Pár éve mutatott egy ismerősöm egy merevlemezt, amit használtan vett, és egy körorvos betegeinek adatait találta rajta. Nagyon fel volt háborodva, ennyi eszük nincs, mielőtt leselejteznek egy gépet, formáznák a merevlemezét. De ez semmi ahhoz képest, hogy fel lehet háborodva most Kenneth Lay, az amerikai Enron volt elnöke, Bush elnök barátja, az évszázad eddigi legnagyobb csődjének egyik főszereplője. Azt írja ugyanis a Business Week Online, hogy az Andersen-partner David B. Duncan fércmunkát végzett, amikor tavaly októberben „megsemmisítette” a kompromittáló iratokat. Január 15-én ugyanis az Andersen bejelentette, hogy a mentésekből sikerült sok mindent helyreállítani, és folytatják a keresést. Hát igen, egy digitális dokumentumnak annyi példánya lehet itt-ott, hogy ember legyen a talpán, aki valamennyit fel tudja deríteni, és meg tudja semmisíteni. Az egyetlen módszer a teljes megsemmisítésre, ha az ember — miután felülírta nullákkal a tartalmát — biztonság kedvéért kalapáccsal szét is veri a merevlemezt. A Business Week Online cikkéből kiderül, hogy a Windows olyan nyilvántartást vezet az adatállományokról, amiből kiderül, ki mikor milyen állománnyal mit tett, tehát a szándékos és indokolatlan törlésekért is felelősségre lehet vonni a tettest — ha az adatokat nem lehet is visszanyerni. Számítógép-hálózatokban azonban rendszeres mentés van, hogy nehogy véletlenül elveszszen egy adat is. Tehát egy október 10-én törölt adatállomány — hacsak nem aznap készült, visszaállítható az előző mentésből, ami viszont már nem az adatállomány létrehozója, hanem a rendszergazda fennhatósága alatt áll. A szakértők ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy vigyázni kell egy elveszett állomány visszaállításakor, mert lehetnek programok, amelyek a számítógép indításakor változtatnak a merevlemezen. Ezért például amikor visszaállítanak valamit, szigorúan olyan programokat használnak hozzá, ami csak olvassa a lemezt, de még véletlenül sem ír rá.
Aztán ott vannak a villámlevelek is, amelyekről aztán soha senki nem tudhatja, hogy ki mindenki szerez róluk tudomást. Ahány internetes csomóponton keresztül megy, míg eljut a feladótól a címzettig, annyi másolat készülhet róla. Akár azért, hogy a bizonyos kulcsszavak alapján terroristák felderítését végző amerikai programok vizsgálgassák, akár egyszerűen csak azért, hogy el ne vesszen, ha valami baj történik az internettel. Ezt is hozzáadhatjuk az Enron-ügy tanulságaihoz. Eddig úgy gondolhattuk, lehetnek tetteink, amiket csak Isten előtt nem tudunk elrejteni. Az ember teremtette virtuális világban, a kibertérben már egymás elől is nehezen bújhatunk el, és ki tudja, lehet, hogy az információs társadalomban egész életünk nyitott könyvvé válik mások előtt.
Hatalmas fordulat következett be a Barca és a vezére háborújában
