Piaci viszonyok

Az első, nagy „áremelés” már megtörtént. A nyitás előtti napon még azt írták a lapok, hogy az átalakítás 4,3 milliárd forintba került, a nyitás után ez az összeg 5,6 milliárdra nőtt. A különbözetre van ésszerű magyarázat, ezúttal nem untatjuk vele az olvasót. A Lehel mindig különleges piac volt, most is az. A harmincas évek elején alakították ki a hosszú évtizedekig ismerős bódékat, akkoriban még a Terézvároshoz tartozott a terület, de a jellege már angyalföldi volt. A piac azzal alapozta meg hírét és nevét, hogy ott lehetett a legolcsóbban vásárolni, s ez a hallatlan előny jótékonyan elfedte a hátrányokat. Kevesen foglalkoztak a lerobbant környezettel, a higiéniai hiányosságokkal, a kispénzűek szívesen jártak a Lehelre, mert olcsó volt, viszont nagy választékkal szolgált. A XIII. kerületi önkormányzat hosszas vívódások után, három esztendeje döntötte el: a szutykos piacot fényes vásárcsarnokká alakíttatja, amely elképzelés csak a kereskedőknek meg a vásárlóknak nem tetszett, mindenki más lelkesedett érte. A múlt pénteken átadott objektumról korai lenne végletes véleményt formálni, annyi bizonyos, még koránt sincs minden rendben azon a tájon. A futurisztikus küllemű építményt sokan csúnyának tartják, bár kétségtelen, hogy jól illeszkedik a Váci út formálódó arculatához. Egy vásárcsarnok esetében az esztétikai szempontok másodlagosak – bár milliárdokért akár szépet is lehetne építeni –, sokkal fontosabb, hogy funkciójának megfeleljen. Erről a megnyitóünnepség alapján nem tudunk állást foglalni. A tervező Rajk László elégedett a művével, az avatáson beszédet mondó szónokok úgyszintén, s ez a legfontosabb. Néhány kereskedő panaszkodik ugyan, hogy nem tudnak parkolni, megoldatlan az áru szállítása, a kivitelezés sem hibátlan, de ezeket a kifogásokat a kezdeti nehézségek számlájára is írhatjuk. Miként azt is, hogy a megnyitóra csak az üzletek alig több mint fele nyitott ki, a többi helyiségben még csak most rendezkednek be a bérlők. Ha majd minden bolt üzemel, nyilván újabb ünnepséget tartanak, bár erre vonatkozóan nincsenek biztos információink.
Az ötszintes, 48 ezer négyzetméter alapterületű csarnok tele van öncélú építészeti elemmel, azok költségei vélhetően megjelennek majd a káposzta és a csirkeszárny árában, bár a kereskedők reménykednek, a Lehel továbbra is a legolcsóbb piac marad. Nem kizárólag tőlük függ. A boltok bérleti díja nem túl magas, az üzemeltetési költségeket még nem ismerik. Konkurenciát jelenthet az építkezés idejére nyitott ideiglenes piac a csarnok közvetlen szomszédságában, igaz, az illetékesek azt ígérték, hogy a „kis Lehelt” nyomban bezárják, mihelyt az új csarnokot átadják. Persze vannak szociális megfontolások is, főleg ilyenkor választások előtt, ezért hallani olyan hangokat, hogy az ideiglenes piac átmenetileg kegyelemben részesül.
A közönség még nem hallatta hangját, mert végső soron ő dönti el, hogy az új csarnok minden vita, kifogás, ellenérzés ellenére is a fővárosiak kedvelt bevásárlóközpontja lesz-e, vagy csak egy méregdrága, hivalkodó épület.