

Miképp értékeli a BÉT elmúlt három és fél éves időszakát?
– Volt orosz válság, volt hihetetlen felfutás a tőzsdéken és azután volt egy általános árfolyamkiesés. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a tőzsdék integrációja. Magyarországon ez idő alatt egy nagyon gyors és kiegyensúlyozott fejlődés volt, ugyanakkor a tőzsde szempontjából sokkal ellentmondásosabb volt ez az időszak. Amikor tőzsdeelnökké választott a tagság, 3800 pont körül mozgott az index. Később felszaladt tízezer fölé, majd vissza hétezerre, s most nyolcezer környékén van. A forgalom korábban folyamatosan növekedett, de tavaly rendkívül visszaesett. Megválasztásom idején telepítettük az új kereskedési rendszert, amely azóta nagyon bevált. A BÉT ugyanolyan, világszínvonalú szolgáltatásokat tud nyújtani, mint a fejlett világ bármely más tőzsdéje. Ugyanakkor csökkent a tőzsdén jegyzett cégek száma, valamint a papírok iránti kereslet, s ez visszaesést okozott a tőzsdei forgalom és az index tekintetében is.
– A belföldi megtakarítások belső arányai miképp alakultak? Sikerült-e növelni az elmúlt három és fél évben a lakosság részvényvásárlási hajlandóságát?
– Sajnos nem. Ahogyan az elmúlt egy-másfél évben csökkentek az árfolyamok, úgy csökkent a tőzsde szerepe a hazai megtakarításokban. Ami érdekes: a hazai befektetők nem a részvényektől fordultak el, hiszen a külföldi részvények forgalma a közelmúltban észrevehetően megnőtt. Arra számítok, hogy a részvény szerepe a megtakarítások között növekedni fog. Hiszen a kamatok az inflációval együtt csökkenni fognak, a bankbetétek és államkötvények reálhozamai szintúgy. Az lenne a jó, ha nem csupán a külföldi, hanem a hazai részvények iránt is növekedne az érdeklődés.
– A külföldi részvények hazai forgalmazásával a BÉT a saját konkurenciáját hozza ide.
– Miközben a magyar részvények iránti kereslet csökkent, addig a külföldi papírok iránt növekvő az igény. A tőzsdének nem az a kötelessége, hogy megpróbálja orientálni a befektetőket, hanem fel kell ismerni az igényeket. Amikor a külföldi papírok felé fordulunk, azt jobb híján tesszük, mert a hazai papírokban nem találjuk meg a lehetőséget.
– A BÉT tervei között évek óta megtalálható az a szándék, hogy részt vegyen a tőzsdék nemzetközi integrációjában. Mi az oka, hogy még nincs előrelépés?
– Azt semmiképpen sem mondanám, hogy nem történt előrelépés, csak megállapodás nem jött létre. A tőzsdék együttműködésének az a lényege, hogy együttesen teremtik meg azt a gazdaságos üzemméretet, amely révén nagyobb nyereséget tudnak elérni, ugyanakkor jobb kiszolgálást tudnak biztosítani. A BÉT álláspontja e tekintetben sok év óta világos és egyértelmű: hiszünk az integráció fontosságában, tevékenyen teszünk is ennek érdekében, ugyanakkor nem tudunk természetes nemzetközi folyamatokat felgyorsítani. Ha körülnézünk a világban, azt látjuk, hogy sokan, sok év óta beszélnek róla, mégis csak nagyon kevés tőzsde egyesült.
– A napokban az Euronext és a lengyel tőzsde szándéknyilatkozatban fejezte ki együttműködési készségét. A jelek szerint Varsó azzal előzte meg Budapestet, hogy az Euronext egyik alapítójától, a párizsi tőzsdétől vásárolt kereskedési rendszert.
– Ami a kereskedési rendszer kiválasztását illeti, mi korábban – 1998-ban – korszerűsítettünk, ráadásul az erről szóló döntést 1996-ban hozta a BÉT tagsága. Az idő tájt nem lehetett látni, hogy egy későbbi szövetség kivel jöhet létre, az angolokkal, a franciákkal, vagy valaki mással, és annak a tőzsdének milyen kereskedési rendszere lesz az egyesülés idején. S azt sem lehetett tudni, hogy a következő pár évben a BÉT által is használt MMTS-t mely tőzsdék fogják megvásárolni. Ezzel nem a saját mundéromat védem, hiszen akkor nem voltam a tőzsdén. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a rendszerek különbözősége nem áthatolhatatlan probléma. Ami ennél fontosabb: a lengyel piac mérete. Lengyelország ötször nagyobb, mint Magyarország, nagyobb gazdasággal és nagyobb potenciállal rendelkezik a tőkepiac számára is. A probléma másik öszszetevője: nemcsak a BÉT-re, hanem a magyar tőkepiac egészére nézve visszatartó erejű az a feketelista, amelyre a pénzmosás kapcsán kerültünk. Az nagyon jó, hogy a kormány erőfeszítéseket tesz ennek felszámolása érdekében, még akkor is, ha ez „téglatörvényként” és más kellemetlen jelzők formájában csapódik le. Nagyon remélem, hogy az elfogadott törvények és rendeletek hatására Magyarország mihamarabb lekerül erről a listáról. Ha ez bekövetkezik, az a tőzsde nemzetközi kapcsolatépítésében is jelentős hatással lesz.
– Néhány napja nyilatkozott ön arról, hogy a BÉT átalakulásáig szándékozik betölteni az elnöki posztot, s a részvénytársaságban nem vállal tisztséget. Miért dön-tött így?
– Ezt a megbízatást tisztségnek tekintem és nem főállásnak, de azóta a Deloitte & Touche elnöke, majd elnök-vezérigazgatója lettem, s idén januárban a Deloitte közép-európai cégének igazgatóságába is bekerültem, ami újabb teendőkkel jár. Ez mind együtt kezdett kicsit sok lenni. Ezen túlmenően a tőzsde fejlődésének új szakaszához érkezett. Amikor vállaltam az elnöki megbízatást, azt vállaltam, hogy idáig eljuttatom a tőzsdét. Azt gondolom, hogy ami ezután következik, az egy új világ, új szereplőknek kell lehetőséget adni. Végül de nem utolsósorban egy feladat további ellátása akkor lehet vonzó az ember számára, ha azt sikeresen hajtotta végre. Az utóbbi egy-másfél év sajnos a tőzsde életében nem sikertörténet. A lelkiismeretem tiszta, mert mindent megtettem a siker érdekében, de azt vallom, hogy a sikerre sok magyarázat lehet, a kudarcra viszont nem. A befektetett munkát és energiát nem lehet mérni. Mérni lehet viszont, hogy növekedett-e a forgalom? Tény, hogy nem. Ebben a helyzetben azt tartom, hogy meg kell adni a lehetőséget valaki másnak, hogy talán más eszközökkel vezesse tovább az intézményt.

Simor András. 1976-tól a Magyar Nemzeti Bank nemzetközi osztályán dolgozott, ahonnan három évvel később Londonba került, a Hunga-rian International Bank Ltd.-be, ahol az idehaza akkoriban nem alkalmazott értékpapír-műveletekkel ismerkedhetett meg. Jelentős összegű váltó-portfóliót menedzselt. Innen 1985-ben tért vissza a jegybankba. 1989-ben, az akkor induló Creditanstalt Értékpapír Rt. vezérigazgatója lett. A ma működő legrégibb hazai brókercéget rövid idő alatt piacvezetővé tette. 1997-től 1998-ig a CA IB bécsi befektetési bankjának volt ügyvezető elnöke.